A kapuk bezárnak. Bezárnak mindent, amit mögöttük helyeznek el. Arra jó a bezártság, hogy elszigeteljen mindent a külvilágtól. Igaz, hogy meg is védik azt, ami mögöttük van, de nem engedik, hogy „közkinccsé” legyenek. Ma már tudjuk, hogy a bezártság nem jó. Bár lehet, hogy egy közösségen belül, bezárva keletkezik a kovász, de ha nem adjuk azt tovább, akkor a kovász is csak megszárad, nem tudja megindítani azokat a folyamatokat, melyek aztán másokat is „megindítanak”. Valahol azt olvastam, hogy minden nagy kaland az első lépéssel kezdődik. Ehhez viszont nekünk is meg kell nyitni a belső kapukat, amin kilépve elindulhatunk a legnagyobb kaland útján, amely összeköti életünket Jézuséval. Hisz tudjuk, hogy „Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet a tulajdon vére által”, történt pedig mindez azért a „kapun kívül”, hogy mi is részesüljünk Istenünk kegyelméből.

Köszönöm barátomnak, Bagi Sanyinak, hogy mindig meg tud lepni. Mindig rá tudja irányítani a figyelmemet azokra a dolgokra, amit magamtól nem látnék meg. Köszönöm, hogy aktív, elszánt, hihetetlenül kreatív és őszinte tagja közösségünknek. Köszönöm, hogy barátom, testvérem!

Szilágyi János, gondnok