Liturgus: Szabó Zsoltné Csilla bo. lelkipásztor
Igét hirdet: Takács Anett lelkipásztor
Bibliát olvas: Szilágyiné Asztalos Éva
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Lekció: Lk 2,25-40 Textus: Lk 2,36-38

Kedves testvéreim!
Isten kegyelméből advent 1. vasárnapjára, az egyházi év kezdetére ébredhettünk. Advent a várakozás időszaka 4 héten át. Éppen ezért ezen a mai istentiszteleten egy nagyon fontos, számomra kedves tanúságról szeretnék szólni, ez pedig Krisztus személyes várása. Melynek az egyik legszebb példája a bibliai Anna. Igehirdetésem első része épp ezért Anna életéről és váradalmáról szól. A 2. részben arról lesz szó, hogy hogyan írja felül az igaz Krisztus várás és hit a mindennapi sorskérdésünket. Igehirdetésem végén pedig arról szeretnék személyes bizonyságot tenni, ahogyan én várom az én Uramat, Megváltómat.
1. Nézzük most Anna személyes Krisztus várását. Amit róla tudunk, hogy egy prófétanő volt. Ez a tény határozza meg életét, hitét és Krisztus várását is. Az ige elmondja nekünk, hogy Anna igazán, szívből várta az Urat. Ennek oka csakúgy, mint a bölcseknél, hogy valahonnan ismerte az Isten kijelentését és hitt neki. Érdekes, hogy nem tudjuk, hogy kitől és hol hallott Róla először. Talán még kisgyermekként édesanyja, vagy édesapja mondta el neki a Messiási próféciákat. Talán valamelyik zsinagógában egy tanítótól hallotta a jó hírt. Ezek találgatások, de egy biztos: Anna tudatosan várta az Üdvözítőt, tudta, hogy kit vár. Nem valami elképzelt, távoli, ismeretlen személyt várt, nem a misztikum Krisztusát, hanem Izrael vigasztalóját, a Megváltó Jézus Krisztust. Hite odaszánt, szolgáló és hűséges hit volt. Hatalmas dolog testvéreim, hogy Annának Isten igéjére épített hite és Krisztus váradalma volt. Ismerte az Ószövetségi próféciákat, a Messiás jövendöléseket. Azokat az ígéreteket, melyek az Ószövetség lapjain sorra mutattak rá, hogy meg fog születni Izrael vigasztalója, és az egész világ üdvözítője. Idézzünk most néhányat ezekből az ígéretekből: „Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izraelből.” (4Móz 24,17) „Maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuelnak nevezik el.” (Ézs 7,14) „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5) „Te pedig efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” (Mik 5,1) Anna ezeket az ígéreteket nagyon komolyan vette. Ezek adtak neki hitet, reményt, és ezért tudta várni az ígéret beteljesülését, az első karácsony csodáját úgy, ahogy az igében ma is olvastuk.
Anna példáját látva, gondoljuk csak meg, hogy vajon mi volt az, ami a hívő életre, Krisztus szolgálatára indított minket? Talán úgy, mint Annának, nekünk is már kicsiny gyermekkorban elmondták a karácsony örömét és csodáját, hogy kit kell várnunk ezen a szent ünnepen. Emlékeinkből kedves drága arcok sorakoznak elénk. Hívő édesanyák és édesapák, akik botladozó lépéseink idején először mondták el nekünk a karácsony örömüzenetét. A kedves arcok között ott vannak a nagymamák és nagypapák is, akik esténként mellénk ültek és elmesélték Krisztus születésének történetét. És az első emlékek között ott van a szépen feldíszített karácsonyfa is, amely alatt közösen énekeltük el a karácsonyi dalokat. Vagy a Mennyből az angyal, a Krisztus Urunknak áldott születésén… kezdetű énekeink indítottak bennünket, hogy ma is Krisztust váró, hívő emberekké legyünk. A régi vasárnapi iskolák, az első gyermek istentiszteletek felemelték szívünket, hogy vággyunk mi is elmenni Betlehembe, lélekben átölelni az értünk született Krisztust. Boldog az az ember, aki ezeket az élményeket nem felejtette el, akiben a bibliai igék ott élnek benne, és a karácsony csodája újra és újra örömöt hoz életébe. Akinek biztos és erős hite van, és Annához hasonlóan, igére alapozott hittel éli az életét. Mindennapi életünkből jól tudjuk, hogy igazán csak azt tudjuk várni, akit ismerünk és szeretünk. Ez a gondolat áll egész adventi váradalmunk középpontjában is. Olyan szép, amikor a Krisztus-várás, az igaz hit és a szeretet összefonódik a lelkünkben. Így ragyog fel a mi életünkben is a Krisztust mutató fényes csillag. (Legyen nekünk is ilyen adventünk.)
