Reformáció

Jubileumi év - Így készülünk

Elsősorban magunkban kell ünnepelnünk és nem magunkat. Egyszerűen csak el kell ismernünk: ennyire futotta. Ezt pedig a magunk módján szeretnénk megtenni.
Tovább olvasom ...

 

Programjaink

  • Január - Újévkezdő túra Pallagra (2017.01.06.)
  • Július - Családi tábor Salgóbányán(2017.07.24.-27.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Január 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Ki van itt?

Oldalainkat 57 vendég és 0 tag böngészi

2017-12-24

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas: Kurta Sándorné presbiter
Imádkozik: Erdei Ferencné presbiter
Orgonál: Fejszés Dániel kántor, presbiter

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2017-12-24

 Meghallgatható: Itt!

NEM VOLT HELY

Lekció: Lk 2,1-7; Textus: Lk 2,7

 

Kevesen gondolunk bele abba, hogy az Advent négy hete valójában egy édesanya várandóságának az utolsó négy hete volt. Éppen ezért egy valószínűleg nagyon intim együttlét lehetett a baba és az édesanya között. Várakozással terhes utolsó napok, percek, melyek már mindegyike lehetett volna az utolsó is.

Ebbe a csendes, meghitt együttlétbe robban bele a világ kényszerítő erejével az összeírás. Menni kell! A mindennapi életünknek is vannak diktátumai. Amikor nem tehetünk mást, csak „azt”.

Nekünk embereknek, azóta is csak még kevesebb időnk van, egymásra. A kérdés mindössze annyi, vajon kisebb nagyobb ajándékokkal lehet-e pótolni az időt, amit nem együtt töltöttünk el? Aki a jelenlétet akarja kiváltani ajándékokkal, annak keservesen kell megtapasztalnia ma is: pénzen mindent meg lehet vásárolni, csak az igazán értékes dolgokat nem. Például: hűséget, becsületességet, szerelmet, a szeretetteljes együttlét örömét, amit úgy is neveznek, hogy Karácsony.

Valaki feltett nekem egy kérdést: Hogyan ünnepelték 400 évvel ezelőtt a karácsonyt? Nem érdekel - válaszoltam! Pedig tudom. Te is akarod tudni? Akkor kapcsold ki a fűtést és ne egyél ma, csak egyszer, és azt is módjával. Menj el éjjel egy jéghideg templomba és másnap reggel is. Nélkülözés, ebből adódóan betegeskedés, na és persze sóvárgás valami más, valami jobb, és valami szebb után.

Nem fontosabb az, hogy milyen lesz a mostani karácsony, mint hogy milyenek lehettek a régiek?

A mi mostani negédes karácsonyi megemlékezésünk is egy jóllakott keresztyénség ünnepe, és hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudjunk ünnepelni, hát néha még adakozunk is!

Pedig, a „legnagyobb ajándék” azt gondolom ma is az, ha jelen vagyok a másik számára az esztendő minden egyes napján! A legszebb ajándék az, amikor időt szánunk egymásra.

Valójában karácsonykor mi kaptunk ajándékot! Mi vagyunk a megajándékozottak! Erről az örömről kellene beszélnünk mindenkinek! Mit kaptam én Jézusban? Helyette mit teszünk? Mi adunk ajándékot! Akik aztán azzal tiszteljük meg egymást, hogy ünnep után visszavisszük és kicseréljük. Jó az nekünk, hogy ma már ilyen kicserélhető és eldobható karácsonyaink vannak? Azt gondolom, hogy nem!

Advent elején, amikor „a szólj be a papnak” egy újabb eseményére került sor nemrégen egy villamoson, két pap, két lelkész és három fogyasztóvédő várta a kérdéseket. Eredetileg a villamos mindkét oldalán Jézus alakja lett volna ábrázolva: megfeszítve két nagy cekker ajándékkal a kezében! Sokat mondó, hogy kiábrázolni nem mertük, miközben mindannyian tudjuk, hogy ez a valóság. Ha nem ez lenne, ugyan mit keresnének fogyasztóvédők a karácsonyi vágyaink villamosán?

Miközben végig zötykölődtünk a fűtött villamoson, visszagondoltam arra a didergős, istállószagú első karácsonyra, amikor Mária zötykölődve érkezett meg egy szamár hátán Betlehembe. Nem arról volt szó, hogy nem adták át neki a helyet a villamoson, hanem hogy nem volt számukra hely. Sehol.

Egy kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor leszálltam a villamosról: ha az istálló szagot felcserélik fenyőillatra, a hideget a meleg szobára, a nélkülözést a kényelemre, Jézust az ajándékokra, a világosságot a karácsonyi fényekre, és az angyali szózatot elnyomják az ünnepi leárazások rikkancsai, attól mi még az eredeti terméket kapjuk? Vagy: lehet, hogy már a karácsonyt is hamisítják?

Most hallottad az eredetit a Bibliából, és élvezd a korod adta lehetőségeket, nem elfelejtve, a most karácsonya a te karácsonyod. Neked most lehet megérteni az íz nem is a bejgli íze, az illat nem is a mézesé illata, és a fény sem a gyertya fénye. Ha ezt megértetted: lehet találkozásod az időközben már nemcsak felnőtt, de meg is feszíttetett és fel is támadott Krisztussal.

Ámen.

 

A hírcsatorna nem található.

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!