„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?” /Mt 6,25-26/

Uram, amikor a te tökéletesen teremtett világodban járok, rácsodálkozom a kegyelemre. Arra a kegyelemre, amit te minden teremtett lénynek megadtál. Uram, néha csak becsukom a szemem, kinyújtom a kezem és elfogadom azt, amit felajánlottál, amit nekem adtál. Kinyújtom a kezem és a sorsom után nyúlok. A jövőm után, amit talán nem is kértem, nem is vártam, mégis megkaptam Tőled. Olyan jó abban az egy pillanatban elhinni, hogy rád bízhatom az életemet. Becsukom a szemem és hirtelen minden elég lesz, minden tökéletesen az enyém lesz. Rám szabva, nekem készítve. Becsukom a szemem és a lelkem hálás, elégedett és tele van a te szeretetteddel. Mert abban a percben elhiszem, hogy értékes vagyok.

De amikor kinyitom azt a tőled kapott két szemet, hirtelen minden sokkal bonyolultabbá válik. És a világ minden kincse és elismerése sem lenne elég, hogy értékesnek érezzem magam. Pedig Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint egy liliom, amit te teremtettél Istenem!

Ezért azt kérem Tőle, Atyám, hogy teljesíteni tudjam Jézus parancsát: „Nézzétek meg…!”  Add Uram, hogy nézzünk és lássunk, kérjünk és kapjunk, zörgessünk és nyisd meg nekünk! Ámen!

F.E.