Reformáció

Jubileumi év - Így készülünk

Elsősorban magunkban kell ünnepelnünk és nem magunkat. Egyszerűen csak el kell ismernünk: ennyire futotta. Ezt pedig a magunk módján szeretnénk megtenni.
Tovább olvasom ...

 

Programjaink

  • Január - Újévkezdő túra Pallagra (2017.01.06.)
  • Július - Családi tábor Salgóbányán(2017.07.24.-27.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

December 2017
H K Sz Cs P Szo V
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ki van itt?

Oldalainkat 58 vendég és 0 tag böngészi

Reformáció emlékév

Mai kérdések a reformáció hőskorának hangulatában

Hova jutottunk 500 év alatt? Egy kálvinista, egy lutheránus és egy domonkos prédikátor. Megelevenedik a reformáció ősi műfaja. Nyilvános hitvita aktuális kérdésekről. 

2017. október 28. 17:00
Helyszín a Líciumfa, amely a hagyomány szerint egy 16. századi hitvita nyomán sarjadt ki.

18.00 Beszélgetés a résztvevőkkel a Karakter 1517 Kávézóban.

Az esemény FB oldala itt elérhető.

 

Égő szívvel gondolták újra és vitatták meg a 95 tételt

Mi késztetett öt, 21-24 éves német teológus hallgatót arra, hogy 2016 októberére Luther nyomán, ahogy ő akkor, szembesítse a jelenlegi egyházat a mai problémákkal a Biblia és a keresztyén hitelvek alapján? Hogyan kerültek Debrecenbe idén márciusban? Mire jutottak a látogatásuk során?

Tobias, Konstantin, David, Philemon és Timotheus, saját szavaikkal élve „égő szívvel” érezte szükségét annak, hogy a lutheri 95 tételt újragondolja (https://bekenntnis95.wordpress.com/startseite/; magyarul: http://www.arpadter.reformatus.hu/index.php/reformacio-emlekev/222-95-tetel-a-manak). Ezzel próbáltak ébresztőt fújni elsősorban a Németországi Protestáns Egyház (EKD) lelkészeinek, püspökeinek és a hitoktatóknak, de valójában minden felelős egyháztagnak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy keresztyénségünk lényegi üzenetét olykor a lelki vezetők sem hangsúlyozzák eléggé, azaz azt a központi üzenetet, hogy Jézus Krisztus halált szenvedett, feltámadt, megtérésre hív és egyedüli utat kínál az Atyához. Nagy gond van akkor, ha a lényeg helyett minden másról szólnak a prédikációk és az egyházi nyilatkozatok, például politikai kérdésekről (választások, menekültek, stb.), erkölcsi magatartásmintákról, évfordulókról. Vagy lehet, hogy a hitkérdésekről esik ugyan szó, de csak hangzatos szavakkal, nem úgy, hogy bűnvallásra és életük megváltoztatására ösztönözze az embereket. Pál apostol nyomán („ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is”, 1 Kor, 15,14) kimondhatjuk, hogy hiábavaló a törekvésünk akkor is, ha a feltámadás tényét és üzenetét nem tudjuk eljuttatni az emberekhez. Sok mindenhez kell alkalmazkodnia egy XXI. századi keresztyénnek, de az üzenetünk lényegét, Krisztust, mint aki egyedüli megoldást adott, nem adhatjuk fel. Ahogy azt sem, hogy ezt az üzenetet továbbadjuk, betöltve tanítványi küldetésünket.

