Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Január 2019
H K Sz Cs P Szo V
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Ki van itt?

Oldalainkat 182 vendég és 0 tag böngészi

2018-12-09

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Fábián Ildikó lelkipásztor
Bibliát olvas: Gyatyel Péter lelkipásztor
Imádkozik: Veres Jánosné lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

 

ADVENT II. VASÁRNAPJA

 

Lekció: Ézs 40,1-11 Textus: Ézs 40,1

 

”Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!- mondja Istenetek” (Ézs 40,1)

Advent idején valóban vigasztalásra van szüksége az Isten népének? Miért volt ez fontos Ézsaiás idejében? A babiloni fogságból hazatérés reménye csillan fel a próféta idejében, ezekben a versekben. A fogságban élő Isten népe számára szólal meg a biztatás. Igen, szükség volt a biztatásra, a vigasztalásra, a reményre, hogy visszatérhet a nép oda, ahonnan indult a történetük. Egy visszatérésről beszél a próféta, egy megbűnhődésről, a bűneiknek megfizetéséről.

Advent II. vasárnapján szükségünk van-e nekünk erre a vigasztalásra? Isten ma élő népe ezen a helyen nem él fogságban, nem él elnyomásban, kizsákmányolásban. Mindezek mellett advent idején is sokan élnek szomorúságban, reménytelenségben, betegségben, gyászban. Sokan vannak, akik úgy érzik, rajtuk már csak egy csoda segíthetne. Akik szabadulásra vágynak negatív érzelmekből, szavakkal való bántalmazásból, az életkörülményeik vagy a pénztelenségük fogságából, a betegségek béklyójából. Isten pedig ma erről a helyről is hirdetteti, hogy advent van, és a várakozás örömbe fordul.

Boldogok, akik sírnak- tanítja Jézus a boldog mondásokban. Bizony, akik sírnak ritkán az öröm miatt teszik ezt, sokkal gyakrabban a bánattól, a nyomorúságtól, a kilátástalanságtól, a méltatlan élethelyzetektől, a kiutakat nem találva pedig kétségbeesve keresve azokat. Úgy folytatja Jézus, hogy ők megvigasztaltatnak. A vigasztaló Isten keres ma minket, a várakozás idején. Te tudod, hogy mit hoztál ma ide Testvérem. Mennyi fájdalmat, könnyet, milyen fogságait az életednek, milyen helyzeteket, amiben elnyomottnak, kihasználtnak, tehetetlennek érzed magad. Mi az amiből nem látod a szabadulás lehetőségét sem…

Téged kérdez ma az Ige: szükséged van a szabadulásra? Mennyi helyen kerestük, mennyi átsírt átvirrasztott éjszakán, kórházi ágyakon, vagy ágyak mellett, kiabálva, sírva, és igen, vannak akik káromkodva. Mennyiszer hallottam lelkészként, amikor gyászolókkal beszéltem: hol volt az Isten, amikor ez a baj történt? Miért engedte? Mit akar tőlem? Hogyan szabaduljak a depresszió köteléből.. mennyi baj, mennyi nyomorúság.. Nem is kérdés már, hogy szükség van e a szabadító Istenre. Isten vigasztalására. Nekünk magunknak, és azoknak, akikhez elér a szívünk és a szavunk. Talán ezt kell ma meghallanunk, vigasztalást kapunk, és vigasztalnunk kell egymást. Mit tesz leggyakrabban a magyar ember? Két ember ha találkozik, megkérdezi egyik a másikat: hogy vagy? A választ gyakran meg se várja, meg se hallja, már mondja is: hagyd el, jajj az én bajom ennél sokkal nagyobb!

Testvérem, Isten meghallgat, ő nem kicsinyli le a bánatodat, a problémádat, őt érdekli a sorsod, a jövőd, az életed. Vigasztalásával jön hozzád közel ezen az adventen. Nem csak szavakkal, de azokkal is. Jézussal, az Ő Fiával, aki karácsonykor emberré lett. Adja Isten, hogy az ő szava vigasztaljon bennünket életünk minden napján, ezen az adventi vasárnapon is.

 

Ámen.


 

 

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!