Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség

Hálaadó istentisztelet

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Fekete Károly püspök, lelkipásztor
Bibliát olvas és imádkozik: Vad Zsigmond esperes
Köszöntőt mond: Papp László polgármester és Vad Zsigmond esperes
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Jel-templom

Lekció: Zsolt 62,1-9 Textus: Jn 2,13-21

Krisztus Király érkezésének a Templom volt a célja: nem a templom ellen vonult, hanem a templomért szállt síkra, és mindazért, amit a templom jelképezett. Sűrített jel a templom, s mindig üzen a belejárók Istenképéről, egyházlátásáról, gyülekezetfelfogásáról, Isten népének küldetéséről – mindenről, ami fontos. Ilyen értelemben igen erőteljesen prédikáló ház a templom, mert üzenete van. A templom Isten köztünk létének szimbóluma.

Ez a történet két templomképet tár elénk, mégpedig két különböző nézőpontból.
1./ Az egyik egy olyan templomkép, amelyik felidézi, hogy milyen a templom képe Jézus nélkül. A Templom egyetemes centrum lett: ide összpontosult a pezsgő üzleti-vallási-nemzeti élet. Mindenki számára féltett kincs és büszke öröm tárgya volt a Nagy Heródes renoválta hajlék, amit a világ hét csodája között tartottak számon. Jézus mégis másként látta a templomot és a benne folyó istentiszteletet, mint a kortársai. Csalhatatlan szemei előtt döbbenetesen mutatkozott meg, hogy mivé tették honfitársai Isten templomát.
Az önmegváltás fellegvárává, a hamis istentisztelet fészkévé lett s így vált értelmét vesztett épületté. Jézus sommásan csak ennyit mond: rablók barlangja.
A pogányok udvara lett volna a nem-zsidónak születettek helye a templomban.
Az emberi érdek kiszorította a Templomból a missziót, a pillanatnyi haszonelvűség odatolakodott Isten hosszú távú szándéka elé. A legszomorúbb templomkép, egyházkép, gyülekezetkép az, ha a gyülekezet, az egyház, a templom – Jézus nélküli.
Bármi legyen is az evangélium lényegi üzenetét kiszorító indítóok és eszköz, történjen az bárhol és bármikor – Jézus ebben nem kíván részt venni, s nem tudja azt sem elnézni hogy másokat ámítsanak.
2./ A másik templomkép a legpompásabb. Templomkép, ami Jézus bevonulása után tárul elénk. Jézus a templomban - ez az igazi virágkora, kiteljesedése minden templomnak, minden istentiszteletnek, és minden életnek ez a döntő ideje. Az Atya háza, a Templom iránti féltő szeretet nem tűri el az istentisztelet hamisságát. Jézussal az evangéliumok szerint nem csak a templom megtisztítása indul el, hanem bekövetkezik a templom megszentelése is!
A kiüresedett vallásosság szemléletének kiűzése után Jézus használhatóvá teszi a templomot a kívül rekedteknek. Amikor Jézus tárja ki a templomajtót és behívja a perifériára szorultakat, az istentiszteletből addig kimaradtakat, akkor nem elvilágiasítja a templomot, hanem megszenteli az elvilágiasodott életű embereket és bevonzza az elvadult lelkű keresőket.
Ezért engedjük, hogy bevonuljon közénk Jézus, akiben helyreállhat emberi-nemzeti- és keresztyén rendeltetésünk. Meg akarja szentelni, különbbé akarja tenni, vissza akarja adni az életünk rendeltetésszerűségét. Ezért ma is kell a nagy helycsere, hogy Jézus jelenlétében ez a templom valóban az imádság háza legyen.

Az Árpád-téri templom még csak jel, folytatás után kiált, hiszen nagy a kontraszt a megújult torony és a templomház között. Jel-templom, de a külső teljes megújulásánál is többre hív. Fel akarja kelteni bennünk a vágyat az életünket megszentelő Jézus Krisztus hívására és befogadására, hogy mienk legyen az imádságos óhaj: „Jöjj, királyom Jézusom, szívem, íme, megnyitom...” Legyen ez a templom sokak számára a megszentelődés helyszíne, a megtérés háza!

Ámen.

50
dianabol10

Ajánlott oldalak
Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.