Az elszigeteltség, fenyegető betegség napjaiban Jób könyve is gyakrabban előkerül. Legmegrendítőbb soraiban a próbára tett, összeomlott életű férfi így szól az Úrhoz:

„Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.” (Jób 7,20)

Az igazságtalan csapások elszenvedése, a barátai lelketlen, vigasztalást nem nyújtó ájtatoskodása és az Isten csendje után mégis eljut a felismeréshez: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött”. (Jób 19,25)

Szabadult fel időd? Olvasd (újra) Jób könyvét, és meríts erőt a mélyre került ember rendületlen hitéből és Isten szabadító erejéből!

Berecz Péter, presbiter