 

                                                                                                                    

 

95 tétel a mának

95 tétel a mának – születésnapi ajándék egyházunknak


1. Amikor Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam" (Jn 14,6) - azt akarta, hogy minden ember egyedül Krisztus engesztelő halála és az Őbenne való hit által meneküljön meg (Jn 3,16).
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk egy általános vallásosságra, azaz egy felsőbb erőben való olyan hitre, amely valamilyen vallás vagy világnézet lenyomatát viseli.
3. De nem vonatkoztathatjuk egyfajta önkényes spiritualitásra vagy kegyességre sem, ugyanis az már nem is lenne keresztyén, ha nem a Jézus Krisztus engesztelő halálában való hitből nyerné az erejét.
4. Az ember bűnössége és Isten haragja mindaddig sújtja az egyes embert, ameddig valódi bűnbánatot nem tart, azaz ameddig Krisztus testének a kegyelem és hit által tagjává nem válik (Jn 3,36; Kol 1,18-23).
5. A Németországi Protestáns Egyháznak (EKD) és más keresztyén egyházaknak nem szabad a bűnbánatot szükségtelennek nyilvánítaniuk, és ugyanígy nem szabad elhallgatniuk a bűnbánatra való felhívást sem saját, végzetesnek nevezendő döntéseik és egyházi jogszabályok alapján.
6. Egyetlen egyház sem engedhet el vagy bocsáthat meg egyetlen vétket vagy bűnt sem, csak akkor, ha Krisztus engesztelő halálának tulajdonítja, és igazolja a vétkek elengedését és a bűnbocsánatot. Természetesen éppen ezért kellene az egyháznak állandóan a bűnbocsát örömhírét hirdetnie; ha ezt a szolgálatot semmibe veszi, azoknak a bűnei, akik elől ezt elhallgatta, továbbra is megmaradnak (Mt 28, 18-20; Mt 18,18; Jn 20,23).
7. Isten nem bocsátja meg bűnt annak, aki nem veti alá magát mindenben az igazi főpapnak, Jézus Krisztusnak (Zsid 7,17; Zsid 4,14-5,9).
8. Az isteni kijelentés, hogy Jézus az Igazság, az élőkre és a meghaltakra/haldoklókra nézve elengedhetetlen az üdvösség szempontjából; ennek megfelelően nekik semmi mást nem szabad hirdetni, mivel az egy hamis, „másik evangélium” lenne, amely nekik semmilyen örök és lelki hasznot nem hozna (Gal 1, 6-10).
9. Ezért a Szentlélek, amely Isten Igéjén keresztül tevékenykedik, jót tesz velünk, mikor a lelki halál állapotában nekünk a legnagyobb szükségünket és elveszettségünket felmutatja (Jn 16, 7-11; Róm 10,17).
10. Tudatlanul és hibásan járnak el azok a pásztorok, akik az élők és haldoklók/halálukon lévők Jézus Krisztussal való találkozását az utolsó ítéletre tartogatják (Jn 5,22-24).
11. Azt a gondolatot, miszerint sok különböző vallás és világszemlélet, valamint az álkeresztyén vallásosság bármely formája révén el lehetne nyerni az üdvösséget, olyan gyom, amit nyilvánvalóan az idő alatt hintették el, amíg az egyház lelki vezetősége aludt.
12. Eredetileg az emberek az üdvösséget nem a megtérésük előtt, hanem az után nyerték el, mintegy az isteni gyermekségük bizonyítékaként.
13. A keresztség által Krisztusban meghaltak (Róm 6,4) a lelki újjászületés (Tit 3,5) által a bűnök uralma alól felszabadulnak, és a vallásos előírások és a Mózesi törvény számára már halottak (Róm 7,4), mivel kegyelemből igazulnak meg, és ezáltal nyerik el a megváltást (Ef 2,8-9), nem cselekedeteik által.
14. Ha egy ember magatartása és az Istennel való kapcsolata nem tisztázott, az gyakran nagy félelmet támaszt benne, vagy elnyeli a közönyösség. Az egyházaknak az a feladatuk, hogy az embereket ebben a helyzetben ne hagyják cserben.
