Igét hirdet: Arany Barbara egyetemi lelkész
Bibliát olvas: Kocsisné Mónika
Imádkozik: Juhos Lászlóné, presbiter
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Lekció: Luk 5,1-11 Textus: 1Tim 1,13-17

Szerdán az egyetemistákkal ez volt a bibliaóra témája. Sok minden érdekes dolog előjött. Mi is van a türelem mögött? Amit/akit szeretek, ahhoz türelmes vagyok. A nekem lényegtelen, időt rabló dolgok pedig türelmetlenné tesznek. Miért teszik ezt velem? Nekem miért kell várnom, miért nem értik, miért nem fontosak nekik az, ami nekem az?

Én és a többiek. A nekem és a másoknak fontos dolgok. Ez sajnos sokszor úgy jön ki, hogy ÉN fontosabb vagyok, mint a többiek. Volt, aki határozottan megfogalmazta, hogy ha magammal türelmes vagyok, elfogadom, ismerem magam, akkor türelmes tudok lenni másokhoz. Más meg azt mondta, hogy ő tud türelmes lenni úgy, hogy magával meg nagyon nem az. Szóval csak óvatosan, hogy minek mi az oka. Ez egy összetett kérdés.

De keresztyénként ne csak emberi oldalról, az érzések felől közelítsük meg ezt a kérdést, hanem nézzük meg először, hogy Isten és Jézus türelméről és türelmetlenségéből mit tanulhatunk! Ezeken az alapokon határozzuk meg, hogy mi a mi teendők ezzel a kérdéssel, ezzel a mindennapi helyzettel!

1. Isten türelme

Isten türelmes, ez az alaptulajdonságai közé tartozik. Az Ószövetségben a leggyakoribb formulája Istennel kapcsolatban, hogy türelme hosszú, szeretete nagy. Miközben tudjuk sorolni azokat a példákat is, amikor viszont elfogyott a türelme. Felhozhatjuk az özönvíz történetét vagy amikor a pusztai vándorlás során ott akarta hagyni a népét, mert túlságosan engedetlennek és makacsnak látta őket. És mégsem mondhatjuk, hogy Isten türelmetlen lenne. Igen, előfordult, hogy elvesztette a türelmét, de aztán folytatta tovább. Mégsem hagyta ott a népét, mégis továbbszerette őket.

A türelme megbocsátás, állhatatosság is. Hogy mégis kitartok, hogy nem adom fel. Egy döntés. Tulajdonképpen ez jellemző az Isten türelmére is. Elkötelezte magát a népe mellett. Őket választotta és szereti. Újra és újra így dönt. Nemcsak a szép pillanatokban, hanem a csalódásokkal teliekben is.

És ezt nemcsak a népével teszi meg, hanem velünk is. Türelmesen, kitartóan. Megbocsátva, mégis mellettünk döntve. Ez (lehet) a mi mindennapi tapasztalatunk. Sokszor mondhatott volna nemet, de nem tette. Sokszor választhatott volna nálunk jobbat, nagyobb hitűt, az üzenetére fogékonyabbat, de mégis kitartott mellettünk. Türelmesen.

1. Jézus és a türelem

De nézzük meg a jézusi történeteket is! Türelmes volt Jézus? Igen és nem. Sok történetet fel tudunk sorolni, amikor Jézus türelmesen újra és újra elmondta a tanítványainak az üzenetét és válaszolt az értetlenkedő kérdésekre. Amikor nem küldte el még fáradtan sem a hozzá érkező tömeget. S fel tudunk sorolni olyat is, amikor dühösen űzött ki árusokat a Templomból vagy amikor elfáradt a követői értetlenségében. Tehát Jézus esetében sem fekete-fehér a helyzet a türelmet illetően. Bár érdekes belegondolni, hogy mennyi türelem kellett egy Istennek emberként élni, az emberi tempóval, azokkal a léptékekkel? Türelmesen kitartani ott és akkor, ahol neki teljesen más, emberi szemmel elképzelhetetlen dolgokra lett volna képessége/lehetősége? Igen, nem mindig tudott ebben szelíden megállni.

És mégis. A jézusi minta a türelemről szól, a követés útja ez. Nagyon érdekes, ahogy az apostol látja magát. Pál a saját életében a türelmet látja. Beismeri, megvallja, hogy az élete első részében nem sokat foglalkozott a fontos dolgokkal. De Jézus magához hívta, megbocsátotta a bűneit, az addigi viselkedését. Sőt. Nemcsak megbocsátást, hanem egy új élet lehetőségét is megkapta. Jézus magához vonz – ő a szupermágnes. Vonzó a szeretete, az újrakezdés lehetősége. Vonzó a türelme, hogy nem vetette őt el az istennélküli állapotában, hanem közeledett hozzá. Megszólította és így eljuthatott a változásig. Jézus türelme, az értünk kiállása, az újra meg újra elindulása az, ami miatt itt lehetünk. Ami miatt kapcsolatba kerülhetünk Istennel.

