Veres János lelkipásztor

Veres Jánosnak hívnak. Én vagyok az a lelkész, aki már 21 esztendeje boldog férj, és négy gyermek édesapja. Lelkipásztor, és pastoralpszichologus vagyok. Van két szakmám, és tagja vagyok a Vas megyei Gotthard Jenő csillagász körnek. Tizenhat esztendőn át voltunk a Kőszegi gyülekezetben, majd 2010 májusától itt szolgálunk az Árpád téren. A vallástörténet, régészet, teológia mellett most kezdem el a legősibb harcművészet gyakorlását: a futást.  

Veres Jánosné lelkipásztor

Veres Jánosné Sápi Anikó vagyok. 1970. május 14-én születtem, Nyíregyházán. Egy kedves kis nyírségi faluban Rohodon nőttem fel. 14 éves koromban egy vajai csendes héten szólított meg az Úr. Mindig is lelkész szerettem volna lenni. És az Úr szavamon fogott. Csodálatos módon terelgeti az életemet. Hálás vagyok a férjemért, akit mellém adott. Hálás vagyok a gyermekeimért, akik még keresnek, de hiszem Ők is megtalálják Jézus Krisztust. Szeretem ezt a közösséget ahova Isten állított. Látom az imádkozó és szolgáló testvérek hitét és látom és érzem az Úr lelkét mely megeleveníti az életünket.

Szabó Zsoltné (lelkipásztor)

Dr. Berecz Péter (főgondnok)

Berecz Péter vagyok, Debrecenben születtem 1984-ben. Városunkban végeztem iskoláimat, egyetemista éveim alatt két félévet Németországban tölthettem. Tanulmányaimat a jogi karon fejeztem be, és 15 éve dolgozom az elektronikai iparban jogászként. Csodálatos feleségemmel, Nagy Gabriellával, aki gyógytornász, 2018-ban kértük az Úr áldását házasságunkra. Egy évvel később megszületett kisfiúnk, Patrik, aki most középső csoportos az óvodában és minden map felvidít bennünket. Kislányunk születését 2024 márciusára várjuk izgatottan. Gyülekezetünkben első presbiteri ciklusomat az év végével töltöm ki, és az Úr akaratát keresve várom a folytatást. Városunkban az immár hatéves ’Szólj be a papnak’ című kezdeményezés keretei között veszek részt „kocsmamissziós” események szervezésében. Egyik kedves bibliai igeversem azt mondja: „Az igaz ember hitből él.” (Hab 2,4,  Róm 1,17) A reformáció hagyományaihoz hűen nekem is fel kellett tennem a kérdést: mi módon lehetek igaz Isten előtt? Először is, a saját igazamról kell lemondani, ez pedig egy életre szóló feladat! A részletek pedig ott állnak a Heidelbergi Káté 60. pontjában, amelyet én is vallok: „Egyedül a Jézus Krisztusban való igaz hit által. Bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten parancsolatai ellen súlyosan vétkeztem, azokból soha egyet sem tartottam meg, és még mindig hajlamos vagyok minden rosszra,
Isten az ő ingyen kegyelméből, minden érdemem nélkül, nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes elégtételét, igazságosságát és szentségét. Ezért én úgy állhatok Isten elé, mintha soha semmi bűnt nem követtem volna el, és semmi bűnöm nem lett volna, és mintha én tanúsítottam volna azt az engedelmességet is, amelyet Krisztus érettem tanúsított – de csak akkor, ha Krisztus jótéteményeit hívő szívvel elfogadom.”
Szeretném megköszönni a gyülekezet bizalmát, és arra kérem minden kedves testvérünket, hogy imádságban hordozza ne csak a presbitériumot, hanem az egész gyülekezetet!

Kurta Sándorné (gondnok)

Kurta Sándorné Marcsi vagyok, 11 éve kapcsolódtam be a debreceni Árpád téri gyülekezet életébe.
Felnőtt gyermekeim vannak, és két unokával is megajándékozott az Úr.
Az egészségügyben dolgozom, területi védőnőként immáron 34 éve.
Jelenleg a második presbiteri ciklusomat töltöm. Igyekszem az Urat szolgálni a tőle kapott talentumokkal. Tudom, hogy presbiterként nemcsak a gyülekezetünk anyagi helyzetéért, működéséért, de lelki épüléséért is felelősséget kell vállalni.
Imádkozom azért, hogy amit rám bíz ebben az időszakban az én Mennyei Atyám, azt tudjam képviselni hitben, hűséggel, szeretettel!

