Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Március 2019
H K Sz Cs P Szo V
25 26 27 28 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ki van itt?

Oldalainkat 119 vendég és 0 tag böngészi

2019-01-20

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Samók Gyula diakónus
Imádkozik: Szilágyiné Asztalos Éva
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Meghallgatható: Itt!

RÉSZEKRE SZAKÍTHATÓ-E?

 

Lectio: 1Kor 1,10-15

Textus: Jn 10,16

 

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

 Nagy szeretettel köszöntelek benneteket a mai vasárnapon, amikor is elkezdődik a felekezetek közötti párbeszéd 2019-es ima nyolcada, vagy ahogyan jobban ismerjük: az ökumenikus imahét. Tudjátok, ez az, amikor elmegyünk egymás templomába és nagyokat csodálkozunk: hát így is lehet? Hazafelé sétálva pedig elégedetten konstatáljuk a nagy hidegben: mégiscsak mi csináljuk jól! Nézzük, Pál hogyan vonja kérdőre a korintusi hívőket!

 „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig a Krisztusé.”

Hogyan? Tegyük fel mi is a kérdést? Részekre szakítható-e a Krisztus? Mert ha igen, akkor az egyház is! Akkor bármelyik ország, akkor bármi és bármikor részekre szakítható! És akkor minden emberei közösséget meg lehet osztani! Persze csak akkor: ha hagyjuk!

Tudjátok, hogy római katolikus az egész családom, Kőszegen is köztük szolgáltam. Láttam, mennyire szét vagyunk szakítva egymástól! De, szeretném megkérdezni: a pároddal akivel nagyon szeretitek egymást: mindenben egyet értetek? Ugyanaz az ízlésetek, és mindig mindenről ugyanazt gondoljátok? Ugye, nem? Akkor hadd kérdezzem meg, szerinted mégis mitől működik a házasságod? Csak nem attól, hogy együtt akartok, minden különbözőségetek ellenére is az Úr képére formálódni?

 Amikor Pál észreveszi a korinthusiak között ezt a fajta megosztottságot, akkor a „keresztről való beszédre” irányítja a figyelmüket. A mi figyelmünket pedig arra akarja a Lélek irányítani, hogy ma sem jobb a helyzet! Csak ma azt mondjuk: én katolikus vagyok, te meg református, ő meg evangélikus, sőt Baptista. Mintha bizony részekre lenne szakítható az Egyház! Vagy részekre lehetne szakítani a Krisztust. És ezen a ponton elgondolkodhatunk még valamin.

Egy ilyen végletekig megosztott, és egy erősen értékét vesztett, széttagolt társadalomban, mennyire lehet hiteles egy ily módon megosztott keresztyénség? Szerintem, Jézus nem szétválaszt, nem éket ver közénk, hanem összehoz bennünket! Meg akarja mutatni, hogy csak együtt vagyunk erősek. És lehet, hogy vannak dolgok, melyek szétválasztanak minket, de van egy, ami összekovácsol bennünket…

 „és lészen egy nyáj és egy pásztor.”

Nem egy akolról (αὐλῆς) és egy pásztorról beszél az írás, hanem egy nyájról (ποίμνη) és egy pásztorról. A nyáj pedig akár több akolból is való lehet! Mi a fontosabb, a felekezethez tartozásunk vagy pedig a Krisztushoz való tartozásunk? A XX. század elejétől indul el a közeledés, majd a század közepétől katolikus testvéreink is bekapcsolódnak, aztán eljön 1986, Assisi, ahol 120 vallási vezető imádkozik a békéért! De, a keresztyénség még mindig nem egységes! Biztos ez?

 Pedig van egy teljesen nyilvánvaló és kézzelfogható megoldás, hogy hogyan lehet ez újra egy! A Krisztus Jézusba vetett hitünk által. Benne ugyanis már most és már itt: egyek vagyunk! Az egységünk tehát megvan! Mindössze törekednünk kell azt megbecsülni. Ahogyan nagy Constantin kapta üzenetként egykor: „in hoc signo Vinces!” E jelben győzni fogsz!

 Meg kell értenünk, hogy nem csak a múltunk köt össze bennünket minden keresztyén felekezettel, de a jelenünk, sőt tudjátok meg, még a jövőnk is egy!  Sőt, még a feladatunk is ugyanaz, melyet végeznünk kell: A Magyarság lelki felemelkedése, a fiatalok nevelése, a családok megtartása,  a keresztyén morál megerősítése a közéletben, a társadalom lelkiismeretének lenni és maradni, és Európát visszavezetni keresztyén gyökereihez. Mert ez mind-mind a mi feladatunk, melyet együtt és közösen kaptunk a mi Urunktól. 

 Jó keresztyéni szokás szerint, – magunkat nem különbnek tartva másoknál – látogassunk hát el ezeken az estéken egymáshoz, és fogadjuk el: ha közeledtek Istenhez, akkor Isten is közeledni fog hozzátok.

 

Ámen.

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!