Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Augusztus 2018
H K Sz Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Ki van itt?

Oldalainkat 50 vendég és 0 tag böngészi

2018-04-01

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Ágendázik: Horváth Erzsébet teológus
Bibliát olvas: Both Barna presbiter
Imádkozik: dr. Szalkay Kázmér lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-04-01

 Meghallgatható: Itt!

ZÁRÓKŐ

Lekció: Mk 16,1-13 ; Textus: Jn 10,7

 „Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.„

A feltámadás napján a történetből egyetlen mozzanatot szeretnék kiemelni és beszélni róla, együtt gondolkodásra biztatva benneteket. Egy kőről olvasunk, mellyel lezárták a sziklasírt. Őrség és pecsét vigyázta. Mindent megtettek tehát az óvatoskodók, nehogy valóban igaz legyen és Jézus még feltámadjon itt, az ünnep végén. Nem érdekes? A tanítványok nem is gondolnak erre, de az ellenfelei igen! Aztán amikor eljött az idő, se katonák, se pecsét, se zárókő!

Mit üzenhet ez a történet ma, amikor se katonák, se pecsét nincs? Én most a zárókőről szeretnék valamit mondani. Nos…

A zárókővel a sziklasírt zárták le, ami egyben el is választotta a két világot egymástól. Megmozdításához is több felnőtt férfi ereje kellett. De minek erről beszélni? Ma már nem így temetkezünk. És ilyen sziklák sincsenek az életünkben! Én pedig azt mondom, dehogyis nincsenek…mindjárt itt az első!

A félelmeink szikláiból könnyű szép nagy falakat építeni. Emlékeztek még? A Korál együttes A kőfalak leomlanak című számából idézek. „Kőfalak állnak az emberek között. A szó még nem tört rajt át. Nincs társ a bajban és nincs hozzáj út. Csak áll, a kőbe zárt világ.” Tudjátok kik építenek falakat? Akik félnek!

Egy olyan város lakói vagyunk, amely körül soha nem volt várfal. Amely város a pénzét az „oskolába” fektette. Az egymástól való tanulás öröméhez viszont nem kellenek falak.

Elő szokott fordulni az életünkben, hogy ha nincs jelen a félelem sziklája, akkor
1- létrehozz azt. Kell valaki, akire haragudhatunk, akinek a bűneit felsorolva könnyíthetünk a lelkünkön. Valahogy jól esik haragunknak tárgyat találni! Azt nem szeretni benne, amilyenek egyébként is vagyunk! 2- A tapasztalat az, hogy a gyűlölettel tartósan is együtt lehet tartani közösségeket. Aztán amikor már megvan a „mumus”, nagyon nehéz megválni tőle. Minket ejt foglyul, elveszi a szabadságunkat, és elveszi a derűt az életünkből.

És tudod miért? Mert Jézus nem ezt tanította! Hanem azt, hogy ne is legyenek ellenségeink, és ha netalán lennének is, akkor bocsássunk meg azoknak! Az Ef 6,12-ben mondja el Jézus, hogy „nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk” hanem a gonoszság minden erői ellen!”

Mint látj, ez a kő, mint akadály nagyon is valóságosan lengi be húsvéti ünnepünket ma is. De szellemi és lelki síkon is valós, hiszen szinte meg sem tudunk mozdulni tőle. De, mi is ez a kő? Gondolkozzunk! Hol áll ez a kő és mit választ el mitől? Az életet a haláltól.

Ez az utolsó, bár már legyőzött „ellenségünk”, a halál! Kicsoda erősebb ennél a kőnél? Ki hengeríti el az utunkból? Ez a mi életünknek is a dilemmája. Mikor, hogyan végzem be az életem? Számomra ki hengeríti el a követ? Ki mozdítja majd el félelmeim, aggódásaim óriási zárókövét a feltámadásom útjából?

Valóban hiszed, hogy van túlvilági élet? Hiszed, hogy van feltámadás? Vagy inkább szorongsz, és masszív sziklává álltak össze félelmeid? Nos, ez a te sziklád. Nagy és hatalmas és megmozdíthatatlan. Tudtad, hogy a hit sziklája is ugyanilyen? Nagy és hatalmas és megmozdíthatatlan. Te döntesz!

A ma húsvétjának nagy dilemmája: Jézus elhengerítheti-e a követ a másik emberrel és az Istennel való kapcsolatomban? A válasz, határozott igen! Nem gyűlölni, csak szeretni, nem félni, csak hinni, nem dühöngeni és bántani egymást, hanem mosolyogva tenni azt, amire Isten bátorít minket. Egy szeretetteljes és áldozatot is tudni hozó életre!

Végezetül, gondoljátok végig! Jézus nem falakat építeni jött, hanem lerombolni azokat. Az idei húsvéton meg kell tanulnunk nekünk is valami hasonlót tenni. A gyűlölet, a szeretetlenség, az egymást meg nem érteni akarás falán ább „egy ajtónak” lenni! Mint Egyház, mint gyülekezet, mint egy olyan keresztyén ember, aki tudja és érti mi a Húsvét örök üzenete. És mert örök, ezért igaz a mára is! Ámen.

 

 


 

deca steroids medical steroids tren steroids

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!