Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Veres Jánosné lelkipásztor
Bibliát olvas: Molnár Ágnes
Imádkozik: Kurta Sándorné
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

MEGHALLGATHATÓ ITT!

Húsvét után...

Lekció: Kol 1,12-23; Textus: Róm 8,33-35

Húsvét után minden elcsendesedni látszik. Húsvét után egy kicsit elfáradtunk, sok volt a készülődés, a várakozás, sok volt a stressz, az aggodalom. Húsvét után mintha Jézus is tűnő félben volna. Már csak néhány történet maradt meg az evangéliumokban, amit a tanítványok a végére hagytak. Jézus néhányszor még megjelenik, ismertető jelekkel teszi a tanítványok számára világossá, hogy Ő az akit látnak, akivel időnként együtt mennek, esznek, beszélgetnek.

Húsvét után mintha már nem is lenne olyan fontos a Jézus nevéhez fűződő „őrület”, amely sokak életét megváltoztatta, felbolygatta, nyugtalanná vagy békességessé tette. A legnagyobb, és fel nem fogható cselekedet azonban az volt, hogy életét adta a világ bűnöseiért, érted és értem. Mondhatnánk, jó itt a vége ennyi volt. Kész, most már nyugodjunk meg, dőljünk hátra és várjuk az újabb fejleményeket a Biblia lapjain, Pünkösdig, vagy inkább Karácsonyig. Nagyon sok ember így éli meg az ünnepeket. Mi jöhetne még? Hiszen Jézus mindent megtett, és megtesz újra és újra a Biblia lapjain. Majd minden évben megélik a kétezer éves szereplők, helyettünk azt amit kell. És mi ülve hallgatjuk végig újra és újra mindazt, amit már nekünk kellene végig élnünk. Ők már mindent megtettek, nekünk nincs is dolgunk. A tanítványok különben is most pihennek, elvonultak félni és imádkozni 50 napra. Szóval nekünk is van időnk pihenni.

Tényleg így élnénk az életünket egy-egy ünnepi dömping után. Elfáradunk és vissza csúszunk a szürke hétköznapok világába, ahol talán nincs is ott Jézus. Talál megismerjük egymás arcát az utca és az élet zajába, valahol látt egymást a Jézus követők között. Néhányan találkozgatunk egymással, imádkozgatunk és ennyi.

De Krisztus itt van az ünnepi dömping után is. Mi hol is vagyunk? Szétszaladtunk, félrehúzódtunk egy kicsit az otthonainkba, talán úgy 50 napra. Talán 50 nap után ismét többen leszünk a megterített asztalnál.

De mit is ír Pál a Kolossébeliekhez? Minden benne teremtetett, minden Ő benne áll fen, Ő előbb volt mindenkinél. Minden tekintetben Ő az első. Ő a feje a testnek, az egyháznak, Ő az elsőszülött a halottak közül. Ő általa békült meg Isten a világgal, békességet szerzett a kereszten kiontott vére által. Jézus tehát összetartja világot, egybetartja a tanítványokat, téged és engem Isten szeretetével.

Meg akarja mutatni számunkra a terveket, amiket számunkra tervezett, az életet, és azt hogy mennyire szeret. De ha folyton elfutunk és szétszéledünk? A kereszt viszont egybe akar tartani bennünket, rendezni akarja életünket, összetart, megtart. A kereszt megbékéltet, szereti az embert, de gyűlöli a bűnt. Húsvét után megbékéltetett bennünket az Istennel. Összekötött bennünket Istennel, hogy szent, feddhetetlen és hibátlan gyermekekként álljunk majd előtte. Nem téved Pál, amikor ezt írja? Hogy mi, szentek, feddhetetlenek és hibátlanok lennénk? Persze, Krisztus feddhetetlensége, hibátlan volta és szentsége miatt! Akkor nincs is okunk félni? Akkor Isten velünk van és nem ellenünk! Tehát nem kell elfutnunk előle! Isten annyira közel jött hozzánk, hogy nem választhat el senki és semmi bennünket tőle. Ez óriási biztonság a benne hívőknek. Ez valóság, ez nem ámítás. Pál megtapasztalta nem egyszer, nem kétszer. Már senki sem vádolhatja a bűnei miatt. Mert Krisztus az, aki megigazította. Nem akar elfutni, nem akar üldözni, Krisztus keresztje megtartja, összerendezte az életét. Sokféle élethelyzetben volt már része, de nem akar elmenekülni, visszamenni a farizeusok közé. Vállalja a nyomorúságot, az üldöztetést, az éhezést, a veszedelmet. De minden ilyen helyzetben ott volt vele Jézus. Nem hagyta meghalni, nem hagyta éhen veszni.

Minden helyzetben diadalmaskodott, Jézussal, aki nem hagyta őt szétesni, mert Ő a megtartó.

Tehát nem kell félnünk, nem kell szégyenkeznünk, lehajtott fejjel Járnunk, mert Krisztus szeretete által győzedelmeskedünk. Senki sem választhat el bennünket ettől a szeretettől.

Olyan szépen írja a zsoltáros a 33 Zsoltárban: „Isten szeme ügyel az istenfélőkre, azokra aki szeretetében bíznak, megmenti őket a haláltól és az éhezéstől.” Benne van a szívünk öröme. Minden embert lát, és ismeri minden tettünket. Jót tervez felőlünk, nem romlást, hanem boldog jövőt tartogat azoknak, aki megbánják bűneiket és megtérnek. Tehát senki és semmi sem szakíthat el, Isten szeretetétől!

Egy csodálatos dolgot had osszak meg veletek egy fehérje molekuláról. A neve LAMININ MOLEKULA. Én is csodálattal néztem, Isten milyen hatalmas. Van a testünkben egy sejtadhéziós fehérje molekula, ami megmondja a többi sejtnek, mit csináljanak. Ez a molekula tartja össze a testünket, ez a sejt összetartó molekula, ez a váza a testünknek. Gyere nézd meg! Mit látsz?

Krisztus keresztje mindent egybe akar tartani, a Te életedet, a családodét, szomszédodét, barátodét és ellenségedét. Hát ne meneküljünk el tőle!

 Ámen

50 50 tren steroids e

Ajánlott oldalak
Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.