15. Ez a félelem és rémület, csakúgy mint a közönyösség érzése a jogos félelem vagy az Isten ítéletétől való menekülés jele; az embereknek ezért nem a hamis békesség csalóka leplére van szükségük, hanem a bűnösöknek szóló feloldozás evangéliumára, amely egyedül Jézus Krisztuson keresztül történhet.
16. A Biblia tanúsága szerint a halál után megkülönböztetik, örökre elválasztják egymástól a mennyet és a poklot, a megmenekülést és az elveszettség állapotát (Jel 20, 11-15).
17. Ezért nyilvánvalóan az embereknek világszerte ugyanúgy szükségük van Isten ítéletének hirdetésére, mint Isten szeretetének hirdetésére.
18. Nyilvánvaló az is, hogy sem ésszel- sem bibliai érvekkel nem bizonyítható, hogy emberek lehetnek olyan állapotban, amelyben ne lennének ráutalva Jézus Krisztus – mint „az Isten Báránya”– engesztelő áldozatára Isten előtt, „aki elveszi a világ bűnét”(Jn 1,29).
19. De az sem bizonyított, hogy minden ember tudatában van és biztos afelől, hogy rászorul a megváltásra, jóllehet Isten igéje azt ezen a helyen félreérthetetlenül kifejezi (Róm 3, 23-24).
20. Tehát a Biblia minden bűn teljes megbocsátása alatt nem egyszerűen minden ember büntetésének elengedését érti, hanem csak azokéit, akik Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására hittel hivatkoznak (Róm 3,21-22).
21. Tehát tévednek azok a prédikátorok, akik azt mondják, hogy más vallások, saját cselekedetek vagy egy elvont „jó”-hoz való ragaszkodás az embert minden büntetés alól feloldozhatná és megszabadíthatná.
22. Éppenséggel semmit nem enged el Isten az embernek, aki nem szívből tér meg és ezért nem nyer bűnbocsánatot.
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja összes bűnének bármilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak azok kaphatják meg, akik szájukkal Uruknak vallják Jézust, és szívükkel hisznek benne, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból (Róm 10,9).
24. Emiatt szükségszerűen megtévesztik a nép nagy részét a minden emberre vonatkozó istengyermekség mindenestül és fellengzősen adott ígéretével.
25. Amennyire felelős minden keresztyén ember az evangélium hirdetéséért általánosságban, ugyanannyira felelős bármely püspök, presbiter, lelkipásztor vagy pap különösképpen saját hatáskörében.
26. Nagyon jól teszik az egyház és a képviselői, ha nem ígérnek az embereknek hamis megbocsátást, hanem imával és közbenjáró könyörgéssel a megtérésükért és örök üdvösségükért szállnak síkra.
27. Tévtanításokat hirdetnek azok, akik azt mondják, hogy az ember alapvetően jó és így a halál után a lélek automatikusan a mennybe jut.
28. Biztos, hogy amint az ember bűnösségéről szóló üzenetet elhallgatják, az egyház társadalmi tekintélye és egy hamis béke nőhet az emberekben, de közbenjáró szolgálat és Isten igéjének a törvényben és az evangéliumban írtak szerinti (ki)hirdetése nélkül az egyház nem Isten akarata szerint cselekszik.
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden emberi lélek egyáltalán a mennyországba? Több ateistánál vagy a sátánistáknál például ez nem úgy tűnik.
30. Mindenki, aki biztos a saját megbánásának valódiságában (az ember – a Szentlélek által munkált – eredendő bűnösségének tudatában) és meggyőződött Isten Igéjének erre vonatkozó vigasztalása felől, tudhatja, hogy Krisztus őránézve is kivívta a bűnök büntetésének teljes elengedését.
31. Tehát akárhányszor tart egy keresztyén helyes módon bűnbánatot, mindannyiszor bocsátja meg Isten az ő bűneit és tisztítja meg minden gonoszságtól (1 Jn, 1,9).
32. Akik abban hisznek, hogy más vallás, általános spiritualitás vagy az emberben lévő „jóság” által üdvösséget nyerhetnek, örökre elvesznek lelki vezetőikkel együtt (Júd 1,4).
