Kisfiunknak (nem ő látható a képen) nemrég kibújt pár foga, így a napokban megpróbáltunk adni neki egy kis főtt ételt. Kezecskéjébe vett egy kis darab krumplit, kicsit bizonytalanul nézegette, óvatosan beleharapott, de láthatóan nem lelkesedett még érte. Nemsokára ismét örömmel fogyasztotta az anyatejet. Néhány nap múlva már többet fog fogyasztani a kemény ételből.

Pál apostol az írja: „Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el.” (1Kor 3,2). Ez az élet természetes rendje, előbb utóbb át kell szoknunk a kemény eledelre. Mit jelent ez a hitéletben? Azt, hogy felnőtté válunk, élő kapcsolatunk van Istennel, megtaláljuk szolgálati területünket, önként és önállóan végezzük szolgalatunkat Isten dicsőségére.

Te hogy állsz e téren? Lecserélted már a tejet? Jöhetnek a kemény falatok is?

Berecz Péter, presbiter