Az ókor óta tudjuk, hogy teher alatt nő a pálma. Ez alapvetően egy biológiai megfigyelés summázata, ti. hogy pálmafajok a törzsük csúcsán növesztik leveleiket, és minél nehezebbek a levelek, annál nagyobb teherbírású törzsre van szükség. Így a levélzet gyarapodásával a pálmafa törzse vastagodik, növekszik. A szár tengelyében felfelé növekvő leveleket később saját súlyuk húzza lefelé, és ahogy a középponttól eltávolodnak, tér nyílik a többi levél számára is a növekedéshez. Tehát minél nehezebb a pálma levele, minél nagyobb a teher a fán, annál dúsabb korona várható. Mármint lombkorona, természetesen.

A reformátusok olyannyira magukévá tették ezt a bölcsességet, hogy a címerben egy teher alatt nővő pálma alatt találjuk az Isten bárányát.

Így járvány idején mindannyian tesztelhetjük ennek az ókori igazságnak a valóságtartalmát. Roskadozunk ebben az új, eddig teljesen ismeretlen élethelyzetben? Görnyedezünk a sok gond és aggodalom alatt? Érezhetjük úgy, hogy erőnkön felül kell helyet állnunk? Pál apostollal megtörtént…: “Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.” (2Kor 1:8).

Mit lehet ilyenkor tenni? Pálnak nem volt jobb ötlete, mint hogy „mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,” (2Kor 1:9-11). Valószínűleg ez volt a legjobb, amit tehetett.

Az Úr adja, hogy növekedjünk a teher alatt, és ha megrogyunk is olykor, ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki megsegít az újabb levél növesztésében. Így lehet a végén szép koronánk. Mármint az élet koronája, természetesen.

Szentesiné Dr. Sigér Fruzsina