33. Nem lehet eléggé óvakodni azoktól, akik azt mondják, hogy a különböző vallások által kínált „üdvösség-pluralizmus” Istennek olyan felbecsülhetetlen ajándéka, amely révén az ember különbözőféleképpen rendezheti a kapcsolatát Istennel.
34. Ugyanis az „üdvösség-pluralizmus” csupán egy szellemi erőre vonatkozik és nem a három-egy Istenre, aki a Szentírásban nyilatkoztatja ki magát nekünk.
35. Nem a keresztyén üzenetet hirdetik, akik azt mondják, hogy nem szükséges a missziót azok irányába folytatni, akik úgy gondolják, hogy Istent egy másik vallásban már megtalálták.
36. Minden keresztyén, aki tényleg megtért a Krisztusban való hitre és bűneit megbánta, Isten kegyelméből a büntetés és a bűn teljes elengedését kapja meg.
37. Aki igazi keresztyén, legyen élő vagy halott, részesül Krisztus minden jóindulatából és ígéretéből, amit Isten a keresztség és az újjászületés által tulajdonít neki hitben.
38. De a bűnök elengedését és a (már elmondott) ígéretekben való részesülést, amelyeket egyedül Jézus Krisztus közvetít, mégsem szabad semmiképpen sem látszatalternatívák miatt semmibe venni, mert az előbbiek (mint mondtuk) az isteni megbocsátást mutatják meg (1 Tim 2,5-6).
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges vallási alternatívákat, valamint Jézus Krisztus egyszeriségét és egyedülállóságát, mint az örök üdvözüléshez vezető egyetlen utat (ApCsel 4,12).
40. Az igazi megbánás látja és felismeri a saját bűnös létének kiúttalanságát. Az üdvösség elérésének látszólagos lehetőségei vakká és közömbössé tesznek egy ilyen megbánással szemben, legalábbis kevésbé teszik kézenfekvővé azt.
41. Csak óvatosan és a bibliai hivatkozások alapján szabad a keresztyének számára azt hirdetni, hogy az üdvözülés a szeretet jócselekedetei által történik, nehogy a hallgatók tévesen úgy értsék, hogy „jó cselekedetek” útján is meg lehet igazulni Isten előtt (Ef 2, 8-10).
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a protestáns egyházak nem vallják azt, hogy más vallások spirituális tapasztalatai bármilyen módon hasonlíthatók lennének a Jézus Krisztusban elérhető üdvösséghez.
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy a szegényeknek adni, vagy a rászorulóknak kölcsönözni olyan cselekedetek, amelyek a hitből születnek meg. Az evangélium hirdetésével együtt kellene történniük, nem pedig annak alternatívájaként.
44. Ugyanis az új életből kiindulva növekszik a szeretet és igazul meg az ember; de a jó cselekedetek által az ember még csak részben sem szabadul meg a vétkeitől.
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki kész az evangéliumot hirdetni, de emellett elhanyagolja a szegényeket és a gyengéket, nem Isten akaratát teljesíti, hanem Isten haragját vonja magára.
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy akik dúskálnak a fölöslegben, hogy az élet fönntartásához szükséges alapra, Jézus Krisztusra emlékezzenek, és a világi dolgokat nagyvonalúan adják tovább másoknak (1 Tim 6, 17-19).
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy az idő helyes kihasználását és a szeretet tetteinek véghezvitelét a szeretet kettős parancsában minden emberre rábízták, aki komolyan keresztyén akar lenni (Ef 5,15-17; Mt 22, 37-40).
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy az EKD-nak és más egyházaknak a lelki tanítói tevékenységük véghezvitele közben az őértük való imádságra nagyobb szükségük van és ezért az fontosabb is, mint a rendelkezésükre bocsátott egyházi adó vagy a pénzadományok.
