Ülök életunt szobámban,hideg teát kavarok…Körülöttem fájás-félésködhálója kavarog.Kikelek tikkadt helyemből,kinyitom az ablakots megpillantok odakint egyigéretes csillagot.Ó ha most mindent itthagynék,mennék a csillag után,mint rég a három királyokbetlehemi éjszakán! (Babits Mihály)