Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

április 2018
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Ki van itt?

Oldalainkat 268 vendég és 0 tag böngészi

2018-04-02

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Horváth Erzsébet teológus
Bibliát olvas: Szilágyiné Asztalos Éva
Imádkozik:  Veres János lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-04-01

 Meghallgatható: Itt!

HÚSVÉT HÉTFŐ

Lekció: Mk 16,1-13 ; Textus: Jn 10,7

Kedves Testvérek, Húsvétot Ünneplő Gyülekezet!

Eljátszottam a gondolattal, hogy ha az lenne a feladatom, hogy valamilyen címet adjak Húsvét Ünnepének, a húsvéti történetnek, akkor vajon mi lenne az. Talán a következő lenne: Előtte nincs akadály! A feltámadott Krisztus előtt nincs akadály! S ezzel talán be is fejezhetnénk a prédikációt, mert kimondtuk a lényeget, az igazságot.

Jézus előtt nincs akadály. Azért nagy evangélium ez, mert nekünk, embereknek olyan sokszor kell tapasztalnunk, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekből azt érezzük, hogy nincs kiút. Találkozunk olyan embersorsokkal, amelyekre nem látunk megoldást. Látunk vaskos hitetlenséget, végzetesen rossz beidegződéseket, félelmekkel megkötözött embereket, és ha segíteni akarunk, bizony mit tapasztalunk? Azt, hogy tehetetlenek vagyunk, nem tudunk segíteni.

S megérkezik a Húsvét ünnepe, hallunk egy bizonyos Jézusról, aki tökéletesen szabad. Miért jó nekünk erről hallani? Mi köt bennünket össze? Az, hogy amikor nehézségekről és próbatételekről beszélünk, amikor úgy érezzük, hogy nincs segítség, hogy nem értenek meg bennünket akkor eszünkbe juthat az, és eszünkbe kell, hogy jusson az, hogy akitől mi fájdalmaink enyhítését várjuk, az tökéletes ember is. És itt érezhetjük, hogy amit mi nap, mint nap átélünk, azt Ő ugyanúgy átélte, sőt, sokkal, inkább kereszthalálával. Amikor vállalta a szenvedést, átélte az embersorsot. S ekkor rádöbbenünk, hogy a nehézségekben nem vagyunk egyedül. Vajon ebbe belegondoltunk már igazán, hogy akit mi tökéletes Istennek tartunk, az egyben tökéletes ember is? Hogy aki azt mondta, elvégeztetett, ugyanúgy feltette a kérdést és megkérdezte, mint ahogy mi tesszük sokszor, hogy: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? „

Talán meg lehetne közelíteni a hit oldaláról mindezt. Mert hinni — egyebek közt — azt jelenti, hogy olyan nagynak látjuk a Megváltónkat, mint amilyen valójában. S ennek tudatában számítunk rá, így bízunk benne és így imádkozunk hozzá. Ilyen Úr a mi megváltó Krisztusunk, akinek egyszerűen minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen. Az, aki feltámadásával legyőzte a halált, az, akiről oly sokszor énekeljük: “Te ki bűnön, poklon, síron egyedüli győztes vagy” — az minden jóra képes.

Én hiszem azt, hogy ha mindezt igazán komolyan és őszintén tudnánk hinni, akkor egészen más lenne a lelki-szellemi közérzetünk, különösen egy ilyen reménytelen, ideges, csüggesztő jelenségekkel teli világban.

“Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő, noha halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,5; 17-18). Jézus nagy, Jézus nagyobb, mint ahogy elgondoljuk. Jézus a legnagyobb.

1. Ha sorba vesszük a Húsvéti eseményeket, és lépésről lépésre haladunk azon az úton, amelyet Jézus bejárt, akkor kapunk magyarázatot arra nézve, hogy miért is mondhatjuk azt, hogy Ő a legnagyobb.