1. Kell-e türelmesnek lennünk?

De nekünk kell-e türelmesnek lennünk? Ha már a Lélek gyümölcse a türelem, akkor biztosan. Ez talán sohasem volt kérdés. Nemcsak keresztyénként, hanem „emberként” is. De talán most már érthetőbb, hogy miért is. Hogy ez hogy jön ide. Ez több mint egy elvárás, hogy legyünk jó emberek. A türelem nálunk másról is szól(hat).

Isten és Jézus türelme jó alap, kiindulópont, segítség és minta lehet nekünk a türelem dolgában. Mert ha Isten türelme egy döntést jelent, akkor mi is hozhatunk ilyen döntéseket. Azért, mert az Isten is döntött mellettünk. Újra meg újra. Eldöntjük, hogy egy helyzetben igyekszünk-e elfogadóak lenni. Itt még csak nem is kell a másik nyakába borulni. Csak elfogadni őt, az igényeit, a szempontjait. Hogy az nem olyan, mint az enyém. S ehhez tartani magamat akkor is, amikor nem könnyű. Mert elköteleztem magam a másik ember mellett. Az ügy, a helyzet mellett. Kitartok és nem állok fel.

Amikor türelmetlenségemben csak magamat látom, akkor jó magamra úgy nézni, ahogy Pál látta magát, Krisztus türelmében. Látni azt, hogy honnan indultam és hogy Jézus vonzása-ereje, a szeretete hova vitt el. Hogy milyen messzire juthattam, mert Jézus türelmes tudott lenni hozzám. Pedig lehetett volna másként is. Nekem „csak” ezt a jézusi türelmet kell visszaadni a másik felé. Az ő mintája segíthet. Nem azért kell türelmesnek lennem, mert én jó vagyok. Hanem azért, mert a türelem nélkül nem lennék itt, ahol vagyok.

Mi lehetünk türelmesek, mert nekünk nem kell harcolni, nem kell mindig nyerni.

Isten szabadságra hív. Szabadnak lenni az akaratom, a nekem fontos dolgok felett. Szabadnak lenni abban, akik voltunk és vagyunk.

Ámen

Hirdetések

Hogy tudjunk közös dolgainkról

Jó tudni!

• Az idei családi táborunkat Jósvafőn tartjuk 2019. augusztus 5-től 8-ig. Mivel néhányan visszamondták a részvételt, van még néhány hely. Jelentkezni már csak nagytiszteletű Veres János lelkipásztor úrnál lehet.
• Október 12-re (szombat) autóbuszos kirándulást szervezünk az Egerhez közeli, Noszvajra és a szamolyai kaptárkövekhez. Hamarosan további információt is tudunk adni, de már mos érdemes a dátumot feljegyezni.
• 2019-ben a presbitérium határozata értelmében az egyházfenntartói járulék mértéke 10.000.- Ft/fő/év.
• Veres János nagytiszteletű úr és családja július második felében szabadságon van. Addig a gyülekezet folyó ügyeit Szabó Zsoltné Csilla nagytiszteletű asszony viszi.
• Tegnap ért véget a gyülekezet biblia tábora, ahol naponta 8-10 gyerek épült testben és lélekben. A tábor vezetését és a gyerekekkel való törődést lelkes gyülekezeti önkéntesek végezték. Külön köszönet illesse Juhosné Évát, Bakóné Katikát, Kiszely Terikét, Szabó Zsoltné Csillát, Debreceni Sándort, Erdeiné Erikát és mindenki mást, aki részt vett a tábor szervezésében, a gyerekekkel való foglalkozások lebonyolításában! Köszönjük mindazoknak, akik anyagilag és természetben a tábor sikeréhez hozzájárultak!

Heti alkalmaink:

Kedd – Péntek: reggeli áhítatok 8 órától	Vasárnap 9.00: istentisztelet
Szerda 16.00 Bibliaóra

Heti imatémáink:

• Imádkozzunk, gyülekezetünk minden tagjáért, különösen is a betegségben szenvedőkért, testi fájdalmat vagy lelki terheket hordozó testvéreinkért. Külön imádkozzunk Gyergyó Csaba presbiter testvérünkért, hogy az Úristen erősítse az ő testét és lelkét, enyhítse fájdalmát, maradjon kegyelme vele.
• Hordozzuk imádságban David Logan skót lelkipásztort, akinek romló egészségi állapota miatt egyre nehezebb szolgálatát ellátni.
• Imádkozzunk a vakációt élvező iskolás gyermekekért, hogy az Úr őrizze meg őket minden veszélytől, balesettől.

Elérhetőségeink:

Cím: 4028 Debrecen, Kassai út 12., Tel.: 06-52/412-801

e-mail: debrecen-arpad.ter@reformatus.hu, honlap: www.arpadter.reformatus.hu

Alapítványunk: Debrecen-ÁrpádtériReformátusEgyházközségértAlapítványszámlaszáma:
OTP 11738008-20863191.

Egyházfenntartói járulékot a 11738008-20082374 OTP számlaszámunkra várjuk. A templom felújítására szánt adományokat a11738008-20885469 számú, OTP Banknál vezetett számlaszámunkra várjuk. Az OTP Banknál megnyitottuk a 11738008-21456004 számú, Gondviselés számlát, melyre a gyülekezeti célú diakóniai adományokat várjuk.