Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

április 2018
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Ki van itt?

Oldalainkat 277 vendég és 0 tag böngészi

2018-03-25

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Szabó János lelkipásztor
Bibliát olvas: Szilágyi János gondnok
Imádkozik: Veres Jánosné lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2018-03-25

 Meghallgatható: Itt!

VIRÁGVASÁRNAP

Lekció: Mt 21, 1-10 ; Textus: Mt 25, 14-30

Kedves Testvérek!

Virágvasárnap ünnepén vagyunk most együtt, ma ünnepeljük Jézus bevonulását Jeruzsálembe, amikor felbolydult az egész város, nagy lelkesedéssel, kitörő ujjongással fogadták a Messiás Jézust, pálmaágakkal és királynak járó tisztelettel.

A mai vasárnap különlegessége az is, hogy belépünk a Nagyhétbe, úrvacsorai közösséggel készülünk egy hét múlva megünnepelni Krisztusunk feltámadását, és az ebből nyert élő reménységet az örök élet felől.

Ezen a napon Jézus életében egy nagyon mozgalmas hét kezdődött. Elég végigolvasni az evangéliumok tanúságát és látjuk, hogy nem csak virágvasárnap, hanem az egész hét így telt: megbolydult minden, egymást követik a csodálatos jelek, kimondhatatlan jelentőségű tanítások, az utolsó ítéletről tanító példázatok, és a nyílt, provokatív szócsaták a farizeusok, írástudók és Jézus között. Érződik a levegőben, valami hatalmas dolog készül, olyan, ami mellett ember nem mehet el szívében megfogalmazott gondolat nélkül. Olyan esemény következik, melyet állásfoglalás nélkül nem hagyhatunk.

Először is Jézus szamárháton, királyként vonul be a fővárosba, ahogyan azt a próféták jövendölték. A próféták szava szerint teljesedik be minden apró részlet, ahogyan születésénél, a bevonulásnál, szenvedéseiben, a keresztfán és feltámadásakor is. Ezután első útja a templomba vezet, ahonnan kiűzi az üzletelés és a haszonszerzés lelkületét, mely kiszorította az imádságot, és a Mennyei Atyáról szóló bizonyságtételt a templomból. Ezután következik a fügefa elszáradása. A Jézus körül lévők ismerték az Ószövetséget, azonnal értették, hogy ez messiási jel, mely feladatát el nem látó Isten népe feletti ítéletre utal.

Ezután kezdődnek a nyílt viták az írástudókkal és farizeusokkal, akik odamennek hozzá, és megkérdezik, hogy milyen hatalommal teszi ezeket a jeleket. Igazoltatják Jézust a vallási kultusz hivatalos képviselői. Jönnek sorra vizsgáztatások, kérdés a feltámadásról és az adófizetésről, a nagy parancsolatról. Mindegyik azzal a szándékkal kitervelve, hogy Jézus bármely válaszát felhasználják az ellene való lázításra, vagy a római hatalom előtti feljelentésre.

Olvassuk a példázatokat, mely Isten népe, a kultuszvezetők és Isten viszonyát hivatottak szemlélni. A két szolga, akik közül az egyik csak dumál és ígérget, a másik pedig cselekszik. A szőlőművesek azokat példázzák, akik megvetették Isten küldötteit, a prófétákat, és még a Fiát is megölték. A királyi menyegző példázata azokról szól, akiknek minden felkínáltatott, de a visszautasítás miatt elveszítették. A példázatok végén sokszor feltűnik: amikor a főpapok hallották, megértették, hogy róluk beszél.

Ezt a hetet átszövi az az indulat, ami a Kajafás palotájában zajlott titkos gyűlésen kirajzolódott: összegyűltek az írástudók, főpapok, a nép vénei és megegyeztek, hogy csellel elfogják és megölik.

A bevonulással kezdődő nagyon eseménydús héten azt látjuk Jézus minden szavából, válaszaiból, példázataiból, a csodajelekből, hogy Ő tudja, mi miért és hogyan lesz. Már minden kész. A régen elkészült üdvterv, az emberek megváltásának beteljesedése most éri el tetőpontját. A Megváltó, aki tudja mi vár rá, tudatosan vállalva mindent érkezik Jeruzsálembe, hogy kimondhassa a kereszten: elvégeztetett az emberek megváltása. Isten oldaláról minden kész, és azt látjuk a Kajafás oldaláról is, minden terv kész.

