„Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt. 4:4)

„Jóllakott, elhízott” világunkban mindenki attól fél ebben a nehéz időkben, hogy lesz e holnap mit ennie?

Jézus nem félt, mert tudta, hogy van gondoskodó, mennyei Atyja, – pedig Ő is megéhezett. Nem kellene nekünk is így tennünk, csak Reá tekintenünk és Rá bízni magunkat? Így tették nagyszüleink, dédszüleink, őseink is, pedig ők igazán ki voltak szolgáltatva a természeti erőknek és a szociális háló nélküli életnek. És mégsem rettegtek, mert hittek és bíztak.

És mit kaptak jutalmul cserébe? Egy ásványkincsekben és termőföldekben gazdagon bővelkedő bölcsőt, a Kárpát-medencét.

Abban reménykedem, hogy egyszer mindnyájan egy szájjal mondhatjuk és egy szívvel hihetjük azt, hogy: „Én vagyok az élet kenyere, aki Hozzám jön nem éhezik többé és aki Bennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn. 6:35)

Így legyen! – Ámen

Baginé Pál Tímea