Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Június 2018
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Ki van itt?

Oldalainkat 310 vendég és 0 tag böngészi

2018-05-21

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Both Barna presbiter
Imádkozik:  Veres Jánosné lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-05-20 -21

 Meghallgatható: Itt!

SIMON

Lekció: ApCsel 8,4-25; Textus: ApCsel 8,18-21

 

Különös történet ez. Pedig az Evangélium terjedése közben, a keresztény egyház életében sok ilyen különös esemény történt.

Miért? Mert a keresztyén hit szokatlan körülmények, más kultúrák és szokások között próbál teret nyerni magának. Különös, de ez egy teljesen mai történet!

Miért? Nézzük!

Az apostolok eljutnak Samáriáig, mivel látták hogy „termékeny a talaj” vagyis befogadták az apostolok beszédét, oda küldték Pétert és Jánost. Miért? Mert ők értek rá? Éppen nem volt dolguk? Lehet, hogy önkéntes alapon ment a dolog? Nem! Hanem mert ők voltak a legjobbak! Az Igehirdetésben? A gyógyításban? Nem! Az Istenre való figyelésben, hogy azt és úgy tudják mondani, gyógyítsanak és szabadítsanak… Úgyhogy buzdítsatok, bátorítsatok, keltsetek reményt, adjatok lehetőséget, tegyétek és éljétek, ahogyan ők élték és tették! Ma, mi vagyunk Jézus tanítványai.

Azt kérded: Hol találok én egy ilyen embert, mint ez a Simon? Egyet? A városunk színes forgatagában ma is ott találhatók a szemfényvesztők, gyógyítók. Ma is a misztikum, a titokzatosság, az ezotéria és a csodatevés inkább lengi be az emberek otthonait, mint a keresztyénség.

 Mielőtt Fülöp odament volna és elkezdte volna hirdetni Jézus szabadító hatalmát, addig Simoné volt a piac. „Nagy Erőnek” nevezték! Értett az emberekhez és megtanulta a tapasztalatokból összegyűlt pszichológiai fogásokat.

Nyilván, szuggesztív személyiség volt, akire mindenki odafigyelt és már-már Istenként tisztelte.

Simon elismert ember volt, meggazdagodott, és mint a hiszékenység, az emberi nyomorúság ügyes vámszedője, nagyszerűen meg is élt.

Ebbe a helyzetbe érkezik meg Fülöp diakónus. Fülöp hirdeti Jézust, Jézus pedig igazolja Fülöpöt. Ennek az eredménye, hogy Simon mágus kezdi egyre inkább elveszíteni a piacát.

Mit tehet mást? Meghajlik a nagyobb „szakmai tudás” előtt, és beépül. Még meg is keresztelkedik! Amikor a Szentlélekről van szó, elhatározza: mindent megér számára, hogy megszerezze, és üzleti ajánlatot tesz az apostoloknak és megkérdezi: Mennyibe kerül? Péter válasza ezért olyan nagyon kemény: „Nincs neked részed és örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten előtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékai pénzért megvehetők. Az Isten ajándéka nem üzlet, hanem kegyelem.”

Sokak számára a kereszténység ma is pénz és előnyszerzés kérdése, üzlet, amelybe érdemes befektetni, hogy nagyobb nyereséged legyen. A példa ragadós és a kérdés is régi.

Üzlet, vagy kegyelem? Ez a kérdés a mai napig végigkíséri a kereszténységet, az egyházat. Mert az üzletelés mindig is megkísértette azokat, akik nem voltak hajlandók megérteni a kegyelem ingyenességét. A középkorban egyházi tisztségeket adtak-vettek, bűnbocsátó cédulákat árultak, miséket mondattak elhunytak lelki üdvéért.

De tegyük fel a kérdést: Ma vajon tiszta az egyház az anyagi haszonszerzés lelkétől?

Hol bukott el Simon? Hiszen becsületesen megfizette volna az árat. Ott bukott el, ahol elbuknak azok, akik megkeresztelik... lekonfirmáltatják..., megházasodnak és kimondanak esküt az Istennek és aztán elfelejtik. De Isten nem!

Simon tehát csak

- „mintha” keresztyén volt,

- „üzleti alapon” állt a hite,

- azt hitte, hogy ez csak trükk, ami eltanulható.

Amit Jézus kínál neked az nem trükk, és nem is csoda, hanem maga a valóság. Jézus nem illuzionista, nem távgyógyító és nem is egy ezoterikus tanító. Mellette az életed nem ideig-óráig tartó illúzió, hanem maga az örök élet. A gyógyulásnak nemcsak az illúzióját adja, hanem a gyógyulást magát. Mindezt nem pénzért teszi, hanem mint mindent, ingyen. Mi pedig még fizetni is hajlandóak vagyunk a szolgáltatásáért, csak magunkat nem vagyunk hajlandóak odaadni. Jézus önmagát, az életét adta értünk, kevesebbet mi sem adhatunk neki.

Ámen.

 

 

 

 

 

 


 

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!