Nézem a tüntető nőket, és nem tudok nem arra gondolni, hogy azért tüntetnek, hogy szabadon megölhessék tulajdon magzatjukat?! Aztán nézem még őket, és arra gondolok, miért is akarnának ilyet tenni?

A karácsonyi történet is egy nem várt terhességgel kezdődik. Mária kétségbeesése, mikor megtudja, hogy gyereket vár, nagyon emberi. Nem így tervezte. De mondok még valamit: az is nagyon kétségbe tud esni, aki tervezte. Gyereket várni akkor is lehet földrengés, ha Istentől elkért gyerekről van szó. Gyereket várni akkor is lehet újratervezés és bizonytalanság, ha szerető apa, és biztos egzisztencia támogatja. Gyereket várni annyi, mint fejest ugrani az ismeretlenbe, mint fenekestől felforgatni mindent.

Nézem a tüntető nőket, és arra gondolok, hogy ez egyáltalán nem csak az abortuszról szól. És ha betiltjuk, akkor az abortusszal együtt be kellene tiltani a szexuális erőszakot, a diszfunkcionális családi működést, a nők alárendeltségét, a házastársi hűtlenséget, a felelőtlen tiniszerelmeket, a felelőtlen felnőttszerelmeket, a szereposztó díványokat, a szexedukáció hiányát az iskolai tananyagban, a kilátástalan szegénységet, a fogyatékkal élő emberek kirekesztését, a beteg gyereket nevelő szülők magárahagyatottságát, és mindazon vélt és valós félelmeket, amelyek a tüntető nőket az utcára vitték. És ha mindezeket betiltottuk, és a tilalom hatására el is tűntek, akkor talán nem is lenne szükség abortuszra.

Az Úr angyala így szól Máriához: ne félj! De jó lenne, ha minden kétségbeesett várandós nőhöz így szólna egy angyal. Talán szól is, csak nem hallják a hangját… Talán szólna, de nem tud, mert nem adjuk át az üzenetét…

Sigér Fruzsina