Mivel nem lehetünk együtt, ezért szeretettel adok közre egy kis nagypénteki áhítatot. Azok számára, akiknek van kedvük hozzá…

345/1

Keresztre feszítés: Márk Ev. 15:20-32

Halála: Márk Ev. 15:33-41

A kereszt tövénél időzni kizárólag csak bűnbánattal lehet. És azzal a tudattal, hogy engedetlenségeink súlya tette Jézus számára oly nehézzé mindezt.

345/2-4

Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi! Mégis egy különleges nap lett, melyre sokan emlékeznek ma is. Mára munkaszüneti nap, piros betűs ünnep lett. De, vajon: ünneppé tudjuk-e tenni? És mit is ünnepeljünk? A halált?

Már eddig is túl sokan vesztették el az életüket a világon. Jobban átérezzük most a veszteség fájdalmát és a félelmet, a szenvedést és a halált, mint bármikor.

334/5

Tudjátok, a nagypéntekben önmagában nincs is semmi, de semmi ünnepelni való. Kizárólag a Húsvéti feltámadás fényében van jelentősége.

Ha nincs feltámadás, akkor tudjátok mi maradna meg?

Az a rengeteg halott, aki még mind-mind élhetett volna, ha nincs az, ami van! Az élőknek pedig nem lenne semmi, de semmi reménységük! De, van élet és az erősebb, nagyobb és hatalmasabb is a halálnál!

341/1-3.

A kor melyben élünk zavarban van! Most mi legyen? Ötlet nem lévén, marad a jól bevált megoldás, a hosszú hétvége. Most tényleg hosszú hétvége van…

De, mit tegyünk mi, akik ugyan tudjuk mi történt ezen a napon, de valahogyan a nagypéntek mégsem több egy egyszerű „utánérzésnél”. Miért? Mert tudjuk, hogy van feltámadás!

342/1-4

Most már tudod, megértetted: a Nagypéntek semmit nem vett el, csak adott!!! Minden, amit a halál elvehet csak időleges…hiszen mit vehetne el olyat, amit az Isten ne tudna visszaadni?

426/1-4

Ima

Miatyánk

Veres János, lelkipásztor