Vele vacsorálok, ő pedig énvelem (Jel 3,20)

Nem az egyik legbizalmasabb kapcsolat az asztalközösség? Nem csak testileg tölt fel a meghitt körben elfogyasztott étel, hanem lelkileg is. Egyúttal meg is erősíti a családi, baráti, szövetségesi kapcsolatot. A vasárnapi közös úrvacsoravétel után örömmel várhatjuk a következő, augusztusi alkalmat. Továbbá, a szeptember 5-i gyülekezeti napunkon fontos szerepe lesz annak, hogy közösen imádkozunk, adunk hálát és étkezünk. Remélhetőleg már sokunk naptárjában szerepel ez a kivételes alkalom! Ezekkel a kérdésekkel készülődhetünk: Milyen volt a jézusi asztalközösség? Hogyan jelenik ez meg számunkra, amikor keresztyén testvéreinkkel vagyunk közösségben? Úgy élem az életemet, hogy az örök, mennyei vacsorára készülök?

Berecz Péter, presbiter

Vele vacsorálok, ő pedig énvelem (Jel 3,20)
Scroll to top