Debrecen-Árpád téri Református Egyházközség

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Veres Jánosné lelkipásztor
Bibliát olvas: Molnár Ágnes
Imádkozik: Vojtkó Ferenc
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Harc a belső szobákban

Lekció: Ézs 36,1-22; Textus: Mt 6,6

Asszíria királya óriási fába vágta a fejszéjét. Támadást indított Júda összes erődített városa ellen és be is vette azokat. Ahhoz, hogy el tudja foglalni Jeruzsálemet, meg kellett gyengítenie a környezetét.
Az ország északi részét Kr.e. 721-ben elfoglalta, szabaddá vált az út Jeruzsálem felé. Elméletileg elfoglalhatóvá vált a kiszemelt város, gyakorlatilag is meg volt minden esélye a győzelemhez, de egy valakivel nem számolt Szanhérib, Assziria királya. Mindent előkészített. Meg voltak a módszerei, hogyan keltsen félelmet a várfalakon álló emberekben.

Szolgáalttévők:
Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Nagy Lilla
Imádkozik: Fekete József
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Napóra

Lekció: Ézs 39,1-8; Textus: Mt 10,32-33

Tudjátok, van úgy az ember életében, hogy kap olyan híreket, történnek vele olyan dolgok, melyekbe bele sem gondolt, és el sem hinné, hogy vele is megtörténhet. Nos, valami hasonló történt Ezékiással is! Halálosan megbetegedett és amikor Ézsaiás ezzel az üzenettel jelent meg előtte: „Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!" (Ézs 38,1)
Megijedt. Hasonló helyzetben mit szoktál tenni? Lelkileg összezuhansz? Félsz? Kapkodsz? Rohangálsz fűhöz-fához? Sajnálod, vagy sajnáltatod magad?
Dávid óta egyetlen király sem tett annyit népéért, mint éppen Ezékiás, és mindenkiben felmerül a kérdés: miért pont Ő? De, senki sem jut túl a sajnálatnál.

Szolgáalattévők:
Igét hirdet: Veres Jánosné lelkipásztor
Bibliát olvas: Nagy Zsolt presbiter
Imádkozik: Nagy Zsoltné Anikó
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter
Énekel: Fejszés Dániel és Veres Vencel

„Őrizd meg őket a gonosztól”

Lekció: Ézs 23,1-9; Textus: Jn 17,14-19

Ézsaiás próféta félelmetes jövendölést kell hogy elmondjon két, abban az időben nagyon fontos városról. A két város Tírusz és Szidón. Mindenki kedvelte, mindenki szerette, hiszen óriási kereskedelmi feladatot látott el mindkét város. A tengerészek kedvelt kikötő helye, gazdagság övezte az ott élők életét. A tengeri kereskedelemnek köszönhették azt a bőséget, ami ezekben a városokban jelen volt.

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Both Barna presbiter
Imádkozik: Patalenszky Piroska
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Szövetség

Lekció: Ézs 30,8-18; Textus: Lk 16,13

Azzal szeretném kezdeni, hogy az ószövetségre is, mint mindenre az életünkben, Krisztusban tekintünk vissza! Nem a már több ezer éve véget ért történelmi eseményekre figyelünk, hanem amit általa meg akar értetni velünk a mi Istenünk! Vagyis, ma is szólni akar hozzánk az Úr!
Amire pedig figyelmeztetni akar, abban mi ugyanolyan engedetlenek vagyunk, mint az akkori idők emberei. De miről is szól a felolvasott történet?

Szolgálattévők:
Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Szilágyi János gondnok
Imádkozik: Szilágyiné Asztalos Éva
Orgonál: Huga Sándor kántor, presbiter

Befogadás

Lekció: Ézs 16,1-5; 13-14; Textus: Mt 25,45

Szeretettel köszöntelek benneteket az esztendő első vasárnapján!
Az egyházi év, azonban, advent első napjával kezdődik. Mi már tavaly átléptünk a „szakrális egyházi esztendő” kapuját gyülekezetünkben, a szokásos áldásos Istentiszteletünkkel. Számunkra tehát ez a nap csak annyiban kitüntetett, hogy vasárnap van, a mi Urunk feltámadásának a napja. Az évkezdet napja hosszú történeti fejlemény eredménye. A zsidók ősszel ünneplik, az ókori Rómában pedig tavasszal kezdték az évet.

Alkategóriák


Ajánlott oldalak
Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.