Bagi Sándor (presbiter 2024-)

Házasságkötésünk évében volt egy lelki vezető, aki tette a dolgát és a felnőtt konfirmációi felkészítőn hirdette az evangéliumot. Megrendített. Ekkor hallottam először a hívó hangot. Majd egy fiatal családtag halála volt az a trombitaszó, ami az értelem és érzelem fölé, a hit szintjére emelt. Mert hozzátartozói átengedték magukat az Úrnak, és fájdalmaik ellenére képviselték az evangéliumot. Rajtuk keresztül láttam meg, hogy lehet ez másképp is a „születik, táplálkozik, szaporodik, él és meghal”-on túl. Ezt követően élesztette tovább a lángot az életemben maga a Szentlélek. Általatok, az Árpád téri gyülekezeten keresztül megláthattam az Úr dicsőségét, és elirigyeltem a kegyelmi állapototokat. Igen, engem is még részben a test tart fogságban, de a küzdelmeimet már e világnak „istene” ellen folytatom és hiszem, hogy az Úr, ezt a külső, belső harcot segíti feladatokkal, alkalmakkal, illetve az igehirdetésekkel és azzal, hogy a legnemesebb tisztre helyezett általatok, ami nem jelenti azt, hogy megérkeztem volna. Sőt! Inkább megigazít és erősíti bennem azt, hogy nekem van Őrá szükségem, hogy megfelelő eszközévé lehessek, és rajtam keresztül megszólíthasson legalább egy embert, és amit kaptam tovább adhassam! Addig is dicsőítem az Urat a konfirmációm alkalmára kapott Zsoltárok 103. 2. versével!

Bagié Pál Tímea (presbiter 2024-)

1977 telén születtem Berettyóújfaluban. 5 éves koromig Berekböszörményben éltünk, ahol a helyi Református templomban részesültem a keresztség sákramentumában. Majd Debrecenbe költözésünk után a Debreceni Nagytemplom gyülekezetébe kezdtünk járni a szüleimmel. A hittanos évek, a Berekfürdői bibliatáborok meghatározóak voltak az életemben, ugyan ennek még lelki és hitbeli részét nem értettem, de éreztem, hogy milyen fontosok a számomra.
14 éves koromban szintén ebben a gyülekezetben konfirmáltam.
2002 augusztusában Sanyival ugyanitt kaptuk az Úr áldását házasságunkra.
Az unokatestvérem elvesztése az Úrral való kapcsolatomban új értelmet nyert. Ebben az időszakban Nagybátyám invitálására mentünk el az Árpád téri gyülekezet Istentiszteleteire. Az igazi ébredés és hitmélyítés ekkor kezdődött, ami azóta is folyamatosan tart……
Az elmúlt 6 év alatt a gyülekezet közösségében új családra találtam, ahová nagyon jó érzés tartozni. Arra pedig, hogy az Úr ilyen csodás feladatra választott ki, egyszerre megtiszteltetés és hatalmas felelősség is. Az Úr iránymutatását, segítségét és erejét kérve igyekszem a szolgálatom betöltésére.

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van és aki szeret, az Istentől született és ismeri Istent.” (1Jn.4:7)

