Mikor bejelentették, hogy nem mehetünk egy ideig iskolába, úgy éreztem egyszerre szállnak el a terveim, vágyaim. Kavarogtak a kérdések bennem: Hogyan lesz az érettségi? Hogyan búcsúzunk el 5 év utána barátainktól, a tanárainktól, és a szeretett ISKOLÁTÓL? De nem telt el sok idő, szépen megoldódni látszottak a problémák. Mivel én agyon “emberközpontú” vagyok kétségbe estem az “egyedülléttől”. Távol a barátoktól, az ifitől, a megszokott találkozásoktól. Tanáraink igyekeztek mindent megtenni, hogy jó teljesítményt nyújthassunk, így az “egyedüli” felkészülésben. Viszont ott volt az Úr és a család, akihez fordulhattam, akiktől biztatást kaptam. Így visszagondolva jól sikerült. Elégedett vagyok. De ez mind a jó Atyámnak köszönhettem. Előttem áll még a felvételi izgalma de “Nem félek és nem rettegek…”, mert megvéd és segít engem Istenem.

Juhos Dóra