Nyár van, iskolai szünet, a legtöbbeknek egy-két hét szabadság a munka alól, miközben az életünket kísérő legtöbb korlátozás fel lett oldva a napokban.

Tudjuk, hogy hetente is kötelességünk (lenne?) tartani a pihenést: „Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon” (2 Móz, 8-10).

Használjuk ki, hogy hosszabb szünetre nyílik lehetőségünk a nyár során. Hiszen ha nem tudunk pihenni, azt nem csak az újratöltődő képességünk és a munkaképességünk sínyli meg. Az Úr tudja a legjobban mire van szükségünk és ő előírta nekünk a pihenés minimumát. Azért, hogy ne legyünk a teendők, a munka, és az idő rabszolgáivá, hanem lélekben megújulva tudjuk Őt szolgálni. Nyári szabadidőnk alatt kapcsoljunk ki (ha lehetséges a telefont is), és adjunk hálát az Úrnak a pihenés öröméért.