Both Barna

Ebben az évben már hatvanegy éves vagyok. Élelmiszeriparban dolgozom, raktározással foglalkozom. Harminckilenc éve, hogy megismertem a családomat és azóta is együtt vagyunk, közös háztartásban élünk két felnőtt férfigyermekkel. Diákévek alatt kerültem Debrecenbe egy kis szatmári faluból. Mindig közel laktunk az Árpád téri templomhoz, így lettünk ennek a gyülekezetnek a tagjai. Egyre jobban, rendszeresen, bekapcsolódtunk a közösség mindennapi életébe és tisztelettel néztem fel a lelkipásztorokra, az egyházközség vezetőire és minden tagjára. Nem gondoltam rá, hogy egyszer itt nekem is dolgom lesz. Először 2012 –től, majd, 2018 –tól, és most, 2024 –től is presbiternek jelölt és választott a szavazók megtisztelő bizalma.
A tennivaló nem fog elfogyni, mert állandóan változnak a körülmények, és mi magunk is változunk. Nincs olyan, hogy ez vagy az készen van, ez a legjobb, mert mindig lesz attól is jobb. Istentől kapott ajándékainkat, talentumainkat használjuk, adjuk tovább, mert nem azért kaptuk, hogy megtartjuk magunknak, vagy elássuk. A mi Urunk számon fogja kérni széjjel osztott kincseit. Kegyelmes Istenünk áldása legyen továbbra is közös útunkon, jó egészségben. Mert úton lenni jó, mindig lehet újra tervezni, megérkezéskor már későn lesz a kapkodás.

Erdei Ferencné

Erdei Ferencné – Csesznik Erika vagyok, 68 éves.1 éve özvegy. 2 gyermekem és 5 unokám van. Iskolai végzettségem: felsőfokú számviteli, pénzügyi végzettség. 2006 – ban számviteli vezetőként jöttem nyugdíjba. 5 éve vagyok az Árpád – téri gyülekezet tagja. Eddig presbiteri megbízásom nem volt. Részt vettem a 3 éves bibliaiskolai képzésben, gyülekezeti feladatokat látok el felkérésre és járok rendszeresen a vasárnapi alkalmakra. 

Galambos Tibor (presbiter 2024-)

Galambos Tibor vagyok, megválasztott presbiter. 1953-ban születtem Hajdúhadházon. Ugyanott a református templomban konfirmáltam 1966-ban. Fogadalmamat 2016-ban szintén Hadházon, a fiatal konfirmandusokkal együtt megerősítettem. Az Árpád téri gyülekezetnek 2017 óta vagyok tagja. Két leánygyermekem van, és két leányunoka boldog nagyapja vagyok. Ők szintén Debrecenben élnek. Rendszeresen részt veszek gyülekezetünk rendezvényein és gyülekezetünk munkájában, ezáltal sok tagot megismerhettem. Közülük többen biztattak, jelentkezzem presbiternek. Köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott. Tudom, hogy ez felelősségteljes szolgálat, de igyekszem kegyelmes Istenünk segítségével, legjobb tudásommal, tevékenyen részt venni a presbitérium munkájában. 2010 óta nyugdíjas vagyok, így van időm gyülekezetünkben tevékenyen részt venni.
“Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van és megjutalmazza azokat, akik őt keresik./ Zsid 11,6/Galambos Tibor vagyok, megválasztott presbiter. 1953-ban születtem Hajdúhadházon. Ugyanott a református templomban konfirmáltam 1966-ban. Fogadalmamat 2016-ban szintén Hadházon, a fiatal konfirmandusokkal együtt megerősítettem. Az Árpád téri gyülekezetnek 2017 óta vagyok tagja. Két leánygyermekem van, és két leányunoka boldog nagyapja vagyok. Ők szintén Debrecenben élnek. Rendszeresen részt veszek gyülekezetünk rendezvényein és gyülekezetünk munkájában, ezáltal sok tagot megismerhettem. Közülük többen biztattak, jelentkezzem presbiternek. Köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott. Tudom, hogy ez felelősségteljes szolgálat, de igyekszem kegyelmes Istenünk segítségével, legjobb tudásommal, tevékenyen részt venni a presbitérium munkájában. 2010 óta nyugdíjas vagyok, így van időm gyülekezetünkben tevékenyen részt venni.
“Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van és megjutalmazza azokat, akik őt keresik./ Zsid 11,6/

Kiss György Attila (presbiter 2024-)

Kovácsné Lukács Mária (presbiter 2024-)