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy tagság és elköteleződés egy gyülekezetben akkor hasznos, ha nem abba vetik az üdvösségük reményét.
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, ha Luther Márton ma a több protestáns egyház által terjesztett hamis üdvösség-ígéreteket észrevenné, azt akarná, hogy inkább égjen porig az EKD, mint azt, hogy fa és szalma cselekedeteivel a vallásos „üdvösség-pluralizmus” homokjára építsen (Mt 7, 26-27; 1 Kor 3, 11-17).
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy az evangélikus egyház, ha szükséges volna, kész lenne (ha ez szükséges) a 2017-es reformáció-jubileum teljes ünnepségsorozatát feladni, hogy az ezáltal felszabaduló személyi és pénzügyi kapacitásokkal a bibliai örömhírt juttassa el azokhoz, akik a felvizezett tanok miatt elbizonytalanodtak.
52. Más úton várni az üdvösséget, mint Krisztus által, hiábavaló, még akkor is, ha lelkészek, igehirdetők, sőt akár püspökök és teológiaprofesszorok saját lelkükkel kezeskednek is érte.
53. Azok, akik azt támogatnák, hogy tolerancia és a világra nyitottság kedvéért Isten igéjét az egyházakban a mindenkori korszellemhez kellene igazítani és a tartalmát aszerint relativizálni, Krisztus és a keresztyénség ellenségei (Fil 3,17-21).
54. Jogsérelem éri Isten Igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több figyelmet szentelnek politikai, társadalmi vagy filozófiai témáknak, mint a Jézusról szóló bibliai örömhírnek.
55. Az egyháznak feltétlenül azt az elképzelést kellene osztania, hogy ha a csekély értékű 2017-es reformáció-jubileumot egy különmegbízottal, egy nagy-rendezvénnyel és egy díszistentisztelettel ünneplik, akkor sokkal inkább a bibliai evangéliumot kellene – ami a legnagyobb dolog – különmegbízottak százaival, nagy-rendezvények százaival, díszistentiszteletek százaival hirdetni.
56. Ugyanis a Jézus Krisztus kereszten elszenvedett engesztelő haláláról és a halálból való testi feltámadásáról szóló bibliai tanítás, amely alapján az egyház az üdvösséget megígéri, az emberek előtt nincs elég gyakran megemlítve és nem eléggé ismert.
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó és szubjektív igazságokról van szó, mert egyébként nem gyúlna tűz sok keresztyénben arra, hogy saját életük veszélyeztetésével is hirdessék az evangéliumot.
58. Jézus Krisztus áldozati halála és feltámadása szintén nem csupán egy „nagypénteki dermedtségből” és a tanítványok átszellemült-absztrakt húsvéti élményéből állnak, mivel ezek sem a belső ember számára nem nyújtanak kegyelmet, sem „a régi Ádám” számára nem nyújtják a halált.
59. A schwerini tartományi püspök, Ulrich nemrégiben azt állította, hogy Jézus halott és csak az isteni magatartása és szenvedélye „éledt újra” a tanítványokban (http://www.biblisch-lutherisch.de/welt-kirche/bischof-leugnet-leibl-auferstehung-jesu-christi/ [Állapot: 2016.10.13]). Krisztus üdvöt adó munkájának ez a magyarázata sajnos megfelel sok korunkbeli teológus felfogásának, de nem egyeztethető össze az reformált protestáns egyház hitvallási irataival és pláne nem a Bibliával (1 Kor 15, 12-20).
60. Megalapozottan mondjuk ki, hogy az egyház megbízatása Jézus Krisztus áldozati halálának és testi feltámadásának hirdetését foglalja magába és azt, hogy Őróla, mint az Istennél való üdvösség egyetlen útjáról, az abszolút igazságról és valódi életről beszéljen (Róm 10,9).
61. Nyilvánvaló, hogy a büntetés elengedésére és a megbocsátásra elegendő az evangélium ereje általában és egyedi esetekben is (Róm 5, 8-10; 1 Jn 1,9-2,2).
