Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség

Szolgáalttévők:
Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Nagy Lilla
Imádkozik: Fekete József
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Napóra

Lekció: Ézs 39,1-8; Textus: Mt 10,32-33

Tudjátok, van úgy az ember életében, hogy kap olyan híreket, történnek vele olyan dolgok, melyekbe bele sem gondolt, és el sem hinné, hogy vele is megtörténhet. Nos, valami hasonló történt Ezékiással is! Halálosan megbetegedett és amikor Ézsaiás ezzel az üzenettel jelent meg előtte: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!" (Ézs 38,1)
Megijedt. Hasonló helyzetben mit szoktál tenni? Lelkileg összezuhansz? Félsz? Kapkodsz? Rohangálsz fűhöz-fához? Sajnálod, vagy sajnáltatod magad?
Dávid óta egyetlen király sem tett annyit népéért, mint éppen Ezékiás, és mindenkiben felmerül a kérdés: miért pont Ő? De, senki sem jut túl a sajnálatnál.

Eközben, Ezékiás az „..arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az Úrhoz: ..és Ezékiás keservesen sírt" (2Kir 20,2-3). Mi is most imádkozt: "...mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2). Ne csak tudd, kérlek, hidd is el. Működik! Figyelj!

„Ézsaiás még a város közepére sem ért, ...menj vissza, és mondd meg ... láttam, hogy könnyeztél...három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel...” (2Kir 20,4-6).
Hallottad már? Ahol a legnagyobb a nyomorúság, ott a legközelebb a segítség.

És akkor jön az ember! Mit szoktunk kérni? Mózes, Gedeon, Elizeus mit kértek? Jézus miért mondta: hitetlen nemzedék, nem adatott nektek más jel, mint a Jónás jele! Mi mindig próbára akarj tenni az Istent azzal, hogy szüntelen jeleket kérünk! Isten pedig türelmes. És mi türelmesek vagyunk, amikor Ő akar tenni próbára tenni minket? „Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján. (2Kir 20,8-11).

Csakhogy, van egy nép, amely világuralomra tör, most még csak figyel, erősödik, készül. Most még Assziria a világ ura. Most még... egy ideig. Figyelmesen tanulmányozták az eseményeket, és rácsodálkoztak arra, hogy a napórán az árnyék tíz fokkal visszament. "

De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi minden van a szívében" (2Krón 32:31).
És kitudódott! Mózes esetében is, Dávid esetében is, meg Salamon esetében is, és mindannyiunk életében is kitudódik, mi van a szívünkben. Próbálj szavainkkal, és tetteinkkel maszatolni, hogy ne tudódjék ki, de kitudódik: amikor próbára tesz Isten.

Ézsaiás megkérdezte Ezékiást: „Mit láttak a palotádban?” Ezékiás így felelt: „Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.”
Gratulálok, mondta neki Ézsaiás, elvesztettél mindent, te és a te országod! „Babilon királya, valamint tanácsadói Jeruzsálem kincseivel akarják majd saját országat gazdagítani. Ezékiás súlyosan vétkezett; „ezért az Úr haragja sújtotta őt, meg Júdát és Jeruzsálemet" (2Krón 32,25).

Fontos!
Mit kellett volna tenni Ezékiásnak? Amit ma neked! Beszélni, beszélni, és beszélni Istenről. Ha te sem tudsz mást megmutatni másoknak, csak a házadat, az új kocsidat, a családod jólétét, a pénzed és a hatalmadat, „összefoglalva”: a kincseidet, akkor Isten el fogja venni mindet! Ha nem szolgálsz neki mindeneddel, amid csak van, elveszi! Az övé! Semmid nem marad meg, még az életed sem!

De! Meghalhatsz úgy is, hogy azt hallod, amit a tékozló fiú, hiszen MINDENEM a tied! Lehet, hogy most vagy a szegénység, a kilátástalanság, a tanácstalanság, az egyedüllét, egy betegség próbájában. Összetörsz, és azon keseregsz, amid nincs? Vagy hálát adsz azért amid van! Ugye milyen nehéz? Mert hidd el, csak annyid lehet, amennyivel elbírsz! De! Kérhetsz, mert adatik, zörgess és megnyittatik...

Akkor nem dicsekedhetünk? Dehogyisnem! Felhatalmazlak benneteket Pál szavaival: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!” (1Kor 1, 30-31).

Talán vonhatunk egy mai párhuzamot is a történetünkkel, és mondhatj: az az Európa, aki mindenével eldicsekedett már, csak az Istenével nem, nem csodálkozhat azon, ha eljöttek elvenni mindenünket? Nem az Istennel dicsekedtünk, hát nem is az Istenünk kell nekik! A tét nem kicsi! Mert, tudjátok vagy nem, Jézus egyszer kért tőlünk valamit...

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." (Mt 10,32-33)

Hidd el, ha mindig mindenki előtt Istenünkkel dicsekednénk, előbb utóbb: el is irigyelnék. Legyen így!

Ámen.

e anabolicos e

Ajánlott oldalak
Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.