Nyugtalanul felébredtél és éles maró érzés tölti el a mellkasod. Erős füstszag van, és minél nagyobbat sóhajtasz, annál rosszabb a helyzet, erősen köhögsz. Már nem csak érzed, hanem tudod is. Ég a lakás. Mire ez végig futott benned, már fel is pattantál és irány az ajtó. A füst azonban egyre durvább és a küszöb alól fény dereng. Arra már nincs kijárat, az ablak alatt meg sok méteres mélység tátong. Ekkor hasít beléd: -A többiek? Már szédülsz nincs levegő. Tűzhalál? Végtelen fájdalom, percekig tartó kínok? Feladod magadban, hiszen más út nincs, ráadásul most ég porrá mindened. Az ablak. Az gyors lesz és talán… Ekkor hangos dörrenés és farecsegés. Egy tűzoltó jelenik meg, aki megragad és elindul veled kifelé. Tudja, mit kell tenni, merre van az út és, hogy nincs még veszve semmi.
Azt szerettem volna érzékeltetni ezekkel a megrázó gondolatokkal, hogy mennyire könnyű kiszolgáltatott helyzetbe kerülni és kerülünk is sokan nem ritkán drámai végkifejlettel, legyen annak a neve súlyos baleset, betegség, válság, kilátástalanság, vagy bármilyen válogatott eszköz a gonosz kezében. Hálát adok az Úrnak, mert megvilágította az orcáját énelőttem! Hazudnék, ha azt mondanám, nem gyengülök meg soha, de az Úr azt is megmutatta milyen, amikor akár egy gyülekezeten keresztül, rád töri az ajtót, megragad és elindul veled kifelé. Tudja, mit kell tenni, merre van az út, és hogy nincs veszve semmi. Az Úr lelke által mindenkit és minden példát (a rosszat is) igyekszik felhasználni, hogy meghalljuk, meglássuk Őt és formálódjunk. Bár mindannyian megértenénk és meg tudnánk nyugodni benne és elhinnénk, hogy az élet nem ennyi, mint amit látunk, megélünk, és még ha bűnös állapotunk miatt, valamilyen formában ez kijár és véget is kell érjen, aki még itt van, annak fontos szerep jut. Nem hősi és nem is történelmi, talán csak néhány sor itt, vagy…
Ének Isten irgalmáról
103. Zsoltár
Dávidé. Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Minden elnyomottal igazságosan és törvényesen bánik az ÚR. Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit. Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai, ti, hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! Áldjátok az Urat, ti, seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! Áldjátok az Urat, ti, teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az urat!
Bagi Sándor