62. A valódi út az Atyához Jézus Krisztusban van, akiről Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma tanúskodik.
63. Az evangéliumot joggal gyűlölik általában, mert látszólag jó, vallásos emberekből bűnöst csinál.
64. Az eredendően jó emberről szóló mesét viszont különösképp kedvelik, mert az szegény bűnösökből beképzelt önigazultakat csinál.
65. Tehát az evangélium az a háló, amellyel az elveszett lelkeket a lelki halál vízéből halásszák.
66. Az „üdvösség-pluralizmus” a vödör, amellyel a lelki halál vízét töltik Krisztus gyülekezetének hajójába.
67. A más vallások és világnézetek irányába tett engedményeket egyes igehirdetők fennhangon a rendkívüli szeretet megnyilvánulásaként magasztalják fel, de ez valójában csak akkor igaz, ha ezalatt a társadalom és a világ iránti szeretetet értik.
68. Valójában azonban teljesen elhibázza a célját az a szeretet, amely az evilági harmónia érdekében elhallgatja az emberek elől az örök élethez vezető utat.
69. A keresztyének kötelesek a gyülekezetekben és az egyetemeken támogatni szolgálatukban a lelkészeket, pásztorokat, püspököket és professzorokat.
70. De még jobban kell a keresztyéneket buzdítani, hogy a szemüket és fülüket erőltessék meg, hogy a lelkészek, pásztorok, püspökök és professzorok nehogy a saját ábrándjaikat hirdessék az evangélium helyett (Gal 1, 6-10).
71. Aki az evangélium igazsága ellen szól, átkozott és gyalázatot érdemel (Gal 1,8-9),
72. de áldott, aki fellép a félrevezető tanok, hamis törvényesség és féktelen ítélkező emberek ellen (Mt 7, 1-3; Mk 7, 6-9).
73. Ahogy Isten bíróként jogosan hirdeti meg az ítéletet az Írás által azoknak, akik a világi ügyekben csalásra és haszonra törnek,
74. úgy sokkal inkább érinti Isten ítélete azokat, akik a keresztyén üzenet hirdetésének és a kegyelmi ajándékok felhasználásának ürügyén saját magukat gazdagítják, miközben a szent életet és igazságot lecserélik szenzációéhségre, hatásvadász megjelenésre és csodákban való hitre (Mt 7,15-23; Mt 12, 38-40).
75. Őrültség azt gondolni, hogy más út képes lenne az embert a bűn és vétkek alól feloldozni, mint egyedül a Krisztuson keresztül vezető út, ha ez azt sugallná – ami ugye lehetetlen –, hogy lenne út az Atyához a Fiú nélkül is (1 Jn, 2,23).
76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy az Atyához az út egyedül Jézus Krisztus engesztelő halála által vezet és semmilyen más erőfeszítés nem vehet el semmilyen vétket.
77. Ha ez azt jelenti, hogy Luther Márton, – ha napjainkban neki kellene megreformálnia az evangélikus egyházat, a vallások „üdvösség-pluralizmusát” vezetné be – úgy ez Isten reformációban megjelenő hatalmas tettének meggyalázása, és ellentmond Luther Márton alapvető törekvésinek.
78. Mi ezzel szemben azt hirdetjük, hogy ő, mint minden más Isten által elhívott reformátor egykor és ma is, biztosan más törekvéseket képviselne, méghozzá azt, ami az evangélikus egyházat az alapjaihoz vezetné vissza, azaz: Solus Christus, sola scriptura, sola gratia, sola fide – és ez mind soli Deo gloria.
79. Istenkáromlás azt gondolni, hogy a több városban tervezett „House of One” -on áldás van, ha ezzel azt akarják kifejezni, hogy akármilyen vallásalapítók az ÚR Jézus Krisztussal, az Isten Fiával érnek fel.
80. Isten előtt kell majd számot adnia azok a püspököknek, lelkészeknek, presbitereknek, egyházi elöljáróknak és teológusoknak, akik tűrik, hogy ilyesmi félrevezető tartalmakat prédikáljanak a népnek (Ez 34,10).
81. Az „üdvösség-pluralizmusról” való ilyen arcátlan prédikálás azt eredményezi, hogy a művelt híveknek sem könnyű a protestáns egyházak tekintélyét megvédeni az éles kritikától, vagy éppen a laikusok agyafúrt kérdéseitől.
