Az igazán bátor ember nem a másik ellen harcol. Azt csak a gyávák teszik! Mivel a harc a gyávák csatája, ezért aljas és nemtelen. Ha mindenki önmaga rossz tulajdonságai, vágyai és ösztönei ellen harcolna, még a végén tele lenne a világ nemes emberekkel! Hiszen a nemes harcot csak arra méltó emberekkel lehet megharcolni. Szerinted magadnál […]

Neked mik is a kegyelmi ajándékaid? Hiszen elhanyagolni csak azt tudod, amit ismersz! Amiről nem tudsz, azt nem! Ha nem ismered az ajándékaid, nincs semmi baj. Kérd és figyeld magad, mert mindenkinek van… Ha mégis derengene valami, most már tudod, itt lenne az ideje: használni. Veres János, a gyülekezet lelkipásztora

A kegyesség, régi magyar szóval jámborság nem más, mint egy lelki öltözet. Hiába próbálnánk átadni másoknak, nem éreznék jól magukat benne. Dávid ugyanolyan tehetetlennek érezte magát Saul páncéljában, mint mi apáink kegyességében. Bizony ezt a „ruhát” mindenkinek saját magára kell szabnia, hogy megérthesse…mennyi mindenre is hasznos. Veres János, a gyülekezet lelkipásztora

Ebben a világban élve mindent elveszíthetünk, mégpedig egyik pillanatról a másikra. Családot, vagyont és még azt a kevéske vélt biztonságunkat is. A hitet azonban nem! Arról csak mi mondhatunk le. De, miért is tennénk? Hiszen az ember az életformájától nem tud, nem is akar megszabadulni. Veres János, a gyülekezet lelkipásztora

(Ezen a héten a további napindító gondolatok a Timóteushoz írt levél alapján készültek.) Mindannyian jöttünk valahonnan. Tudjuk, és nem felejtjük el, sőt hálásak vagyunk azért, hogy Isten még olyan embereket is képes volt megváltoztatni, mint amilyenek mi voltunk. Rajtunk akarja megmutatni végtelen türelmét azoknak, akik ismernek minket. Így lettünk Isten bűnösöket megmentő példáivá! Tudtad ezt? […]

Nagyon fontos képet használ Pál, aki maga is római polgár! Tudja miről beszél. Mi mindannyian, akik hiszünk Krisztusban, kettős állampolgárok vagyunk. Mondhatni nagykövetei: itt a földön. Ő nevezett ki ide és ha lejár a mandátumunk, mennünk kell. Addig is, nem ennek az országnak a törvényei érvényesek ránk, hanem az Isten országának a törvényei! Házad a […]

Sokan hiszik, hogy életük szüntelen harc az életben maradásért. Mások úgy gondolják, ha nincs kitűzve a cél, akkor azt mindig el is érjük és végül is nem jutunk el sehova. Az Ige ennél többet állít. A múltat nem elfelejtened kell, hanem tanulni abból, hogy hibáit ne kövessük el újra és újra. Célunkat pedig nem ebbe […]

Jézusról beszél itt Pál, aki megüresítette magát, és hozzánk hasonlóvá lett, azaz emberré. És mi? Mit tekintünk a magunkénak? Amit már megszereztünk, vagy leélt éveink számát? És amit még nem, arra úgy tekintünk, mint zsákmányra? Nos. Jézus az ellenkezőjét ajánlja, a megüresítést. Neki az Isteni természettől, nekünk az emberi természetünktől kell ezt megtennünk, mely tele […]

Amikor az ember ilyen nagy szavakat mond, a mögött csodálatos felismerés kell legyen. Ismerete a legnagyobbnak, valami olyan bátorságnak, aki már nem fél! Mert nem a meghaláshoz kell bátornak lenni, hanem az életben maradáshoz! Dicső dolog egy jó ügyért az életünket adni, de van még bátrabb dolog: érte élni! Nem menekülni a problémák elől, hanem […]

Vannak nehéz idők az ember életében. Pál ekkor a Római birodalom foglya Rómában. Nem azt sugallja, hogy szabad, hanem hogy foglya Jézusnak! Bizony, sokszor mi is gondolataink, indulataink, elképzeléseink foglyai vagyunk. Ha nem tudunk uralkodni rajtuk, akkor majd ők uralkodnak rajtunk. Szabadok csak „Isten tulajdonaként” lehetünk, ahogyan a Heidelbergi Káté, csodálatos hitvallásunk fogalmaz. És ugyan […]