Igét hirdet: Szabó Zsoltné lelkipásztor
Bibliát olvas: Szentesi Viktor presbiter
Imádkozik: Juhos Lászlóné presbiter
Ének szolgálat: Horváth László kántor

Lekció: Bír 17,1-13

Textus: Bír 17,6

A Biblia-tudósok igen komoly, és azt gondolom ez esetben nem is értelmetlen, vitát folytatnak arról, hogy ebben a 17. résztől a könyv végéig tartó szakaszban leírt események voltaképpen mikor is mentek végbe. Merthogy itt nem hallunk bírákról, itt nem jelöli meg a leírás az időt, amit egyébként mindenütt megtesz ezzel a kifejezéssel: „és akkor”. Itt azonban nincs ilyen „és akkor”, hanem szinte meseszerűen kezdődik a történet a „volt egyszer” kifejezéssel. Volt egyszer egy férfi Efraim hegyén, akit Mikának hívtak, aki ellopta az anyja pénzét. S anélkül, hogy beleszólnánk a tudósok vitájába, mi is érezhetjük, hogy ez a történet időtlen. És mivel időtlen, ezért hihetetlenül időszerű is.

1. Mikának és anyjának a története legelőször azt mutatja, hogy a pénznek – pontosabban a pénzvágynak – démoni hatalma van. Mika meglopta az édesanyját. A kétségbeesett asszony annak rendje-módja szerint megátkozta a tolvajt, nem tudva, hogy ki volt az, és ezt az átkot a fia fülébe is belekiabálta. Az egyik középkori Bibliamagyarázó szerint, talán azért tette, mert sejtette, hogy a fia volt a tettes, és ahogy szokták mondani: „a fiamnak mondom, a menyem is értsen belőle” – ezért az ő fülébe is belekiabálta az átkot, az ismeretlen tolvaj ellen, hogy értse már meg, elő kellene már adni a lopott pénzt.

A fiú megijedt az átoktól, s megvallotta anyjának, hogy ő a tolvaj, majd maradéktalanul visszaadta a pénzt. Erre az anyja megáldotta fiát, ami régi szokás szerint az átok feloldását jelentette, és azt mondta: Légy áldott fiam!

Miká tehát visszaadta az ezeregyszáz ezüstpénzt, az anyja pedig elhatározta, hogy az Úrnak szenteli azt. Eddig ez egy szép, megható történet, lehetne mondani megtérés-történet: megtér a tolvaj, visszaadja a pénzt, az anya pedig afölötti örömében, hogy megkerült pénze, odaszenteli az Úrnak. Csakhogy nem így történt! Mert az asszony a visszakapott pénzből, a fiáért, egy faragott, öntött bálványt készíttetett. Hát, hogy van ez? Az Úrnak szentelem, az Úrnak adom, aki kiszabadított minket a szolgaság házából, aki azt parancsolja a Tízparancsolatban: „Ne csinálj magadnak faragott képet, semmi hasonlót azokhoz, ne imádd és nem tiszteld azokat!” És most ez az asszony azt mondja: az Úrnak szentelem a pénzt, hogy bálványt csináljak belőle. Nem lehet, hogy egy kissé összekeveredtek a dolgok?

S, hogy ebben az elkeseredésben, milyen ellentmondások találhatók, arra hadd említsek egy-két példát. Miká anyja szájából átok és áldás, majd az Úrnak szentelt pénzből bálvány készítés. Isten Igéje azt tanítja, hogy egy csapból nem folyhat egyszerre édes és keserű: átok és áldás. Istenes-bálványszobor → Döbbenetes ezt látni, hogy minden összekeveredik! Egy asszony, akinek a szívében felgyullad a hála és felajánlja a magáét, az ő szabadító Istenének, nem tud mást, mint bálványszobrot öntetni.

2. A történet viszont tovább folytatódik, nem csak azzal, hogy ki lesz öntve a bálványszobor, hanem azzal is – és itt megint a pénz hatalmáról kell beszélni –, hogy az asszony eredetileg ezeregyszáz ezüstről beszélt. Nagy pénzösszeg volt az akkor! Emlékezzünk arra, hogy Sámsonnak ugyanennyi volt a vérdíja. Pontosan ezeregyszáz ezüstöt ígértek Delilának, és nem is egy, hanem öt filiszteus külön-külön. Az ötezer-ötszáz ezüst, ami nagyon komoly pénz. Miká anyja is rájött erre egy pillanat alatt, és így végül csak kétszázat adott az ötvösnek a bálványöntésre. Mennyit ajánlott fel eredetileg? Ezeregyszáz ezüstöt. Így tűnik ki az a különbség, amit az élő Istenbe vetett hit és a vallásoskodás mutat. Az élő Istenbe vetett hit nem kívánja tőlünk, hogy ezeregyszázat ajánljunk föl, nem kívánja, hogy százat ajánljuk föl, nincsenek mértékek és normák, szabadon ajánljuk föl, amink van. De amit fölajánlunk, amire kimondtuk, hogy az Úré, az legyen is az Úré!

