Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Augusztus 2018
H K Sz Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Ki van itt?

Oldalainkat 43 vendég és 0 tag böngészi

2018-05-06

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres Jánosné lelkipásztor
Keresztel: Veres János lelkipásztor
Ige, biblia átadása: Dr. Berecz Péter presbiter
Bibliát olvas: Selyben István presbiter
Imádkozik:  Bagi Sándor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-05-06

 Meghallgatható: Itt!

KÉPMUTATÁS NÉLKÜLI HIT

Lekció: 2Tim 1,1-7; Textus: 2Tim 1,5

 

„Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit...”


Különleges napokon, születésnapokon, keresztelőkön, esküvőkön, nagyobb eseményeken az ember megáll egy kicsit és hálát ad.

Hálát ad a kapott ajándékokért, egy gyermekért, a megtalált társért, az elért célokért, az évekért amit talán meg tudtunk tölteni értékes pillanatokkal, vagy nem.

Ilyen nap ez a mai is. Megállunk egy picit és hálával a szívünkben gondolunk és köszöntjük az édesanyánkat, az édesanyákat, nagymamákat.

Hálásak vagyunk, mert felneveltek bennünket, mert ott voltak és vannak mindig mellettünk. Hála van a szívünkben a sok ölelésért és ha kellett a szigorú szavakért, az egyenes beszédért. Mindenkinek kedves az édesanyja és valamennyien fel tudnánk sorolni kedves pillanatokat, amelyek kedvesek és felejthetetlenekké váltak gyermekkorunkból, vagy felnőttkorunkból a számunkra.

Számtalan dologért lehet hála a szívünkben, az édesanyánk iránt, és szeretnénk mi is hasonlítani hozzá bizonyos dolgokban. De előfordulhat sajnos olyan eset is, amikor valaki nem szívesen gondol az édesanyjára és nem akar hozzá hasonlítani, nem úgy akarja az életét élni mint ahogy ő tette.

Példa értékű lett számunkra az édesanyánk, nagymamánk élete, és ha igen miben?

A felolvasott történetben hallottunk egy nagymamáról, egy édesanyáról és egy fiúról. Pál ismerte őket, amikor Lisztrában járt és az ottani zsidók között hirdette a Krisztust, Lóisz és Euniké befogadták a szívükbe az élő Isten Fiát, Jézus Krisztust. Lóisz a nagymama valószínű, hogy Eunikét már gyermek kora óta tanította az Isten szeretetére, ismerték az Ószövetség igéit, de nem tudták, hogy az Ószövetség ígéretei Jézusban teljesedtek be.

Pál Jézusról szóló bizonyságait sokan hallgatták, de nem sok ember neve maradt fenn a lisztrai gyülekezetből.

Pál nem a szépségükről beszél, nem is arról mennyire voltak ügyes asszonyok, hogy mennyire tudtak jól főzni. Biztos ebben is jók voltak, de mind ezek eltörpülnek amellett, amit Pál leír ról.

Képmutatás nélküli hitük volt. Először a nagymamában indult el a hit. Elkezdett hinni Jézusban és otthon sokat beszélt a lányának is róla. De nem csak beszélt, elkezdte követni Őt. Élete részévé vált Jézus. Nem félt kimondani a nevét, nem félt segítségül hívni Őt. Mivel már Krisztus élt benne, vágyott arra, hogy lánya, Euniké is az Ő megváltott gyermeke legyen. Krisztus őt is megajándékozta képmutatás nélküli hittel. Nemcsak a templomban, vagy a házi csoportokban élte Krisztust, hanem bárhol, ahol megfordult.

Lett volna ok félni? Igen!!!!

De ők a erő, a szeretet és a józanság lelkét birtokolták !

Ilyen nagymamája és ilyen édesanyja volt Timóteusnak. Ezt a kegyelmi ajándékot kapta meg Timóteus is. Amiben meg kellett erősödnie, fel kellett élesztenie magában a kegyelmi ajándék tüzét, amit kézrátétel által kapott a gyülekezetben.

Milyen jó erről hallani!

Egy nagymama odavezeti a lányát Krisztushoz. A lánya, aki egy görög /pogány/ emberhez megy férjhez, fogja a fiát és megismerteti vele Jézust, a Megváltót, életük Szabadítóját.

Keresztyén nagymamaként, anyaként, láthatj, hogy mire vagyunk elhívva. Vezessük oda Jézushoz a gyermekeinket és unokáinkat. Eunké és Lóisz kereshettek volna kifogásokat?

Igen!!!!

De nem csak sütivel és szülinapi ajándékkal akarta Lóisz a lányát és az unokáját meglepni, hanem igazi maradandó ajándékkal: képmutatás nélküli hittel. Élettel, ami nem csak a testet, hanem a lelket is táplálja JÉZUS KRISZTUSSAL, az ÉLET KENYERÉVEL.

Elgondolkoztat és követésre serkent engem ez a két asszony. Szeretném, ha bennem is képmutatás nélküli hit lenne!

Arra vágyom, hogy minden gyermekem és unokám Krisztus hűséges gyermeke legyen!

Ámen.

 

 

 

 

 

 


 

on line

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!