Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Szilágyi János gondnok
Imádkozik: Szilágyiné Asztalos Éva
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Befogadás

Lekció: Ézs 16,1-5; 13-14; Textus: Mt 25,45

Szeretettel köszöntelek benneteket az esztendő első vasárnapján!
Az egyházi év, azonban, advent első napjával kezdődik. Mi már tavaly átléptünk a „szakrális egyházi esztendő” kapuját gyülekezetünkben, a szokásos áldásos Istentiszteletünkkel. Számunkra tehát ez a nap csak annyiban kitüntetett, hogy vasárnap van, a mi Urunk feltámadásának a napja. Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. A zsidók ősszel ünneplik, az ókori Rómában pedig tavasszal kezdték az évet.

(Hazánkban az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-től számították. A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé.)

Látjátok, mennyire viszonylagos az idő, és annak megünneplése is mennyire közmegegyezés kérdése? Ami viszont nem közmegegyezés dolga, az a befogadás kérdése! Ma is aktuális, ugye? Hát igen! Nagy kérdése lesz ez ennek az esztendőnek is! Nézzük a történetet, amivel neki indítja református népét a mi Istenünk ennek az esztendőnek. Bálák, Moáb királya kifejezetten ellenségesen bánt a honfoglaló Izraellel. Bálámot keresi fel, hogy átkozza meg Izraelt! Bár szeretné megtenni, az Úr mindhárom esetben áldássá változtatja. Sőt, egy csodálatos messiási prófécia is elhangzik a szájából. „Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izraelből” (4Móz 24,17)

Egyszóval, nem két baráti nép története bontakozik ki előttünk. Menekülniük kell, ugyanakkor csak Juda fogadhatja be őket! Vagy nem! Most mi legyen? A kölcsön visszajár alapon ne fogadják be őket? Fogat fogért!- kiálthatták sokan. El tudom képzelni ugyanazt a helyzetet, mint ma. Érthető is minden szó! Ha befogadj őket, még itt maradnak. A világ összes pénze nem lenne elég a számra. Miért is kellene megosztani velük a javainkat? Ez emberileg mind igaz, érthető és védhető. De! Felül tudtak emelkedni saját magon, és meg merték kérdezni Istent!

Nem jellemző ez ránk sem! Mi is csak emberileg tájékozódunk, az újságból, a médiából, de a Bibliát már nem merjük kinyitni, hogy tájékozódjunk is általa! Gondoljátok, hogy a kialakult helyzetről mindenkinek lehet véleménye, csak Istennek nem? Isten válasza pedig egyértelmű. Az a nép, amely a honfoglaláskor szinte minden útjába kerülő népet kiirtott, annak most be kell fogadnia egy népet. Adj menedéket: „hadd lakjanak nálad az elűzött Moábiak! Légy rejtekhelyük...”. Nem tetszett nekik!

Miért? Nekünk tetszik? Ma is könnyebb megölni, lesajnálni, szenvtelenül nézni mások szenvedését, mint sorsközösséget vállalni velük egy időre. És befogadni őket! Nem akarom ismételni magam. De Izraelt nem fogadta be Egyiptom? És, amikor megszűnik a zsidó állam, nem fogadja be őket szinte a világ minden országa? Ma hiába létezik Izrael állama, a zsidók többsége ma is ugyanúgy szét van szórva a népek között. Ekkor az Ige útmutatását egy prófécia követi egy bíróról, aki szorgalmazza majd az igazságot.

„Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátrában a bíró, aki törődik a joggal és szorgalmazza az igazságot”. (Ézs 16,5)

Csodálatos, nem? Mi az Ószövetségre úgy tekintünk vissza, mint akik már ismerik Jézust! Hiszen már eljött az igaz bíró, aki ezt tanította: „jövevény voltam és ti befogadtatok...”. Hogyan? Nézzük! Jézus először hontalan volt! „...mivel a szálláson nem volt számra hely.” (Lk 2,7) Aztán menekült lett. „Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és az anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.”(Mt 3,14) Majd egyszerű jövevényként jön vissza Názáretbe. „...és amikor odaért egy Názáret nevű városban telepedett le,... (Mt 2,23)

Befogadónak kell tehát lennünk, kérnünk kell Istentől a tanácsot, hogy ne félre tájékoztatottak legyünk, hanem, mint az Ő eszközei, jól értesültek az Isten dolgai felől. Akik tudják, hogy Isten igazsága nem más, mint az irgalom gyakorlása, sok esetben még az ellenségeink felett is! Tegyük hát meg most a legelesettebbekkel.
Ámen.

medizin
tren steroids on line

Ajánlott oldalak
Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.