Milyen csodálatos dolog ez. Saját magából adott “valamit”. Az ÉLETET! Te is formálj, alkoss tehetséged szerint. Ha van kerted, ültess fát, bokrot, virágot. Fess, rajzolj, írj, hímezz, köss, barkácsol “valami” maradandót. Most van időd! Ebben a megváltozott életritmusban kezdj magaddal olyan dolgokhoz, amire eddig nem volt lehetőséged! S ha majd elmúlik ez az időszak és rápillantasz a kezed által alkotott műre, jusson eszedbe ez a lehetetlen élethelyzet. Ne csak ilyenkor, ha bajban vagyunk, kapaszkodjunk Istenbe! Hordozzuk majd a jólétben is családtagjainkat, barátainkat, szomszédainkat és a gyülekezetünket. Mint tudjuk, a bajban mutatkozik meg a jóbarát! Hát ez legyen majd akkor is, ha már csak emlék lesz mindez.

Juhosné Éva, presbiter