82. Például, ha mind a Biblia, mind a Korán Istentől inspirált lenne, hogyan lehetséges, hogy a Bibliában Jézus Krisztus engesztelő halálát az Atyához vezető egyetlen útként hirdetik, míg ezt az iszlám határozottan tagadja (4. szúra, 157-158, 171-172.), más vallásokban pedig egyszer sem bukkan fel?
83. Vagy: hogyan tudja az egyház az Ágostai Hitvallásban (20. cikk, 1. rész) a Jézus Krisztus Urunkban és Megváltónkban való hitet az üdvösséghez szükségesnek vallani és ugyanakkor azt is állítani, hogy más vallásokon keresztül az emberek kapcsolatba kerülhetnek az egy, igaz Istennel?
84. Vagy: milyen tragikus és végzetes egy, az Isten és az emberek előtt egy olyan, mindenkit kiengesztelő/mindenkinek egyformán tetsző kegyesség és spiritualitás, amely szerint egy istentelen és kereső emberről azt állítják, hogy már megmenekült és az Istennel megbékélt – a Jézus Krisztusban való hit nélkül is –, és ezáltal ez az Isten által szeretett embert sosem szólítják meg azzal, hogy csak Jézus ingyen ajándékozott kegyeleme által menekülhet meg?
85. Vagy Miért támogatja a Németországi Protestáns Egyházaz, hogy a képviselői a nevében olyan tanokat terjesztenek, amelyek ellentétben állnak a hit magvával, abban a formában, ahogy az a Bibliában és hitvallásokban (többek közt az Apostoli, a Niceai-Konstantinápolyi és Atanázi Hitvallásokban) szerepel?
86. Vagy: Miért adja el az EKD – amely ma lelkileg szegényebbnek tűnik, mint több testvéregyháza – hitbéli alapjait egy tál lencséét, hogy világi elismerést és nem-keresztyéni tekintélyt szerezzen, mindezzel saját alapjait elárulva, azáltal, hogy a világvallások ökumenéjét hirdeti?
87. Vagy: ki vagy mi ad az EKD-nak vagy más egyházaknak jogot és felhatalmazást, hogy embereknek, akik magukat nem tartják keresztyénnek, bibliai alapok nélkül odaítélje Isten üdvét?
88. Vagy: miért zárják ki a messianisztikus zsidókat az Egyházi Napok (Kirchentag) rendezvényről, mikor a keresztyén egyházzal nem történhetne jobb dolog, mint hogy Pál apostolnak az evangélium megmentő erejéről szóló szavai, „először a zsidóknak”, napjainkban ismét valósággá lennének (Róm 1, 16; Róm 9, 1-5)?
89. Miért keresi az evangélikus egyház inkább a társadalom elismerését, mint a békességet Istennel? Miért távolít el ezzel korábban elfogadott, Bibliára irányuló hitvallási iratokat, amelyek még ma is érvényesek (Jak 4,4)?
90. Ha a laikusok rendkívül kínos ellenvetésit bibliai helyek helyett humanista frázisokkal ütköztetjük, és nem bibliai alapú ellenérvekkel védjük ki, azzal az evangélikus egyházat és a keresztyénséget tesszük nevetségessé a világ előtt.
91. Ha az evangéliumot Isten lelkének és a Biblia értelmének megfelelően prédikálnák, sok ezekből az ellenvetésekből minden további nélkül megszűnne, sőt fel sem merülnének.
92. Távozzanak tehát azok a pásztorok, akik azt mondják a népnek: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ez 13,10; Ez 34,1-6).
93. De azoknak a pásztoroknak is menniük kell, akik azt mondják a népnek: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt, mert Krisztus már elhordozta értünk (Róm 8,31-39; 1 Kor 15,54-57).
94. Arra kell a keresztyéneket bátorítani, hogy fejüket: Krisztust nyilvános nyomás, társadalmi változások és világi, valamint egyházi semmibe vétel ellenére is követni igyekezzenek (Róm 12,2; Mt 5,11-12),
95. és inkább abban bízzanak, hogy sok szorongattatáson és kellemetlenségen át jutnak be a mennybe, mintsem hogy magukat és másokat hamis lelki biztonságba ringatnak (ApCsel 14,22).

