Jézusról beszél itt Pál, aki megüresítette magát, és hozzánk hasonlóvá lett, azaz emberré. És mi? Mit tekintünk a magunkénak? Amit már megszereztünk, vagy leélt éveink számát? És amit még nem, arra úgy tekintünk, mint zsákmányra? Nos. Jézus az ellenkezőjét ajánlja, a megüresítést. Neki az Isteni természettől, nekünk az emberi természetünktől kell ezt megtennünk, mely tele […]

Amikor az ember ilyen nagy szavakat mond, a mögött csodálatos felismerés kell legyen. Ismerete a legnagyobbnak, valami olyan bátorságnak, aki már nem fél! Mert nem a meghaláshoz kell bátornak lenni, hanem az életben maradáshoz! Dicső dolog egy jó ügyért az életünket adni, de van még bátrabb dolog: érte élni! Nem menekülni a problémák elől, hanem […]

Vannak nehéz idők az ember életében. Pál ekkor a Római birodalom foglya Rómában. Nem azt sugallja, hogy szabad, hanem hogy foglya Jézusnak! Bizony, sokszor mi is gondolataink, indulataink, elképzeléseink foglyai vagyunk. Ha nem tudunk uralkodni rajtuk, akkor majd ők uralkodnak rajtunk. Szabadok csak „Isten tulajdonaként” lehetünk, ahogyan a Heidelbergi Káté, csodálatos hitvallásunk fogalmaz. És ugyan […]

Pál írja ezt a római fogságból a Filippi gyülekezet tagjainak. Hiszem, nekünk is szól ma ez az üzenet, hiszen mi is szentek vagyunk. Még ha csak olyan hétköznapiak is és csak úgy a magunk módján is. Szentek, akik reggelente munkába megyünk és akik nap nap után bemegyünk ápolni a betegeinket. Ugyan még nem tökéletesek, de […]

Bezártság, sötét napok, monotonság vár ránk? A külső ingerek lecsökkenésének van jó oldala is! Ne unatkozzunk, hanem gazdagítsuk belső, lelki életünk az Úrhoz közeledéssel, hiszen tudjuk: ő azt viszonozni fogja.

„Én Istent nem a periférián, nem a kezdetekben és végekben, hanem a középpontban akarom mindig megtalálni.” (Dietrich Bonheoffer) „Ha Isten a középen nem uralkodik valakinek életében, akkor a kezdeteken, a végeken, a perifériális helyeken sem uralkodhat. Éppen ezért, ha mindenki Jézusban csak az elsőt és az utolsót, a kezdetet és a véget látja, akkor ez […]

Luther Márton a következőket írta Johann Hessnek, amikor 1527-ben Wittenbergben kitört a pestisjárvány: ′′Imádkozni fogok Istenhez, hogy kegyesen őrizzen meg és védjen meg minket. Magam pedig fertőtlenítek, segítek frissen tartani a levegőt, gyógyszert beadni és azt magam is beszedem. Elkerülöm a helyeket és az embereket, amikor nem szükséges a jelenlétem, nehogy engem megfertőzzön, majd másokat […]