A másik világban, ahol mindenféle bálványok, meg vallások vannak, igen, ott lehet alkudozni, kijátszani, átverni a másikat: ezeregyszázat ígértem, de megteszi kétszáz is! Tartalékba eltesszük a többit, s ha szükség lesz rá, adunk még. Példaként idézzük fel Anániás és Szafira történetét az ősgyülekezetből, akik eladják földjüket és jelzik az ősgyülekezetnek, hogy a pénzt felajánlják az Úrnak, de útközben meggondolják magukat és egy részét zsebre teszik, majd jön a számonkérés és isten halállal sújtja mindkettőt. Azt teszik, amit jónak látnak, de újra. De lehet-e csapni Istent? Érdemes-e megkísérteni az Urat?

3. A történet viszont tovább folytatódik, így nézzük meg, hogy mit csinál a család másik fontos tagja, Miká, „a mindenki azt csinálja, amit jónak látott” gondolat alapján.

Miká megúszta az átkot, mivel visszaadta anyjának az ellopott pénzt, s látván a két bálványszobrot, csettint egyet és azt mondja: csináld magad! Ezért fogta azt a két bálványszobrot, és csináltatott magának egy efódot (egy papi mellényt). Ezen elől-hátul rajta van Izráel tizenkét törzsének neve, az efód zsebében pedig ott van az urin és a turin, a sorsvető kockák, arra gondolva, ha nagy vita támadna, akkor a pap sorsvetéssel döntsön, végül kinevezi az egyik fiát papnak. Pontosan minden úgy néz ki, mint Silóban, ahogyan a mózesi törvényekben meg van írva.

Miká istentisztelete mégis bálványimádás volt! Miért? Mert az egész szentély, meg az egész kultusz csak utánzata volt az eredetinek, nem maga az eredeti.

Hiszen volt legális templom, voltak legális kegyszerek, volt legális papság, kultuszi központ, akkor még Silóban! Ott kellett volna Mikának is imádnia az Istent!

De Miká csinált magának egyéni kultuszt, egyéni papságot, egyéni központot, a maga egyéni módján szolgált annak az Istennek, akit maga csinált magának. Neki külön, egyéni vallásossága volt, és ez volt a bálványimádás! Nem durva formája ez a bálványimádásnak, nagyon is finom, alig észrevehető.

Mika házában minden az igazi istentisztelet tere és formái között történt. Úgy látszott, mintha tényleg az Urat imádná, mintha igazán az élő Istenben hinne. Pedig valójában egész istenhite és az abból származó cselekedete egy saját elképzelésű, egy saját beállítottságú vallásosság volt.

Tudjátok, hogy miről lehet a legjobban megállapítani, hogy igazán az egy igaz, élő Isten színe előtt állunk, vagy csak egy elképzelt Isten előtt? Arról, hogy az élő Isten jelenlétében rettenetesen tud fájni a bűn! Irtózatosan tudja nyomni az ember lelkét saját hitványsága, hűtlensége, árulása, engedetlensége és nem jut eszébe mást vádolni, csak önmagát! (Nem fáj kimondani azt, amit Pál is megértett: hogy bűnösök között is az első vagyok!)

Én úgy gondolom, hogy amíg valaki nem jut el a bűnbánat összetöretettségéig, az akárhogyan mondja, hogy hisz Istenben, nem az igaziban hisz, hanem egy bálványban, mint Miká, aki csinált magának egy neki való Istent, amely csak hasonlított az igazihoz, de nem az.

Istenről csak egyszer csinált valaki igazán megbízható képet, és az maga Isten volt. A kép pedig, amit önmagáról készített: Jézus! Jézus a láthatatlan és elképzelhetetlen Isten dicsőségének a visszatükröződése és az Ő valóságának a képmása! Ő mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Zsid 1,3), vagy: „Aki engem látott, látta az Atyát” (Jn 10,30).