2. A 2. pontban Anna élete egy másik fontos igazságra mutat rá. Arra, hogy az igazi Krisztust váró hit hogyan írja felül a sorskérdéseket. Sorskérdés. Nehéz ügy. De sokszor akadálya a hitünknek! Olyan, mint egy súlyos malomkő, mozdíthatatlanul hever hitünk útjában. Mint pl egy váratlan betegség, vagy haláleset. De akadályként állhat előttünk egy egyszerű dolog: valaki egyedül van, és nincs kivel karácsonyozzon. Anna élete azonban arra bátorít, hogy sorskérdéseinket felülírja a Krisztust váró hit. Anna élete a mai világ szemében nem mondható sikeresnek, boldognak. Ő nem volt egy Angela Merker, sem egy Jennifer Lopez. Nem élte a mai hírességek, médiasztárok fényűző életét. Nem kapott kitüntetett figyelmet, igazi elismerést. Sorskérdés. Életének boldog, kiteljesedett ideje a Biblia szerint 7 esztendő volt csupán. Ennyi ideig volt mellette férje, gyermekei nem voltak, özvegy lett. Sorskérdés. Özvegységének ideje, íme itt van a Szentírásban: 84 év. Hát van ennél nagyobb teher? Özvegység, egyedüllét, öregség. Talán egyetlen rokona, családtagja sem élt már. Nap, mint nap meg kellett küzdenie az egyedülléttel, a mindennapi megélhetéssel, a fájdalmas nehézségekkel, sorskérdésével.
Hát van ennél nagyobb kegyelem és csoda, ahogy a Krisztust váró hit és váradalom felülírja a sorskérdéseinket? Úgy gondolom, hogy nincs. Hogy így legyen, Anna élete áll példaként elénk. Miben? Abban, hogy ő mindennap kereste a lélek forrását, mindennap a templomban volt, ahogy olvastuk, és nem keseredett meg, nem merült el az önsajnálatban, hanem tiszta szívvel várta a Szabadítót. Adjunk hálát Istennek, hogy nekünk ilyen adventünk lehet. Hogy a Krisztus várása felülírja a mi sorskérdéseinket is. Ahogy a zsoltáríró mondja: „Teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsolt 16,11)
Miben példa még számunkra Anna? Talán fel sem tűnt sokaknak az, hogy ő nem társra, anyagi biztonságra, vagy elismerésre és törődésre vágyott igazán, hanem az Isten Fiára, Jézus Krisztusra. Nem a körülmények megváltozását várta, hanem Krisztust, aki nemcsak az ő, hanem az egész világ életét képes megváltoztatni; szeretetével, isteni erejével, a bűn bocsánatával. Ezt a Krisztust várjuk. Ő közeleg, és bekopog szívünk ajtaján ebben az adventben is.