Kovácsné Lukács Mária vagyok, Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön születtem 1961. április 9-én, és korán, egy éves koromban költöztünk szüleimmel Brassóba, ahol 1975-ben konfirmáltam, majd 1980-ban érettségiztem. Hálás szívvel gondolok a nagyszüleimnél töltött szünidőkre, nagymamám volt ugyanis az, aki megtanított imádkozni, énekelni, és ő volt az, aki vasárnaponként és ünnepnapokon elvitt a templomba, ahol sokszor kortársaimmal, játékos módon ismerkedhettem a Bibliával és Isten igéjével.
1982. július 17-én kötöttem házasságot debreceni születésű férjemmel, majd 1982 karácsonyán költöztem Debrecenbe. Két gyermekünk született: Tamás 1985-ben és Györgyi 1993-ban. Diplomámat a Debreceni Egyetem Szociálpedagógia szakán szereztem. Körülbelül 11 éve ismerkedem az Árpád téri gyülekezettel és tudom, érzem, hogy sokat növekedtem a hitben az itt eltöltött évek során. Nagy hatással voltak rám az Alfa köri alkalmak, amikor estébe nyúlóan mélyítettük hitbéli, vallás- és bibliatörténeti tudásunkat, valamint az, hogy Cursillón vehettem részt, ahol még közelebb kerültem a mi Atyánkhoz, az Úrhoz. Itt kaptam útravalóul azt az Igét ami – úgy érzem – immár végigkísér utamon: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.” (Zsolt.37:4-6)
Örömmel fogadtam el a megtisztelő lehetőséget, hogy presbiterként szolgáljak közöttetek. Bízom benne, hogy az együttműködés és a közösség erejével sok áldást hozhatunk egymás életébe azáltal, hogy közösen járjuk az utat, amelyet Isten kijelölt számunkra. Ehhez köszönöm a bizalmat és a lehetőséget

Matkó Péter (presbiter 2024-)

„A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22-23)
Matkó Péter vagyok, 67 éves, házas, három gyermekünk apja, és öt unokánk nagyapja.

Matkó Péter vagyok, vendéglátóipari üzemgazdász.
Az Aranybika Szálló éttermének volt igazgatóhelyettese, később több nagy szálloda vendéglátó igazgatója, a TOP 10-es Városháza Étterem igazgatója, Chaine Des Rötisseurs Chef De Table, a Gasztronómia lovagja.
Jelenleg vendéglátóipari vállalkozó.

Matkó Péter vagyok, hívő, református keresztyén.
Hat éve, a 40. házassági évfordulónkhoz közeledve, egy belső sugallat késztetésére tértem meg. Azóta az Árpád téri gyülekezet tagja vagyok, ahol aktívan részt veszek a gyülekezet életében.
Tavaly presbiterré választottak, amit ezúton is köszönök mindenkinek!
A presbitériumon belül a diakónia szervezésével, felügyeletével bíztak meg.
Vezetői hitvallásom, hogy vezetőnek lenni nem azt jelenti, hogy „osztod az észt”, hanem azt, hogy alázattal, felelősséggel, és nem is a ma felelősségével, hanem a holnap felelősségével szolgálni azt a közösséget, akik bíznak benned, és megtiszteltek azzal, hogy erre a tisztre megválasztottak.

Az Úr segítsen bennünket, hogy utunkat teljességgel fussuk meg az Ő dicsőségére és a mi örömünkre!
Ámen!

Selyben István

Selyben István vagyok 1956-ban születtem Tarcalon. Szüleim templomba járó becsületes emberek voltak, és engem is e szellemben neveltek. Gépészmérnökként egy társas vállalkozás résztulajdonosa vagyok. Három gyermekem van, két felnőtt dolgozó, és egy óvodás. Ötödik éve vagyok tagja a gyülekezetnek, 3 éve pót majd később rendes presbiterként szolgálom az Urat (Remélem Ő is egyetért ezzel). Hitem folyamatosam építem, melyben lelkészünk és a bibliaiskola nagy segítségemre van. Hétköznapjaimon szívesen sportolok, evezek, úszok és barkácsolok. Rendszeres Biblia olvasó vagyok, és szívesen olvasom a magyarság történelmét. Beszélgetéseim kapcsán igyekszem a környezetemet is meggyőzni ezek fontosságáról, még ha én botladozom is benne. Rossz tulajdonságaimmal folyamatos harcban állok, reményeim szerint a jók egy kicsit már jobban állnak! 

