Igét hirdet: Szabó Zsoltné lelkipásztor
Bibliát olvas: Patalenszki Piroska
Imádkozik: Both Barna
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Lekció: Ef 5, 21­-33 Textus: ApCsel 18,1-3; 24-26

Szeretett Testvéreim!

A felolvasott Igéből egy kedves házaspárt láthattunk, akiket úgy hívtak: Akvilla és Priszcilla. Bizonyára sokan hallottak arról, hogy gyülekezetünk az elmúlt héten a Házasság Hetének adott helyet a különböző gyülekezeti alkalmakon. Amikor a szervezők ezt a kezdeményezést bő 15 évvel elindították, úgy gondolták, hogy nem egy napot, hanem egy egész hetet szentelnek a házasság kérdéseire, hiszen itt is nagy a pusztítás, rombolás van mit végig gondolni az embereknek. Minden egyes házassági hétnek van egy házaspári arca, akik a hitben vagy a keresztyén életben fontos üzenetet közvetítenek. Ez a kedves házaspár: Akvilla és Priszcilla is lehetett volna az akkori házasság hetének az arcai. Ezért nézzük meg, hogy Isten Igéjének a fényében mit tudunk róluk, hogyan gondolkodnak, éreznek fontos kérdésekben, s legyen ez üzenet, akár házasságban, akár házasságon kívül élők számára.

Akvilla pontuszi származású zsidó ember volt, aki feleségével együtt Rómában laktak. Rómából Klandiusz rendelete szerint el kellett menniük a zsidóknak, ma ezt úgy mondhatnánk: hogy kitelepítették őket. Így került a házaspár Korinthusba, majd Efézusba, majd onnan ismét visszakerülnek Rómába. Mindig úton vannak, különböző nehézségek, kihívások várnak rájuk, de ennek ellenére érdemes megfigyelni, hogy mindig együtt szerepel a nevük: Akvilla és Priszcilla. Ez is azt mutatja, hogy elválaszthatatlanok voltak egymástól: „Örökös társak a szeretetben, örökös társak az élet kegyelmében.” Az ő életüknek, az Úrért való szolgálatuknak néhány komoly üzenetére szeretnék rámutatni.

Az első: a házaspár hite. Amikor 49-ben el kellett hagyniuk Rómát, a fővárost, ott kell hagyniuk a műhelyüket, a jól menő vállalkozásukat, kapcsolataikat, barátaikat vagy szeretteiket és menniük kell Korinthusba, egy jóval messzebb lévő városba, s ennek ellenére nem omlanak össze. Nem kapnak idegösszeroppanást, amikor kiderül, hogy egy új helyen kell letelepedniük. Ott is elkezdik a munkát, ott is szolgálatba állnak, az Úrért tudnak munkálkodni. Ha nem lettek volna hitben erősek, összeomlottak volna és ezt mondták volna: Micsoda Istenünk van? Kihúzta a lábunk alól a biztos talajt, elveszítettük a munkánkat, a megélhetésünket…stb. Viszont nem ezt mondták, hanem azt: ahova Isten tesz, tett bennünket ott végezzük hűségesen azt, amit ránk bízott, ott lesz az áldás az életünkben, mert Ő erről gondoskodni fog! S milyen csodálatos az Isten terve! Akvilláék 49-ben mennek Korinthusba, a következő évben 50-ben Pál apostol is odamegy. Odaviszi Isten. Másfél évig marad ott az apostol és ez idő alatt talál egymásra Akvilla, Priszcilla és Pál. S mi történik? Ez a kedves házaspár otthonába fogadja az apostolt: együtt fognak dolgozni, és együtt fognak szolgálni is. Ne gondoljuk azt, hogy Akvillának és Priszcillának valami luxus villája volt, és még jó, hogy elfér az apostol. Valószínűleg nagyon szerény körülmények között éltek, a kitelepítés után mindent elölről kellett kezdeniük. A házaspár a munkájukat is megosztották- fizetést is meg kellett osztani még eggyel (Pál). Tette mindezt a házaspár teljes egyetértésben és közös állásponton: mert mi lett volna, ha az egyik azt mondja: fogadjuk be Pált, adjunk neki ételt, készítsünk neki szállást… a másik pedig azt mondja: Hogy gondolhatsz ilyet? Egy idegent fogok kerülgetni? – de ők egyek voltak ebben, mindketten azt mondták: azt kell tennünk, és örömmel teszik ezt. Kinyílt a szívük Isten ügye felé és így alázatosan hitben megerősödve Istent szolgálták.

A második fontos dolog, amit tudnunk kell róluk: „nem a munka volt az életük, hanem Krisztus! Nos Akvillának és Priszcillának nem az volt az életük, amit a munkájukért kaptak, hanem e fölé rendelték az Ő Krisztusuknak való szent és áldott szolgálatát. Mert, ha kellett abba tudták hagyni a munkát. Akinek a munka az élete, az nem tudja abbahagyni. Az az ember dolgozik vasárnap is, ünnepnapokon is. E házaspárnak életét nem kötözte meg a munka. Nem engedték meg, hogy a munka Istene mindent tönkre tegyen! Megbízhatóak voltak és terhelhetőek.