a 2016. évben

Elkészítették és felelősséget vállalnak érte az evangélikus teológia hallgatói: 
Tobias Kolb, Konstantin Vogel, David Schwarz, Philemon Greiner, Timotheus Kuhs

[1] A szövegben ahsznált evangélikus, EKD (Evangelische Kirche in Deutschland (Németországi Protestáns Egyház), illetve evangélikus egyház kifejezés a német sajátosságok miatt a reformátusokat is magába foglalja, azaz gyűjtőfogalma a protestáns, reformált egyházaknak.
[2] Kezdeményezés Németországban, amely egy tető alá szeretne hozni keresztyén templomot, zsinagógát és mecsetet.

Forrás: bekenntnis95

A Biblia szó szerinti értelmezése „segít növelni a templomok látogatottságát”

Egy kutatás kimutatta, hogy konzervatív teológia újszerű istentiszteleti módszerekkel vegyítve segíti a protestáns egyházakat gyülekezeteik növelésében.

Az öt éven át folytatott kutatás során 2225 templomba járót kérdeztek meg a kanadai Ontarioban. Fotó: Alamy

Az öt éven át folytatott kutatás során 2225 templomba járót kérdeztek meg a kanadai Ontarioban. Fotó: Alamy

 

A teológiai szempontból konzervatív gyülekezetek, amelyek hite a Biblia szó szerinti értelmezésén alapul, gyorsabban nőnek, mint a liberális beállítottságúak, állapította meg az öt éven át folytatott akadémiai kutatás.
„Ha csupán azt a kérdést tesszük fel, hogy milyen hitbeli irányultság vezet számszerű növekedéshez a protestáns gyülekezetekben, a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a konzervatív protestáns teológia az egyértelmű győztes”, mondta David Haskell, a kanadai kutatás vezetője.

A Biblia nem játszik nagy szerepet a Reformáció-jubileum során?

2016. október 29.


Prof. Thomas Kaufmann, göttingeni egyháztörténész. Fotó: Teológia Kar, Georg-August Egyetem Göttingen

A göttingeni egyháztörténész, Prof. Thomas Kaufmann kritikát gyakorolt a Németországi Protestáns Egyház (EKD) 2017-ben esedékes, 500 éves Reformáció-jubileumra való felkészülése kapcsán. A jubileumi reklámkampányban a Bibliához való visszakapcsolódás úgy tűnik, hogy nem játszik nagy szerepet, mondta az ’idea’ nevű evangélikus hírügynökségnek adott interjúban. Hiányoznak a komoly témák, mint az üzenetek a bűnről, vétekről, halálról és pokolról, úgymint Isten szeretetéről és kegyelméről. Az evangélikus hit középpontjában a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról szóló örömhír áll. Ennek az üzenetnek „elementáris lázadó ereje” van. Az evangélikus egyházban ezzel ellentétben „túlságos igazodási kényszer” van. Luther Márton (1483-1546) reformátor szívügye az volt, hogy „a mi Urunk Jézus Isten szava által hozzánk jön”. Ez a hitbéli impulzus társadalmi konszenzusra nyilvánvalóan nem számíthat: „az evangélikus egyház tetszeni akar, ezért egy másik utat választ. Alapvetően azt mondja: hé, emberek, ami nektek már amúgy is tetszik, mi pontosan a mellé fogunk állni.” Az elfogadhatatlan, hogy az egyház állandóan elbizonytalanítja, hogy mi mellett áll. Kaufmann: „Ez az önelégült, puhára mosott erkölcsiség, amit az evangélikus egyház képvisel, iszonyatosan az idegeimre megy.”

Molinó 2016-2017

A molinóval szeretnénk felhívni a figyelmet a megújulás szükségességére, valamint arra, hogy az egyház maga is csak a megújult életű emberek által képes megújulni, akár csak „a vén kontinens” Európa.
A molinó fehér színe emlékeztet minket az eredeti tisztaságunkra, közös gondolatainkra, a jó szándékunkra.
A fekete az egymásnak kölcsönösen okozott mindenféle veszteségre, egymásban valócsalódásra, a gyászra.
A vörös egyfajta árnyalata pedig arra a sok-sok kiontott vérre, mellyel az emberi történelmet írjuk.

Veres János lelkipásztor 

A hírcsatorna nem található.

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!