„Azután ezt mondták: Gyertek építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.” /1Móz.11,1-9./  

Nemrégiben belecsöppentem egy a PAX televízió által sugározott portréfilm közepébe.  Egy idős lelkész férfi mesélt az életéről. A 70-es években Ózdon töltötte szolgálati idejét. A templom, amely helyt adott az istentiszteleteknek, inkább hasonlított egy ózdi gyár irodaépületéhez mintsem templomhoz. A lelkész, mikor odakerült szerette volna felújítani a templomot, de mivel műemlékké volt nyilvánítva nem lehetett csak szabvány szerint eljárni.  Egy szép magas tornyot álmodott rá. Ez volt a vágya. Az akkori városatyák egy 70 cm-es tornyocskát engedélyeztek. Beletörődött a döntésbe. Nekünk itt van a csodaszép templomunk, égig érő tornyokkal, de csak kívülről csodálhatjuk jelen helyzet miatt. Lehet égig erő templomunk, ha a hitünk a földdel egyenlő. Neked mekkora hited van? Meddig tudsz felkapaszkodni rajta Istenhez?? Magaslatokban jársz, vagy még mindig a földön csúszkálsz? Itt az idő, nézz magadba, magadra és próbálj felállni és egyre feljebb kerülni a Te szerető ATYÁD-hoz.

Juhosné Éva