Ezekben a napokban legtöbbünk ajándékok beszerzésével, átvételével és csomagolásával van elfoglalva. Rengeteg dolog fog a karácsonyfák alatt új tulajdonoshoz vándorolni, boldog ajándékozók, egyúttal tulajdonosok leszünk. Nem kicsit éreznénk magunkat furán, ha valakitől mi kapnánk ugyan ajándékot, de mi nem tudnánk azt semmivel sem viszonozni. Karácsony ünnepe azt jelenti, hogy mindannyian megajándékozottak vagyunk Isten által, az […]

„Ő megmutatja minden vándornak az utat,minden töprengőnek az igazságot, mindenhaldoklónak az életet. Ő megmagyarázzanekünk a gépek dalának igazi értelmét,megmagyarázza és megáldja a fáradt költőtlegsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kékfehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,nem ad fegyvert, hanem kenyeret.” (Dsida Jenő)

Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor valóra váltom azt a jót, amit Izráel és Júda házáról ígértem. Azokban a napokban és abban az időben igazi sarjadékot sarjasztok Dávidnak, aki törvényesen és igazságosan jár el az országban. (Jer 33, 14-16)

Atyánk, a legyőzhetetlennek tűnő megpróbáltatások alatt köszönjük szeretetedet, kegyelmedet és irgalmadat, ami erőt, reményt és megmagyarázhatatlan békét ad! Ámen

“Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,8) Ilyen egyszerű lenne? Mivel a Bibliában olvassuk, bizonyára igen. Ugyanakkor az nem lehet mindegy, hogy milyen módon közeledünk! A Szentírásban és az imádságban elmélyülve vagy csak a szavak, fogadkozások szintjén – óriási különbség van e között! A saját módunkon próbáljuk követni Istent vagy azt is meg […]

Jézus a tanítványokra bízza a csónak kormányzását és lepihen. Kitör a vihar és csak őt felébresztve lehet megmenekülni. Saját életedben hogy éled meg ezt? Krisztus rád hagyhatja az életed vezetését, miután már ellátott elég útravalóval? De összecsapnak a fejed fölött a hullámok? Inkább vállalod, hogy elsüllyedsz, csak azzal áltathasd magad, hogy „majd én megoldom”? Ha […]

Az elmúlt napokban talán a szomorúság, hiány érzése lett úrrá rajtunk a temetőt járva, vagy éppen magányunkban emlékezve. Ne feledjük Jób szavait, akik a legmélyebb helyzetben is meglátta a reményt: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25)