Ezért engedjük, hogy az Isten szeretete kinyissa a szívünket, értelmünket, a hitünket, hogy ráébredjünk arra, amire gyógyulása után a Jerikói vak is: hogy valójában milyen szép is ez a világ. Hogy kiderüljön, hogy nem is olyan félelmetes a világ, és nem is olyan szomorú az életünk, mint amilyennek eddig gondoltuk. Hogy meglássuk Vele még a kőfalon is átugrunk. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézs 43,2) Akkor megláthatjuk az egyszerű közmondás igazát, hogy minden sötét felhő felett ott ragyog a nap. Én ezt a pillanatot kívánom, az ének szavaival: „Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!” (500/1.) Advent 4. vasárnapján csatlakozzunk a zsoltáros hitéhez, aki így szólt: „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,5-6)
3. Igehirdetésem végén pedig szeretnék személyes bizonyságot tenni arról, ahogyan én várom az Urat, a Megváltó Jézus Krisztust. Azzal kezdem, hogy a karácsony számomra is a legmeghittebb ünnep. A szeretet ünnepe. Azt pedig mindenki jól tudja, hogy olyan jó egymást szeretni; gyermeket, szülőt, hitvest. Szeretni, és szeretve lenni. A karácsony meghittségéhez hozzájáruló emberi érzések és események számomra is fontosak. Nekem is fontos a család, az együttlét öröme, a szeretet melegsége. Fontos a szépen feldíszített karácsonyfa, az ünnepi hangulatot tetőző karácsonyi dallamok, és az ajándékok is. Engem is nagy örömmel tölt el, mikor karácsonykor együtt lehet a család, hogy első nap reggelén közösen bontjuk ki az ajándékokat, hogy együtt énekelünk, imádkozunk a karácsonyfa körül, hogy csillagszórót gyújtunk, hogy felkapcsoljuk az ünnepi fényeket, hogy közösen fogyasztjuk el az ünnepi vacsorát, ebédet.
De számomra a karácsony ennél többet jelent. Az isteni szeretet befogadásnak örömét, amely Krisztusban adatott nekem is. A karácsony az a nap, melyen, ha az isteni szeretet felragyog az emberi életen, akkor betölti azt teljes örömmel, és megelégedéssel. Hálás vagyok azért, hogy ezt a Krisztus által hozott szeretetet én is elfogadhattam és megtapasztalhattam. Ennek a hálának szavakban való elmondásához segítségül hívom Radványi Kálmánt, a költőt, aki- Én Jézust várom, a kis Gyermeket című versében így ír:

„Ti nagy, hatalmas Messiásra vártok,
ki fölkavarja az avult világot,
Kinek hatalma tisztító vihar,
Ki poklot ostromol villámival:
Én Jézust várom, aki mosolyog
És mosolyától én boldog vagyok. …
Én Jézust várom, a kis gyermeket,
Ki báj, szelídség s égi szeretet.”

Én ezt az égi szeretetet várom újra, hogy feltöltse életem és hitem lámpását! Az idővel sok minden megfogyatkozik és elég a lelkünkből. Fogy a szeretet, a türelem, a hit, a megértés. De van valaki, aki fényt hozott, erőt és szeretetet. Aki feltölti lelkünk fogyó lámpását a Szentlélek olajával. Ez a valaki az élő Úr Jézus Krisztus, a mi Üdvözítő Urunk. Őt várjuk. 

Kedves testvéreim! Mi ne az eget kémleljük, Betlehemi csillagot keresve. Mert a Jupiter és Szaturnusz csodás együttállása, amely a Betlehemi csillagnak nevezett égi fényt adta, ma nem ragyog az égen. De hitünk és hívő életünk az, ami csillagként kell ragyogjon a ma világában, hogy utat mutassunk a betlehemi gyermekhez a sötét világban!
Én most advent 1. vasárnapján azt kívánom, hogy Annával együtt mi is tiszta szívvel tudjuk várni Krisztust, és Vele akarjunk találkozni! Így legyen áldott az adventi készülődésünk, így teljesedjen be Krisztus-várásunk és majd a karácsonyi ünnepünk! Adja meg az Isten, hogy ez így legyen!
Ámen!