Kedves Testvérek, ha ez nem így lenne, akkor minden értelmét vesztené! Ha Jézus nem lett volna emberré, akkor nem érezné át mindazt, amit mi átérzünk. Ha neki olyan könnyű lett volna, akkor rajtunk az nem sokat segítene.

A legnagyobb, mert a sír, amelybe eltemették, üres lett. Tudjuk a leírásból, hogy Jézus valósággal meghalt. Vállalta a halált. Aztán arimátiai József eltemette, és a sírkamra bejáratához egy nagy kőlapot hengerítettek, amit szokás szerint két oldalról beékeltek. Senki oda be nem tud menni. Ez volt pénteken este.

Szombat reggel a farizeusok és a főpapok, felkeresték Pilátust, és azt kérték: őriztesse a sírt, mert Jézus azt mondta, hogy a harmadik napon fel fog támadni. A sírkamra előtt hatalmas zárókő, a zárókövön hivatalos pecsétek, és a lepecsételt kő előtt kirendelt őrség. Oda sem be, sem onnan ki, senki nem jöhet. De eljön a reggel, mennek az asszonyok, hogy ha lehetséges, megkenjék Jézust illatos kenetekkel, és az Ő holtteste már nincs a sírban. Mikor támadt fel? Hogyan jött ki onnan? Ezt senki nem tudja. Ez az Isten titka. Hiába volt a kő, a pecsét, az őrség. Jézust nem lehet bezárni a sírba, Jézus él. Jézus örökkévaló Isten.

Halálával és feltámadásával egyszer s mindenkorra megváltozott az Isten és ember kapcsolata. Hányszor próbálták meg az óta is Jézust valahova bezárni: bizonyos szertartásokba, csak a templomba. Megpróbálták kizárni az életből, a társadalomból, az ifjúság életéből, az emberek tudatából, de ez soha nem sikerült, mert Jézus él.

Milyen csodálatos dolog az, amikor egyen-egyenként, saját életükben tudjuk megtapasztalni, abban a bizonyos nagyon nehéz válságban, hogy egyedül Ő adott olyan bocsánatot és békességet, amit senki más nem tudott, és Ő szabadított meg azokból a félelmeimből, amikből senki más nem tudott. Jézus él, mert kijött a sírból.

2) A legnagyobb Ő, mert azt olvashatjuk, hogy a bezárt ajtó sem akadály előtte. Az első húsvét napján, azon a bizonyos vasárnapon a tanítványok remegve voltak együtt, hiszen Jézus követői voltak. Tehát tarthattak attól, hogy kivégzik őket. Ezért gondosan bezárkóztak.

Egyszer csak Jézus hangját hallják: “Békesség néktek!” Hogy hol jött be? Megnézik az ajtót: zárva van. De a Feltámadott előtt nincs akadály! Ami nekünk elháríthatatlan, amit ésszel nem tudunk felfogni, azon Ő túlteszi magát, és végzi a maga munkáját. Jön hozzájuk, és ad nekik békességet. Ez nemcsak üres köszönés volt: Békesség néktek! — adta is nekik ezt a békességet. Ad nekik örömet. Ad nekik bizonyosságot: megmutatta a sebeit és az oldalát. Mintha csak ezt mondaná vele: Ha nem hittetek a jó hírnek, a bizonyságtételnek, talán hisztek a szemeteknek. És ad nekik feladatot, küldetést, mégpedig ilyen rangosat: “ahogyan engem küldött az Atya, és is úgy küldelek titeket”. Ad nekik Szentlelket. Egyszerűen adja nekik önmagát.

3) S a legnagyobb Ő, mert Jézus előtt nem akadály a bezárt szív.

Jól tudjuk azt, hogy milyen vaskos hitetlenség zárjai vannak sok embernek a szívén. Mennyi csalódás, keserűség van a mögött, hogyha valaki azt mondja, nem hiszem. Hogy a kételkedéseink nemcsak velünk születtek és a szívünk mélyén gyökereznek, hanem sok-sok tápot is kaptak az évek, évtizedek alatt. Hogy még az Istennek sem hiszünk. Jézus előtt azonban ez sem akadály. Sem a vaskos hitetlenség, sem az a nagy ellenállás, ami ott van sokakban. Aki Isten hívását nem akarja a szenvedéseiben meghallani, azt a szenvedések megkeményítik. Egyiket közelebb viszi Istenhez, a másikat még inkább szembefordítja vele. Ki hogyan fogadja Istennek hívását? Attól függ a további utunk.

