A héten lesz a trianoni döntés 100. évfordulója. Gondolatok ennek kapcsán:

Isten valójában a gyengékkel és a vesztesekkel van. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztus vállalta a megvetettséget, megalázottságot és kínhalált. Figyelmeztette is tanítványait, hogy „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15, 20). Jézus többek közt azokat mondja boldognak, akik sírnak és akiket az igazságért üldöznek. (Mt 5,5; 5,10).

Akkor viselkedünk keresztényként, ha az üldözésre, megaláztatásra, háttérbe szorításra nem a harag, a bosszú vagy az önsajnálat a válasz, hanem az Isten közelségének megtapasztalása, az általa kínált boldogság megízlelése. Ma már nem csak a határon túli magyarok, de az anyaország keresztényei is kisebbségbe szorulnak. Ez tragédia? Segíthet a megfejtésben, hogy Jézus azt is mondta, „ti vagytok a föld sója” (Mt 5, 13). Nos, a só csak kisebbségben lehet, különben ehetetlen lesz az étel. Ami a só „kötelessége” az az, hogy ne váljon ízetlenné. Vagyis a magyar keresztények feladata határon innen és túl, Trianon után 100 évvel, a 21. században: ne a csökkenő számadataink bénítsanak, hanem legyünk kreatív, cselekvő és boldog közösség! Akikre nézve bárki csak azt mondhatja: most már értem, mit jelent, hogy „az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17, 21). Használjuk a trianoni évfordulót arra, hogy feltegyük a kérdést magunknak: ilyenek vagyunk?

A képen a kőrösfői református templom.

Berecz Péter, presbiter