Virágvasárnap egyik nagy örömhíre ez: minden kész. Az Atya mindent elkészített az ember számára, kész mindent átadni az embernek, és megtenni az emberért. „Jöjjetek immár minden kész” – ezt fogjuk hallani egy hét múlva hívogatásként az Úr asztalához. De így hívogat a mi mennyei Atyánk minden nap: ’Jöjjetek énhozzám, mert minden kész, bennem higgyetek, mert minden kész, ami számotokra üdvösséget ad, és azt át is adom hiánytalanul. Felkínálom, mert minden kész, ha éppen gyötrelmek alatt van az életed, ha nagy veszteség tépi a lelkedet, ha bármilyen rettenet árnya sötétíti napjaidat, vagy ha éppen nagy örömben van részed.’ Minden nap így hívogat: ’Azért szeress, mert minden kész, azért bízz bennem, mert minden kész, és amit elkészítettem, maradéktalanul fel is kínálom, oda is adom.’ Istenünk minden ajándékát, kincsét át akarja adni nekünk.

A felolvasott példázatban is egy olyan gazdáról olvasunk, aki minden vagyonát átadta szolgáinak. Mindenét szétosztotta kinek-kinek képessége szerint. A példázatot záró meglepő mondat summázza azt, hogy ki milyen indulattal fogadta, amit az ura adott neki: „Mert mindenkinek, akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”

Milyen is a gazda és a szolgák viszonya. A gazdáról megtudjuk, hogy számára nem a kimutatható nyereség volt a fontos. A vagyonát maga is betehette volna a bankba a biztos hozam reményében. Ő azonban inkább odaadja szolgáinak. Miért is tesz ilyet? Mert ezzel készteti a szolgáit szorgosságra és elkötelezettségre. Elvárása nem az volt, hogy a kötelező minimumot mindenki megtegye ilyen vagy olyan lélekkel. Személyes elkötelezettségre, szándékaival való azonosulásra akarta bírni szolgáit, és ennek mértékét éppen abból állapíthatta meg, hogy ki mit kezd az átadott javakkal.

A vagyon átadása révén éppen a szolgákra jellemző motivációból akarta kiemelni őket, más fajta kapcsolatra, emelkedettebb elkötelezettségre, érzelmi azonosulásra. Mindenkinek figyelembe véve adottságait, sem túlzott elvárással, sem alulértékeléssel nem terhelve övéinek lelkét, hogy felszabadultan állhasson be mindenki a rá bízott feladatok elvégzésére. Még a számonkérés is az elkötelezettség elmélyítésének jegyében zajlik.

A szolgákról azt tudjuk meg, hogy két szolga tudott azonosulni urának szándékával. Cselekedeteiket ez motiválta. Elkötelezetten fáradoztak uruk vagyonával, odaadással és áldozatkészen. Értették uruk szándékát, azt beépítve gondolat rendszerükbe, saját ügyükként tekintettek feladatukra. Jutalmukat nem feltétlenül a 100 %-os hozamért kapták, hanem uruk akaratának megértéséért.

A harmadik szolga ítélete azért volt, mert nem értette ura akaratát. Sőt a maga érzelmi elzárkózását urától és akaratától hamis váddal indokolja. Urát, aki egész vagyona átadásával bizonyította bizalmát, rosszindulatúnak és kér lelhetetlennek tünteti fel. Szeretetlen és lenéző magatartással fordul gazdája felé, aki pedig számára is átadta vagyonát.

Kedves Testvérek! Ez a példázat arról is szól, hogy amikor mi Isten követségében járunk, akkor az Ő vagyonát, tulajdonát kezeljük. Ahogyan a példázatbeli gazda saját vagyonát adta át, úgy bízza reánk a saját tulajdonát Istenünk, mert Ő rajtunk, embereken keresztül akar cselekedni. Nem feltétlenül személyesen, hanem megbízottaink keresztül. Amikor meg akar simogatni, küld valakit, akin keresztül simogat, amikor bátorítani, vigasztalni, vagy éppen feddni és a helyes irányba állítani akar, küldd valakit, akin keresztül ezt megteszi. De minket is küld, mert reánk bízza saját ügyét. Jézus Krisztus kinyitotta országa kapuját, ennek az országnak a kiteljesedéséhez járulhatunk hozzá, szeretettel, odafigyeléssel és felelősen. Éppen ezért ez a példázat az úr és a szolga, Isten és közöttünk lévő kapcsolat titkaira is rávilágít.

