Az elmúlt napokban sokszor eszembe jutott ez a kedves énekem. Felemelt, vigasztalt, amikor elcsüggedt a lelkem. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki napról-napra hallgatja az Operatív Törzs beszámolóját, a híradók értesítéseit a világban folyó járvány egyre nagyobb terjedéséről. Szinte azt várom, várjuk minden alkalommal, hogy talán most végre megállt, vagy csökkent a halottak száma… és nem… a számok csak egyre jobban nőnek, s bennem is egyre erőteljesebben megfogalmazódik a kérdés: Miért Uram? Hová akarsz így vezetni bennünket?

A mostani szenvedés nagy kísértés lehet mindnyájunknak, ha nem bízzuk magunkat szinte percről-percre az Úr vezető kezére. De mit jelent ez gyakorlatilag? Hiszen Jézus nincs jelen testben, tehát nem foghatja meg a kezemet, de az Ő Igéje viszont áldott vezetés lehet mindennap számunkra: visszatart a meg nem engedett utaktól, megállít nem kívánt ösvényeken, megtart a kísértések idején.

Boldog ember az, aki hittel rá tudja magát bízni isten vezető kezére… Ezért kérlek, hogy aki ismeri, az éneket lélekben énekelje velem:

„Fogd Uram a kezem és vezess légy velem

Egyedül, oly gyenge vagyok

Jönnek majd viharok, a te fényed ragyog

Fogd Uram a kezem és vezess.

Hogyha baj fenyeget, hű Uram befedez,

És, ha bánt a világ nem hagy el,

Ha kiált a szívem, múlik a félelem,

Fogd Uram a kezem és vezess!”

Ámen.

Szabóné Csilla bo. lelkész