Kedves Ifjúság! Azt szoktuk mondani: ember tervez, Isten végez. Most is ez történt. Az idén hamarabb lett vége az iskolába járásnak is. Ez a döntés valaki számára megkönnyebbülés, de van olyan is, aki nehezítésként éli meg. Nem elég a járvány körül izgalom, még ott az érettségire való felkészülés is. Dupla izgalom, türelem, kilátástalanság. Én hiszem, semmi sem ok nélkül történik. A jó Atyánk mindig tudja mit-miért tesz. Biztatván az ifjúságot, higgyétek el, a legjobbat fogja nyújtani számotokra. Sok erőt, koncentrálást, gyakorlást kívánok! Mivel Ti nem ballagtok el, csak virtuálisan ÖRÖK DIÁKOK maradtok. “De akik az Úrban bíznak, erejük megújul szárnyra kelnek mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” /Ézs 40.31./ Arany János szavaival köszöntelek titeket:
Előtted a küzdés, előtted a pálya.
Az erőtlen csügged az erős megállja.
És tudod az erő micsoda? – Akarat.
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Juhosné Éva néni, presbiter