Igen, valóban nagyon nehéz embereket az igazságról meggyőzni. S ez így volt az első húsvét reggelén is. Senkiről nem tudunk, aki várta volna, hogy Jézus ígérete beteljesedik.

Nem hittem én sem, és nem hittétek ti sem. Jézus azonban türelmesen, gyöngéd szeretettel odaáll a bezárt szívek elé, és szavára felpattannak a zárak.

És megállítja a gyűlölettől lihegő Pált, és a damaszkuszi út porában Saul-Pál csak egy mondatot tud mondani, de ez megfordítja az életét: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Leteszi a fegyvert, megnyílik a szeme és egy életen át hirdeti másoknak, hogy ha valami igaz ezen a világon, akkor az az, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkért, és Ő valóban él.

Van a húsvéti történetnek lelki jelentése is, ahogy most olvastuk, hogy Jézus erre a számunkra lehetetlen feladatra is képes, hogy az Istentől elidegenült, semmi lelki életjelet nem mutató embert új életre támasztja, amikor Ő maga a hit által beköltözik valakinek az életébe.

Vajon mi magunk, hogy vagyunk ezzel? Az élő lélegzik, az imádság lélegzése természetesen hozzátartozik; az élő táplálkozik, hiányzik neki a Biblia. Táplálék nélkül előbb-utóbb végelgyengülésben kimúlik mindenki. És a hitünk, a lelkünk is így jár. Az élő mozog, kész az aktivitásra. Az élő sokasodik.

4) Nem élhetünk úgy, és azt gondolom nem is élünk úgy, hogy ne jutna eszünkbe, hogy egyszer mindannyiunknak a sírja úgy nyílik majd meg, mint ahogyan Jézusé húsvétkor. Ezt Ő éppen úgy megígérte, mint a maga feltámadását. Eljön az a nap, amikor valóság lesz, amit a Biblia végén olvasunk: “És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (Jel 20,11-15)

Jézus is világosan szól arról, hogy az Ő második eljövetelekor mindenki feltámad. Akik benne hittek, az élet feltámadására, akik őt visszautasították, a kárhozat feltámadására. Aki ezt nem hiszi, az örökre búcsúzik szeretteitől a temetésen. Az nagy követ hengerít rájuk, és vigasztalhatatlanul, kétségbeesetten gyászol. Aki ezt hiszi, az Pál apostollal együtt elmondja, a mi polgárjogunk a mennyekben van, ahonnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki elváltoztatja majd a mi nyomorúságos testünket, hogy az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá legye. És akkor meglátjuk Őt szemtől szembe, színről színre, úgy ahogy van. (Fil 3,20-21)

Egészen másként tud veszíteni, gyászolni, és a halálra készülni az, aki ezt hiszi. S ennek a gyökere is Krisztus húsvéti feltámadása.

Testvérek! Jézus nagy, Jézus nagyobb, mint ahogy mi elképzelni tudjuk. Jézus a legnagyobb. Merjünk így bízni benne. Amikor látjuk a számunkra lehetetlent, megoldhatatlant magunk körül, amikor már nem merünk bízni abban, hogy jobbra fordulhat a személyes sorsunk, amikor talán sok imádságunkra még nem kaptunk választ Istentől. Mindig jusson eszünkbe az, hogy Jézusnak nincs lehetetlen, Az Ő húsvéti feltámadása erre bátorít minket. Mert Jézus él!

 

Jézus, benned bízva-bízom, Elpusztulnom ó ne hagyj!

Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy:

Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem

Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

(295,2)

Ámen


 

 


 

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!