Az Árpád téri református templom 1912-ben épült Tóásó Pál tervei alapján, Vecsey Imre és felesége, Bruckner Karolina anyagi áldozatvállalásával. A neoromán stílusú, szecessziós elemekkel díszített, eklektikus épület fiatornyos tornyával környezetének meghatározó épületegyüttese.

Az eredeti tetőszerkezet, tetőhéjalás az elmúlt időszakban a szerkezeti csomópontokban (vápák, ereszek) több helyen beázott, s a beázások egyre nagyobb kárt okoztak a  tetőszerkezet faanyagában. Erőteljes vizesedések jelentek meg a templomtorony, a hajó különböző pontjain, már-már veszélyeztetve a nagy értékű orgona állapotát. Ezen túl, a toronyfalban húzódó gerendák is meghajoltak, lappangó veszélyt jelentve a szerkezet állagára.

Fenti, szerkezetet is érintő beázások miatt, kezdődött el 2015 augusztusában a templomtorony épületegyüttesének felújítása, ami a templomhajóval folytatódott 2017-ben.

A templomhajó tetőhéjalása palafedés volt, amely nagy felületeken töredezett, repedezett, a kontyolásoknál elhelyezett kupások hiányosak voltak. Az összetett idomú tetőszerkezet miatt különböző magasságokban, különböző tetőidommal csatlakoznak egymáshoz a szerkezetek, melyek összetett csomópontok kialakítását tették szükségessé. Így alakultak ki vápacsatornák, fallefedések, falcsatlakozások, ereszképzések, fekvő ereszcsatornák, lefolyócsatornák, melyek anyaga horganyzott acéllemez volt. Ezek műszaki állapota rossz, a korcolások mentén több helyen elengedtek, perforálódtak. A palafedések hibái, a bádogos szerkezetek illesztési hiányai a tetőszerkezet alsó harmadában okoztak nagy károkat: a szarufák, kötőgerendák, szelemenek károsodtak leginkább, de a szarufákon lévő deszkázat is fertőzött, károsodott, hullámos volt.  

A templomhajó palafedését, a lécezést, deszkázást lebontva a károsodott csomópontokban a szerkezeti elemeket ki kellett cserélni, a fedélszéket meg kellett erősíteni. Bárdolni kellett a gombásodott faelemeket, gombaölő és tűzgátló anyaggal kellett ellátni az egész faszerkezetet. Riktolás után, részleges deszkaborítás cserével azbesztmentes palafedés készült, az eredeti díszítő motívumok visszaállításával.

A toronyépülethez hasonlóan elkészült a hajó teljes kváderes homlokzati felújítása, ablakainak cseréje, s a templomépület körül szegélyezéssel körülhatárolt kavicsterítés védi a falakat az eső felcsapódásától.

A templom megálmodói az építés időszakában nem gondolhattak arra, hogy az épületnek a 21. századra, Debrecen egyik legforgalmasabb csomópontjában, hatalmas gépjárműforgalom okozta megterheléssel kell megbirkóznia.

Mégis, a templom épület hősiesen állta, és állja ezt a megterhelést, a kisebb szerkezeti repedések pedig kijavításra kerültek.

Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem kezdetektől fogva a felújításában, mely egyben felelősséget is hordozott magában, hiszen a felújítás pénzforrásai igen csak takarékosságra ösztökéltek bennünket. A tető megbontását követően, bőven volt megoldandó feladat a károsodott faszerkezetek cseréjét és megerősítését illetően. A közel 50 méter magas torony, hatalmas (2 méter magas) kakas csúcsdísze lövedékek sorozatát hordozta magában, de a súlya és a magassága miatt, csak a javításában gondolkozhattunk, ami sikeresen meg is történt. Bizony, a gondos, precíz munka itt is nagy fontossággal bírt, hiszen nem túl gyakran volt beállványozva a toronyépület. A munkálatok során gyakran előfordult, hogy hetente többször is szükséges volt az állványzatra feljutva az egyeztetett szerkezeti megerősítéseket egyéb javításokat leellenőrizni. Ebben az időszakban inkább a városban gyönyörködhetett az ott bármilyen munkát végző szakember, de amikor elkészült a toronyépület felújítása, lebontották a védőhálót, az állványzatot, minden megváltozott. Azt lehetett észrevenni, hogy sok ember megállt a járdákon, s csodálkozott a látványon. Igen, a város felől már impozáns látványt nyújtott a toronyépület.

A következő ütemben megújuló templomhajó látványa a városba érkező autósokat is már messziről csodálkozásra késztette.

A harmadik ütemben, 2019 márciusában elkezdődött a templom részbeni belső felújítása is, s azért csak részbeni, mert a teljes felújításra nem állt rendelkezésre pénzforrás. Így a torony két lépcsőházában női és férfi WC és mosdó került kialakításra, új elektromos vezeték került beépítésre, az orgonakarzat új faburkolattal gazdagodott, két oldalán irodahelyiség kapott helyet, s a liturgiás tér festése is a műszaki tartalom része volt.

A gótikus templomhajó festéséhez állványerdő felépítésére volt szükség, úgy, hogy közben a padokat is meg kellett védeni. Az állványzat megépítése után valami szokatlan, lentről nem látható, de a festésen átütő mintázatra lettünk figyelmesek. A festékréteg finom lekaparása után „kincset találtunk”, ami újabb kihívás elé állított bennünket.

Azt már nem tehettük meg, hogy ezen értékeket felfedezve, pénzhiányra hivatkozva, újabb festékréteget hordjunk fel a még ismeretlen mennyezeti díszítésre. Az idő nagyon sürgetett, s a kivitelező a nagy értékű állványzat minél hamarabbi bontásában volt érdekelt.

Sok-sok egyeztetést követően rátaláltunk egy díszítő-festő restaurátorra, aki egy héten belül elkészítette a falképek díszítőfestések kutatását, a mintázatok, színek vizsgálatát, fotódokumentálását. Pausz papírra történő átrajzolást követően jött az újabb feladat: valakinek ezt a nem egyszerű díszítőfestést meg is kellett csinálni. Ötlet volt bőven, de bebizonyosodott, hogy ezt egy átlagos, jó festő szakember nem tudja megcsinálni. S jött az isteni segítség: a restaurátor talált egy nagyon ügyes csapatot (két nő, két férfi), akik alig két hét alatt csodát műveltek. Az állványzat tetejéről monumentális, szépséges volt a látvány, s így látta ezt mindenki, aki felmerészkedett a magasba.

Az állványzat lebontását követően valami földön kívüli érzés fogja el az embert, s a látvány önmagáért beszél, lámpák, burkolatok, fűtés nélkül is.

S ennek megélését köszönjük Istenünknek is.

Vári Attila, egyházkerületi építész,
műszaki ellenőr