Vasárnap Gedeon történetével foglalkoztunk (Bírák könyve, 6. fejezet). Egy olyan korban járunk, amelyben az emberek nem követik Istent, nem figyelnek a szavára. Ez egy párhuzam napjaink világával, de ez talán igaz az emberi történelemre nagy részére is. Gedeont az Úr elhívja, de őt mégis kétségek gyötrik és „próbákat” talál ki, hogy jelet kapjon Isten szándékainak megerősítéséről, például kitesz egy fürt gyapjút.

Velünk is bizonyára előfordul, hogy felvetődik bennünk: Isten szól hozzánk? Biztos, hogy ezt akarja tőlünk? Ilyenkor ne Gedeont kövessük, ne próbáljuk Istent tesztelni, vagy tőle jeleket követelni.

Forduljunk a valódi elhívás felismerésének hitelesebb módjaihoz és tegyük fel a kérdéseket: A Szentírás valamelyik igéjére visszavezethető-e az a hívás, amit hallani vélünk? Imaéletünk termékeny talaja Istennel való „kapcsolattartásunknak”? Vigaszra, reményre, bizalomra, örömre kapjuk az elhívást?

Berecz Péter, presbiter