Szentesi Viktor

12 évesen konfirmáltam, amiből akkor keveset fogtam fel. Akkor kerültem közel az Úrhoz, amikor Debrecenbe költöztünk, és elkezdtem járni a Nagytemplom ifjúsági alkalmaira. Az Árpád-téri gyülekezetnek 2009 óta vagyok aktív tagja. Igyekszem részt venni a gyülekezeti életben, segíteni mindenféle szolgálatban, munkában. 2013-tól vagyok presbiter, örülök, hogy a gyülekezet továbbra is megtisztelt bizalmával. Szoftverfejleszőként dolgozom. Nős vagyok, három gyermek édesapja. Feleségemet, Fruzsinát az egyetemen ismertem meg. Ha tehetjük, mindig együtt járunk az alkalmakra.

Szentesiné Sigér Fruzsina

Az Árpád téri templom szomszédságában nőttem fel, mindig is része volt az életemnek, itt keresztelt Szalkay Kázmér nagytiszteletű úr, később itt konfirmáltam, és itt kértük a férjemmel Isten áldását a házasságunkra. A gyerekeink beleszülettek az Árpád téri gyülekezetbe, itt kereszteltük meg őket, és a vasárnap reggeleik elválaszthatatlan része, hogy jönnek velünk a templomba.
Két ciklusban mint presbiter- és pénztárosfeleség támogattam a férjem gyülekezeti munkáját, most pedig bizalmat kaptam az Úrtól és a gyülekezet tagjaitól, hogy én magam is presbiter legyek. Ahogyan a lelkipásztorunk szokta mondani, nem azért, mert méltó és alkalmas vagyok erre, hanem azért, mert méltóvá és alkalmassá tehet az Úr. A missziói bizottsági tagjaként minden igyekezetemmel azon vagyok és leszek, hogy ez így legyen.

Szilágyi Antal

Szilágyi Antal vagyok. 52 éves, nős, feleségemmel Marcsival és Dani fiunkkal alkotunk egy családot. Debrecenben lakom a Csapókertben a Hodászi Lukács utca 16. alatt. 15 éve kisvállalkozóként dolgozom. Ipari kenéstechnikával és gépek telepítésével foglalkozom. Mintegy öt éve tartozunk az Árpád-téri gyülekezethez. Presbiter még nem voltam. Veres János lelkipásztorunk szavai értették meg velem a következőket: Nem elég csak a magunk javát keresni, a közösség szolgálatával is Istent keresni egyfajta kihívás az ember számára. Talán így tudnám leginkább megfogalmazni, miért szeretnék presbiter lenni. 

Szilágyi János (presbiter 2006-)

1971-­ben születtem Debrecenben. Hajdúszoboszlón nőttem fel. 1997-­ben költöztem Debrecenbe és ekkor kötöttem házasságot feleségemmel, Asztalos Évával. Gergő fiunk 2011-­ben született. Első munkahelyem a Magyar Nemzeti Bankban volt. 14 év banki munka után a Tiszántúli Református Egyházkerület beregdaróci üdülőjébe mentem el dolgozni, mint műszaki vezető. Majd 2005-ben a Dóczy Gimnáziumban rendszergazdaként vállaltam állást, ahol jelenleg a gimnázium gondnokaként dolgozom. Az Árpád­ téri templomba először feleségem miatt jöttem. Idővel megfogott az istentisztelet hangulata, a templomban átélt lelki béke, a gyülekezet szeretete. Nem egyszerre jött az „Isten élményem”, nem hirtelen tértem meg. Sok vívódás, csendes meditálás, a biblia olvasása vezetett a hitre jutásomhoz. Ebben a gyülekezetben keresztelt meg dr. Szalkay Kázmér nagytiszteletű úr, itt konfirmáltam. 2006­-ban nagytiszteletű úr felkért, hogy legyek presbitere a gyülekezetnek, amit örömmel vállaltam. Először a presbiteri üléseken mint jegyzőkönyvvezető, majd 2010­-től mint a gyülekezet pénztárosa vállaltam feladatot. 2013-ban újabb feladatot állított elém Isten, gondnokként szolgáltam tovább gyülekezetemet egészen 2023 év végéig. Most a gyülekezet pénztárosa vagyok.