„Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő. Megmérte a falát is: száznegyvennégy könyök, emberi mértékkel, amely az angyalé is.” (Jel 21, 15-17)

Tapasztalható, hogy a síkbeli ábrázolás, csak korlátozottan képes információt hordozni. Rajzolhatunk szemből, oldalról, hátulról, fentről, akár 1:1 méretben, mégis homályos marad a kép a valóságot illetően. A tapasztalat mutat rá a „zakóra”. Azonban, ha axonometriát is alkalmazunk az számunkra elegendő információt ad a helyes döntéshez. A világi ember úgy éli az életét, hogy csak a merőleges perspektívákat használja. Önmaga és mások, valamint a hitető felől szemlél. Mi átengedtük érzékelésünket Istennek. Aki gondosan, meghatározó személyes vektorjaival: Atya, Fiú, Szentlélek által helyez el bennünket saját terében. Innen, általa vizsgáljuk az életünket, tesszük fel a kérdéseinket és kapjuk a tűpontos válaszokat, látást. A mostani helyzetben, már nem csak riadalmat és halálfélelmet érzékelünk, hanem látjuk, hogy itt az ideje a megtérésnek, adakozásnak, imának, böjtnek, odaszánásnak, kérésnek, bűnvallásnak, hálaadásnak, dicsőítésnek, önvizsgálatnak, szolgálatnak, szeretetnek………………………………! Folytasd!

Bagi Sándor