„Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására.” (Ám 8,11)

Az utóbbi hetek, hónapok megnövekedett csendje után ismét visszatérünk a szokásos sürgés-forgásba. Gondoljunk arra, hogy ismerőseink, barátaink, akikkel újra találkozhatunk, nehézségekkel, kétségekkel, félelemmel szembesülhettek, még ha nem is beszélnek róla. Talán több ember lelke megnyílik az Úr Igéjére, legyünk mi a közvetítői! Nem kell feltétlenül ajtóstul rontani a házba. Használjuk a közös élményvilágot, a bezártság, elszigeteltség érzését. Mondjuk el valakinek a héten, hogy miért volt számunkra mégis reményteli ez az időszak, miért nem féltünk, hitünk hogyan segített!

Berecz Péter, presbiter