Jézuson kívül minden Istenről való beszéd elképzelés! Isten szeretete pedig, abban a szenvedésben és halálban vált nyilvánvalóvá, amit Jézus vállalt értünk és helyettünk!

Drága Testvérek! Ne csináljunk magunknak hamis istenképet, bármennyire is könnyűnek és természetesnek tűnik! Jézus szeretné helyreállítani benned és bennem az elromlott istenképet, azért, hogy egész életünkben, tetteinkben, szavainkban saját magát formálja ki, hogy hasonlóvá tegyen Önmagához, és így Jézusra emlékeztető legyen egész földi életünkben! Ámen

Hogy tudjunk közös dolgainkról

1. Szomorúan adjuk tudtul, hogy Szőke Albertné, született Pethő Etelka, életének 87. esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése holnap 16 órától lesz a Debreceni Köztemetőben. Imádkozzunk!
2. Bihari Ferenc testvérünk felravatalozása, két hét múlva július 13-án 13.30-kor lesz a Debreceni Köztemetőben. Búcsúztatása július 10-én 10.00 órakor kerül sor itt a templomban.
3. Debrecen Önkormányzatának megbízásából, a templom körüli aszfaltjárdát, a templomhoz jobban illő, térkőre cserélték. Hálás köszönetünket fejezzük ki ezért a szép gesztusért!
4. Megjelent a gyülekezeti újságunk a Magyar Kőszál legújabb száma. Szeretnénk megköszönni a cikkek íróinak, a lektornak, a szerkesztőnek az elvégzett munkát. Valamint szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik a saját újságuk mellett egy másikat is magukhoz vesznek – és postán, vagy egy esti séta keretében –, eljuttatják azt a címzetthez! Köszönjük mindenkinek a segítségét!
5. Az előtérben a „Szemeink elől elrejtve” fotópályázat képeit láthatjuk.
6. Július 5-től 9-ig ismét megrendezzük a vakációs nyári Bibliatábort a Dorkas kempingben. Részvételi díj 5 ezer forint / fő. Jelentkezni a templomban kihelyezett íven vagy a debrecen-arpad.ter@reformatus.hu email címen lehet. További információ kérhető Szilágyiné Asztalos Évától a fenti email címen vagy a +36 20 5857747 telefonszámon lehet.
7. Hirdetjük, hogy a mai istentiszteletünk perselypénzét, az Egyházmegye Közgyűlésének határozata értelmében, a Pocsaji Református gyülekezetnek ajánljuk fel, a templomuk felújítására.
8. 2021. július 5-én (hétfőn), 18.00 órától presbiteri ülést tartunk a gyülekezeti teremben, melyre minden presbitert szeretettel várunk.

• Aki internet hiányában nem tudja online követni istentiszteletünket (www.facebook.com/arpadterdebrecen), annak a Duna Tv adásait javasoljuk figyelemmel követni. A prédikációk nyomtatott formában is elérhetőek a parókián.
• Az adakozás fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Adományokat az OTP-nél vezetett 11738008-20082374 számlaszámunkra lehet utalni, vagy személyesen a lelkészi hivatalban, vagy a templomban lehet befizetni. Köszönjük.
• Jövő vasárnap Veres János lelkipásztor hirdeti Isten igéjét. Várunk mindenkit szeretettel.

Alkalmaink:

Hétfő 18.00: presbiteri ülés Kedd – Péntek 8.00: reggeli áhítat	Csütörtök: a családi kör júliusban és augusztusban egy-egy alkalmat tart
Kedd 18.00: HéSZ (online) Szerda 18.00: Férfikör	Vasárnap 9.00: Istentisztelet, vasárnapi iskola

Imádkozzunk, hogy Isten lelke töltsön be bennünket, vessük el az általunk kreált bálványokat, melyek elhomályosítják színről-színre látásunkat.

Elérhetőségeink:

Cím: 4028 Debrecen, Kassai út 12., Tel.: 06-30/822-5537

e-mail: debrecen-arpad.ter@reformatus.hu, honlap: www.arpadter.reformatus.hu

Alapítványunk: Debrecen-Árpád téri Református Egyházközségért Alapítvány számlaszáma: OTP 11738008-20863191.

Egyházfenntartói járulékot a 11738008-20082374 OTP számlaszámunkra várjuk. A templom felújítására szánt adományokat a11738008-20885469 számú, OTP Banknál vezetett számlaszámunkra várjuk. Az OTP Banknál megnyitottuk a 11738008-21456004 számú, Gondviselés számlát, melyre a gyülekezeti célú diakóniai adományokat várjuk.