„Jób azután így folytatta beszédét:
Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!” (Jób 29, 1-2.)

Az elmúlt két hétben sokan tettük fel ezt a kérdést magunkban: és mi lesz ezután? Azokban az országokban, ahol szinte „megszokták” a nélkülözést, járványokat, a zavargásokat és a háborút, ott már, ha nem történik semmi, az IS JÓ.
Mi még most tanuljuk értékelni, milyen kegyességben voltunk részesítve az Úr által. De nem vagyunk egyedül. Mellettünk van az Istenünk, az Úr, a gyülekezet, a barátok.
Jób mellett is ott voltak a barátai testileg és lelkileg is.
Mi most annyit tehetünk, telefonálunk vagy éppen egy buzdító igét küldünk egymásnak. Jó tudni, hogy a bajban nem vagyunk egyedül!

Juhos Lászlóné, presbiter