Így érkezünk el a harmadik fontos dologhoz: mások tanítására is alkalmasak voltak! Isten igéje szerint nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem mások kioktatására kap megbízást az ember, hanem mások tanítására. Mit is értek ezen? Apollós az akkori kornak legnagyobb szónoka volt, kitűnő, iskolázott elme, de Akvilla és Priszcilla őt hallgatván, csendben ülve észreveszik, hogy valami hiányzik. Amikor Apollóst meghallgatta Akvilla és Priszcilla azt mondják: minden a helyén van, minden fel van építve, ki van dolgozva, csak egy valami nincs benne: Lélek! Nincs élet az egészben. És akkor mit olvasunk? Ez a kedves házaspár magához veszi Apollóst és kifejtik előtte nyilvánvalóbban Istennek az útját. Miért tudják ezt tenni? Mert egyszer valaki, Pál is ugyanezt tette velük. Ezért nem mondják ők sem Appolósnak: „te ezt nem jól tudod!” vagy „hogy gondolod ezt?” ….nem ezt teszik, hanem csendesen és hűségesen tanítják. Pedig hol van ez a házaspár a műveltségben, az iskolázottságban, tudásban, ehhez az emberhez? De alázatban, szelídségben magasan elviszik Apollóst a még nagyobb ismeretre, a Krisztus titkának felismerésére.

Befejezésül még egy dolog: a Biblia nem említi meg, hogy voltak-e gyermekeik, vagy sem. Ezért az elképzelés szintjén játszunk el a gondolattal. Ha voltak is gyermekeik, akkor is igaz róluk a Szentírás tanítása, mert a gyermekeik nem befolyásolták őket az Isten iránti szolgálatban. Ha nem voltak gyermekeik és ez az álláspont a legkézenfekvőbb a sok költözés miatt, ami óriási tehertétel volt a házaspárnak is, nemhogy a gyermekeknek, ha lettek volna. Mégis tudták, hogy lehet gyermekkel és gyermek nélkül is teljes szolgáló életet élni. Így élt ez a házaspár: Örökös Társakként a szolgálatban, Isten kegyelmében. Hiszem, hogy az ő gondolkodásuk, tetteik, az életük, sokat mutatott és tanított mindnyájunknak. Segítsen az Isten és használja fel ezt a böjti időszakot arra nézve is, hogy amit az Ő Lelke által megértettünk, tudjuk életünkben hasznosítani, fejlődni, hiányosságainkat, hibáinkat kijavítani az Ő Kegyelme által.

Ámen

Hogy tudjunk közös dolgainkról

• Szeretettel köszönjük meg mindazoknak, akik a Házasság hete alkalmából megjelentek a hét estéin. Külön szeretettel köszönjük meg a gyülekezetünk alapítványának a program szervezését.
• Köszöntjük Baptista testvéreinket, akik a Magyarországi Gedeon Társaságtól érkeztek. Fogadjuk őket szeretettel!
• A Jövő héten böjti Úrvacsorai alkalmat tartunk.
• Március 6-án, pénteken 17 órától a Nőszövetség szervezésében, a Füredi úti templomba „Kelj fel és járj!” címmel kerül sor az ökumenikus Világimanapra.
• Csatlakozni lehet a Magyarországi Református Egyház mobiltelefon flottájához. További információ: a 06-30-308 3333 telefonszámon kérhető.
• A Reformátusok lapját és a Közösség magazint 200 Ft-ért lehet vásárolni!
• A PÜSPÖKLADÁNYI KÉPZŐMŰVÉSZETI KÖR kiállítása megtekinthető a gyülekezeti teremben május 8-ig.
• A gyülekezet Bábmissziójára kérjük a segítségeteket. Az új Húsvéti Bábdarab ára 70 ezer Ft. Az ajándékok ára 60 ezer Ft. Így Húsvétra 130.000 Ft- ra lenne szükségünk március 15-ig! Az eddig összegyúlt összeg: 18.000 Ft.
• Elmúlt heti adakozásunk 1.239.000,-Ftvolt. (Egyházfenntartói járulék: 42e Ft, Perselypénz 30e Ft, Gondviselésre: 167eFt, Iroda felújításra: 500eFt, Egyéb céladomány: 500eFt) Köszönjük az adományokat!
• Az éves egyházfenntartói járulék az idén is 10.000.-Ft

Heti alkalmaink:

Hétfő 16:30 Imádkozó feleségek bibliaórája	Csütörtök 18.00: Családi bibliaóra
Kedd – Péntek: Reggeli áhítatok 9 órától Kedd 16.30: HéSZ	Péntek 16.00 Ifjúsági alkalom
Szerda 16.00 Bibliaóra Szerda 18.00 Férfikör	Vasárnap 9.00: Úrvacsorásistentisztelet a templomban. Vasárnap 9.00: Vasárnapi iskola a gyülekezeti teremben

Jövő hét vasárnap dr. Fábián Ildikó fog szolgálni. Fogadjuk őt szeretettel!

Havi rendszeres alkalmaink:

Minden hónap első hetének hétfőjén 18.00 órától: Presbiteri alkalom.
Figyelem! Áprilistól minden hónap első hetének vasárnapján 17.00 órától: Dicsőítő alkalom.
Heti imatémáink: Imádkozzunk a házasságra készülő jegyespárokért, a házasságban élőkért, az özvegyen maradtakért és az elváltakért!

Imádkozzunk a betegekért, családtagjaikért, az egészségügyi dolgozókért és mindazokért, akik az új koronavírus terjedésének megfékezéséén fáradoznak!

Elérhetőségeink:

Cím: 4028 Debrecen, Kassai út 12., Tel.: 06-52/412-801
e-mail: debrecen-arpad.ter@reformatus.hu, honlap: www.arpadter.reformatus.hu

Alapítványunk: Debrecen-Árpád téri Református Egyházközségért Alapítvány számlaszáma:
OTP 11738008-20863191.

Egyházfenntartói járulékot a 11738008-20082374 OTP számlaszámunkra várjuk. A templom felújítására szánt adományokat a11738008-20885469 számú, OTP Banknál vezetett számlaszámunkra várjuk. Az OTP Banknál megnyitottuk a 11738008-21456004 számú, Gondviselés számlát, melyre a gyülekezeti célú diakóniai adományokat várjuk.