Milyen gondolatok ébrednek szívünkben, amikor arra az Istenre gondolunk, Aki mindent elkészített és átad a számunkra, Aki nem szűnik meg elhalmozni irántunk való szeretetével. Egyáltalán észre vesszük-e, meglátjuk-e Istenben a saját vagyonát szétosztó gazdát, aki bizalommal emel fel bennünket, aki számtalanszor bebizonyította, hogy neki nem közömbös a földi és mennyei jövőnk, Aki mindent megtett értünk Krisztus által. Vagy gőgünkben, mint a harmadik szolga, hamis vádakkal mindenért Istent tesszük felelőssé. Észre vesszük-e, hogy Isten ajándékozó Isten, meglátjuk-e mindazt, amit tőle kapunk, vagy vakságunkban azt gondoljuk, hogy kisemmizettek vagyunk. Nagy kérdése életünknek és jövőnknek, hogy tudunk-e azonosulni Istennel, akaratával, ígéreteivel, szemléletmódjával. Ez határozza meg a kapcsolatunkat Vele.

A szolgák között a különbséget az adta, hogy az első kettő tudott azonosulni urával, míg a harmadik maga kevélységét és nemtörődömségét, keményszívűségét vádaskodással akarta elfedezni. Az első kettő személyes elkötelezettségről tett tanúságot, míg a harmadik a teljes elzárkózásról és távolságtartásról.

Ekkor szólal meg az elsőre hallásra megdöbbentő mondat: „Mert mindenkinek, akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”

Ez a példázat arra tanít, hogy olyan Istenünk van, aki szétosztja kincseit, nekünk adja! Minden kész, a talentumokat szétosztja, meg is kapja mindenki, de kisemmizi magát, aki nem akart azonosulni urával, és nem becsülte ura kincsét.

Éppen Virágvasárnap és Nagypéntek között kérdezik kísértő jelleggel Jézustól az írástudók, hogy melyik a nagy parancsolat. Jézus válasza: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az az azonosulás és elkötelezettség, amire a példázat hívja fel a figyelmünket. Ez az a szeretetkapocs, ami érzelmi és értelmi alapokon nyugszik. A kettő szétválaszthatatlanul és egymás ellen kijátszhatatlanul fontos. Szeretettel érzelmileg azonosulni csak azzal lehet, akit már nagyon jól megismertem, akit élő személynek gondolok, akivel beszélgetek, aki tudom, hogy válaszol. A teljes szívemből való szeretetteljes ragaszkodás, olyasmi lehet, amit Jób példájában látunk. Mindenét elvesztette, a körülötte lévők mind arra biztatják, hogy átkozza meg az Istent. Mi is voltunk már nagy mélységekben, és jó érzés az, mikor már oly szeretet van az emberben Isten iránt, hogy gyötrelmeiben szíve mélyén ez a gondolat fogalmazódik meg: azért sem átkozom meg az Istent, mert tudom, hogy szeret. Így lehetett ez Jóbnál is, aki nem átkozta meg Istenét, mert szerette teljes szívéből. De gondolhatunk Dániel ragaszkodására is, aki idegen országban volt a király bizalmasa, sok irigye komoly összefogással, törvényekkel, zsarolással, feljelentéssel, nagy nyomással akarta rávenni, hogy tagadja meg Istenét, még az oroszlánok barlangjában sem tette meg. Szerette Istenét teljes elméjével, semmi nem tévesztette meg.

Isten szeretete olyan ragaszkodás, amelyben érzelmi és értékrendi szilárd alapok vannak. Amennyiben ez hiányzik, önmagunkat fosztjuk meg mindattól, amit Isten kínál. A harmadik szolga példája pont azt mutatja, hogy aki érzelmileg távol tartja magát Istentől, önmagát semmizi ki, így veszíti el a kincseket, amit Isten már neki adott.

Ez az érzelmi és értékrendbeli azonosulás hiányzott az írástudókból, főpapokból, pedig ők hivatalból közel álltak Istenhez, mégsem értettek szeretetéből és tetteiből semmit. Ez hiányzott a virágvasárnapi tömegből is és ezért kiáltottak a Hozsánna után Nagypénteken feszítsd meg-et, és nem értették, hogy a megígért Megváltó miért nem a római hatalmat buktatja meg.

Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az alapja annak, hogy meglássuk: minden kész, és Isten átadta nekünk kincseit. Ekkor elmondhatjuk, olyan kincsünk van, amit a moly nem rághat meg, tolvaj nem lophat el, rozsda nem emészti meg.

A harmadik szolga, a virágvasárnapi tömeg, írástudók, farizeusok számára is felkínáltatott minden, mindent elkészített és átadott a mennyei Atya, de hiányzott az érzelmi és értékrendbeli azonosulás Urukkal, így fosztották meg magukat a már átadott vagyontól.

Lássuk meg a halálon és bűnön győzedelmes Krisztusunkat, és hogy rajta keresztül mennyi ajándékot adott már át Istenünk. Ismerjük meg, és mélyítsük el szeretetünket Istenünk iránt, hogy elfogadhassuk, és megőrizhessük minden ajándékát.

Ámen

 

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!