Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Március 2019
H K Sz Cs P Szo V
25 26 27 28 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ki van itt?

Oldalainkat 130 vendég és 0 tag böngészi

2019-01-27

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Gyatyel Péter beosztott lelkipásztor
Bibliát olvas: Fejszés Dániel kántor, presbiter
Imádkozik: Gyatyel-Horváth Eszter lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Meghallgatható: Itt!

MIT TEGYEK A BAJBAN?

 

 

Lectio: Jón 2,3-11

Textus: Luk 17,11-19

 

Ezt a kérdést sűrűn feltesszük magunknak, mert valamilyen nehézséggel, problémával állunk szemben. Ez lehet egy átmeneti gyengeség, hosszú betegség, gyász, létbizonytalanság, munkahely elvesztése, családi gondok stb. Mit tegyünk?

Ismerjük a helyzetet, és talán ma is van olyan, amiért ezt mondhatjuk: „bajban vagyok!” Január 27. idén a lepramissziós vasárnap. Emberek milliói vannak betegségben – „bajban” – a lepra miatt. Sokan szenvedik el ennek a szörnyű, fájdalmas betegségnek a fájdalmát és kísérő tüneteit.

Jézus korában is sokszor hallunk bajba került emberekről, és hallunk leprás betegekről is. A bajbajutott ember és Jézus gyakran találkozik, mert „Jézus betért a faluba” a leprás emberek pedig „szembe jöttek vele”. Jézus úton van a szükségben szenvedőkért, jelen van a közösségekben, az emberek pedig megszólíthatják őt.

A történetben bemutatott 10 férfi kiáltozott, hogy elmondják a betegségüket és hogy gyógyulást kapjanak. Felismerték a betegségüket, valószínűleg a társadalom is felfedezte, így kiközösítették őket, de mindezt vállalva kiáltottak. Vállalták magukat és segítséget kértek.

Ez gyengeség vagy jó döntés? Ma is milliók kérnek segítséget, mert a helyzetükben külső segítségre van szükségük.

A betegség azonban számunkra szimbólum is lehet: ahogyan a lepra kísérőtünetei megjelennek a végtagokon, és az egész testre hatással vannak, úgy bénít meg bennünket is a bűn, és szenvedésben van részünk, megbénul az egész létünk. Vállaljuk azt, amivel küzdünk – amit lehet már mások is látnak rajtunk – és meg tudjuk szólítani Jézust?

Ismerjük a slágert: „Kinek mondjam el vétkeimet, és a megbocsátást kitől kérjem?” Istentől kérjük, vagy csak úgy kiáltozunk?

Jézus engedelmességre és gyógyulásra hív bennünket.

Hogyan fogadjam el?

Jézus elküldte őket, hogy mutassák meg magukat a papoknak, ők pedig elmentek. Kaptak egy feladatot, és miközben azt teljesítették, megtisztultak. Jézus nem titokban gyógyít, nem szektát hív össze, hanem a törvény szerint a papokhoz küldi őket, hogy az állapítsák meg a poklosságból való tisztulást. (3Móz 14)

Jézus a törvény betartásával megerősíti a törvényt, a létező keretek feladatát, valamint megtapasztalja a 10 leprás elszántságát is. Mind a 10 bízik, és meg is gyógyul út közben. Bajban vannak, és talán az „utolsó fűszálba kapaszkodva” engedelmeskednek az akkor számukra még csak nagy tanítónak.

Amikor bajba vagyunk, akár testileg akár lelkileg, hamarabb kérünk segítséget és hamarabb tudjuk megvallani, hogy ehhez mi magunk kevesek vagyunk. Készek vagyunk az elfogadásra. De ismerjük életünk azon dolgait is, amikor még ilyenkor sem engedünk a saját magunkéból.

Jézus a válasza meghallgatására, engedelmességre hív bennünket!

Mit tegyek, ha megmentett?

A házi feladat pedig itt kezdődik. A 10 leprás feladata is itt kezdődött igazán, és a mienk is. Mit kezdünk akkor, ha megszabadultunk?

A 10 férfiből egyről azt olvassuk, hogy „dicsőítette Istent”, míg a többiek eltűntek. A gyógyítások túlmutatnak a testi fájdalom elmúlásán, Jézus ezeket azért teszi, hogy Isten országába hívja az embereket. A gyógyítás a testről és a lélekről is szól. Egy férfi ezt felismerte, és megváltozott. 10%! Sok vagy kevés? Kevés!

Nézzük a mi számainkat? 220 ezres Debrecenben, 10% megtért ember sok vagy kevés? A hitoktatásban résztvevők 10% sok vagy kevés? stb.

Mi sokszor a 10%-nak is örülünk! Helyesen tesszük, mert Jézus is örül. De nem lehet ez a célunk! Mi, akik meggyógyultunk, kereshetjük a maradék 9-et, vagy 198 ezret, és mindenki mást aki még nem dicsőít.

Segítségül kell lennünk a világban élőknek, hogy felismerjék, hogy kicsoda Isten, mert lehet már általa gyógyultak, de ők félbehagyták a kezelést… Szólhatunk a teljesen idegennek, mert ő még lehet, hogy szenved. Számon tarthatjuk és támogathatjuk a betegeket, akár azokat, akik leprától szenvednek, mert mi is gyógyultunk, és reménységünk, hogy ők is gyógyulhatnak!

Dicsőítsük Istent szavainkkal, elmondva mindazt, amit kaptunk tőle, testvérektől, gyülekezettől! Dicsőítsük énekkel, és dicsőítsük mindazzal, amink van!

 

Ámen.

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!