A szövetség mindig Isten kezdeményezésére jön létre. Nem a személyes kiválóságaink alapján köt szövetséget velünk, hanem az Ő örök kiválasztása alapján. Itt sem indokolja, hogy miért éppen Noéval, csak közli vele: De veled szövetséget kötök, menj be a bárkába!
A nép, akik között Noé él, nem hallja meg saját ítéletét, így csak későn döbbennek rá a valóságra, amikor már nem lehet segíteni rajtuk. Isten, azonban maradékot választ ki magának és lehetővé teszi, hogy aki mégis odafigyel szavára az megmeneküljön.
Így lesz a bárka az a hely, ahol a legszörnyűbb ítéletet is túléli az, aki hallgat az Isten szavára.
Ne feledjük el, hogy a maradékot mindig Isten választja ki magának!
Mi hova tartozunk? Az elpusztuló tömeghez, vagy a maradékhoz, amely mindig kisebbségben van?
Csak el ne késsünk a válasszal…
Sz. Csilla beosztott lelkész