Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Tóth László
Imádkozik: Veres Jánosné Anikó
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter


2015 Karácsonya

Lekció: Mt 25,31-46; Textus: Lk 2,6-7

Ebben az esztendőben történik valami Európában, ami már régen nem! Mintha a népszámlálásbeli bibliai idők elevenedtek volna meg. „Nép nép hátán nyüzsög”, csak nem Betlehemben, hanem a számukra az ígéret földjének hitt Európába. Régen érte már ekkora népvándorlás Európát. Minden nemzet keresi a miérteket, a hogyanokat és hogy hogyan ússza meg a legkisebb kvótával. A történet pedig folytatódik... vagy inkább ismétlődik?

 

Nem tudok másképpen tekinteni problémára, mint egyszerű kihívásra. Európa vizsgázik, de félek újra és újra rosszul. Keresztyén emberként sajnálattal látom, ahogyan Európa lassan missziói területté válik. Félreértés ne essék, én nem Európát féltem, még csak nem is az Egyházamat! Magunkat, saját magunktól! A migráció - mint jelenség – egyszerűen csak rámutat önmagunk elesettségére.

 

Nem az a kérdés, hogy kell-e jót cselekedni, hanem hogy, hogyan tegyük a jót.
Mi a megoldás? Krisztus! És ez a megoldás olyan távol áll Európától még karácsonykor is, hogy szinte hallani sem akar róla. Pedig, talán még mindig nem késő! Eddig is lehetőségünk lett volna: 1- a két kezünk munkája után megélni, 2- „teleszülni” Európát, és 3- megtölteni a templomainkat. Miért nem tettük?!

Ha megoldást akarunk, attól félek nemcsak szembe kell néznünk a kihívással, de áldozatokat is kell majd tudnunk hozni. Nincs más út, mint komolyan venni, és nemcsak beszélni róla.
Miért mondom ezt? Mert Jézus azonosulása a kitaszítottakkal, teljes! És ezt nem csak a fenti Ige alapján mondom. Ez régebben kezdődött!

Az édenből kitaszíttatott embert befogadta Isten teremtett világa. Emlékszel, amikor a bárkát, a pusztulás után megújult Ararát hegye befogadta?
Ábrahám, szerintetek, gondolt arra, hogy ki fogadja be őt, amikor elindul? Jákób gondolta volna, hogy éppen Egyiptom fogadja majd be őket?

A történetben, amikor Mária és József elindul, még nem tudják, hogy nem lesz számra hely. Nem kész tervvel indultak, hogy a kis Jézust majd Egyiptomba menekítik az övéi elől.

És, ami a legfontosabb! Leszületett ide, a bűn miatt kitaszítottak közé. Ezért ma is a betegek, a bűnösök, és a kitaszítottak között találhatj meg! Vagyis, köztünk! Az Ő Lelke által!
Így lehet a legkisebb testvéri gesztus is, egy kék vödör, egy cipősdoboznyi szeretet: egy ima Kárpátaljáért! Egy simogatás és egy őszinte mosoly: Istentisztelet, Istennek a szolgálata!

Akkor a fűtött szobában, jóllakottan egy fenyőillatú szobában a családommal, most érezzem rosszul magam? Dehogyis! Csak, ne feledd el őket, különösen ezekben a napokban ne. Tégy értük!
Adj lehetőséget magadnak, hogy a keresztyénséged végre ne csak a vallásod legyen, hanem az életformád is! Vagyis, ne tudj nem segíteni! És légy befogadó!

Látjátok, amikor Jézus megszületett, az édesanya öle fogadta be őt! Függetlenül attól, hogy az édesanyának volt-e helye vagy sem. Ma ugyanígy van. Minden megszületendő gyermek az édesanyai ölébe születik, függetlenül attól, hogy az édesanya az autópályán szült egy gépkocsiban, mentőben, vagy kórházban.

Mi történik most itt közöttünk? A testté lett Ige lakozást vesz bennünk. Hogyan? Befogadj őt, hogy mi is egymást el tudj fogadni. Hogy a jegyek vétele által, valóban befogadtassunk a Krisztus testébe is, és a szónak lelki értelmében is test és vér lehessünk. Hogy egykor befogadtassunk abba a mennyei hajlékba, melynek ajtajára aligha hiszem, hogy más lenne írva, minthogy: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok.” (Mt. 25.35)

Ámen.

dnp steroids
n ciclo e e

Ajánlott oldalak
Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.