Párbeszéd asztala

Mindenkinek van olyan kérdése, amit nyilvánosan nem mer feltenni. Erre ad most lehetőséget a Párbeszéd asztala, melyet az Árpád téri református gyülekezet egyik tagja készített, és 2018-ban hónapról-hónapra más-más intézményben kap helyet. A feltett kérdésekre a vasárnapi istentiszteletek során kaphatjuk meg a választ.

Kérdések és válaszok itt!

Programjaink

  • Július - Családi tábor Tivadaron (2018.07.30-08.02.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

április 2018
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Ki van itt?

Oldalainkat 392 vendég és 0 tag böngészi

2017-10-29

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Dr. Szalkay Kázmér lelkipásztor
Keresztel: Veres János lelkipásztor
Bibliát olvas és imádkozik: Veres Jánosné lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2017-10-29

 

A TEMPLOM

Lekció: 2 Mózes 25, 1-8; 40,16; Textus: 1Kor 3, 16-17

Kedves Testvérek!

Ünnepi istentiszteleten vagyunk együtt. A reformáció kezdetének 500. évfordulója előtt két nappal a felolvasott igén keresztül akar megajándékozni Isten az ő kijelentésével.

Képzeljük hát bele magunkat Isten ószövetségi népének életébe, és így keressük a mának szóló üzenetet.

A pusztában vagyunk. Látjuk Isten választott népét, Izráelt, az ószövetségi egyházat, amint vándorol az egyiptomi rabszolgasorsból az ígéret földje, Kánaán felé. Minél inkább távolodnak Egyiptomtól, annál nehezebb a sivatagban való vándorlás. Pedig Isten velük volt. Megszabadította őket az üldözők seregétől, éhségükben mannát és fürjeket adott, ha szomjúhoztak, vizet fakasztott a sziklából. Isten számtalan jelét adta annak, hogy ő a pusztában is segíti és megtartja népét. A mindennapi gondviselését kegyelmének a jelével is megtetézte azzal, hogy Mózes parancsot kapott tőle, hogy a hegyen mutatott mennyei minta szerint készítsen sátor-templomot.

Nehéz volt a Mózes feladata. Faoszlopokból, vászonból, állati bőrökből hordozható templomot készíteni, amelyet aztán a léviták darabokra szedve vittek a vállukon, amit – ha letáborozott a nép – felütöttek, ha elindultak, akkor lebontották.

Istennek tetszett ez a templom, mert a Mózesnek mutatott mennyei minta szerint készült. Ideiglenes jellege még jobban kiemelte Isten hatalmát, szeretetét és szövetségét. Amíg ebben a sátor-templomban tisztelte Izráel az Urat, sohase vetemedett bálványimádásra.

Ebben a templomban a maga egyszerűségében minden Istenre irányította a figyelmet. Minél egyszerűbb egy templom, annál inkább tükröződik benne Isten dicsősége. Egy a fontos, hogy a templom – az Egyház – ne akármilyen legyen, hanem a mennyei mintának feleljen meg.

Aztán az ószövetségi nép történetében bekövetkezett egy nagy fordulat. Salamon király épített egy hatalmas, díszes, állandó kőtemplomot Jeruzsálemben, a Sion hegyén.

Erre a templomra mondták még a tanítványok is Jézusnak: „Mester, nézd micsoda kövek!”/Márk 13,1/.

Ez a templom nem mennyei mintára készült. Persze a beosztása és a felszerelése hasonlított a sátor templomra, de már Salamon idejében idegen istenek bálványképeit állították fel benne.

És most lépjünk egy nagyot az ószövetségi korból, át az újszövetség idejébe. Isten népe, az Egyház, a mulandó lét földi pusztaságában vándorol az ígéret földje, az örök haza felé.

Az apostoli kor egyháza kis gyülekezetekből állt. A hívek házanként jöttek össze – olykor titokban – közös imádságra és az Úr magasztalására. Egyszerűségében olyan volt ez, mintha ideiglenes, sátor templomban tartották volna az istentiszteleteket.

Aztán az idők folyamán az Egyház egyre erősödött, növekedett, egyre több templom épült, olyan hatalmasok, mint amilyet Salamon épített.

Így érkezünk meg a reformáció korához: Európa szerte hatalmas dómok és gazdag kolostorok. A templomok falain a legnagyobb művészek csodás képei, csillogó oltárok, művészi szobrok, tökéletes papi rend, élén a pápa, aki Jézus földi helytartójának tartja magát.

Hatalmas volt az Egyház, de eltűnt belőle a mennyei minta.

Ezt ismerték fel a reformátorok.

Azt ugyanis, hogy nekünk, az Újszövetség Egyházának nem a templom külső formája a lényeges, hanem az, ami a templomban történik. Az Ószövetség idejében / Mózes korában/ és ma is a templomban, az Egyházban, a gyülekezetekben istentisztelet folyik.

Erre rendelte Isten a pusztai sátortemplomot, ezt a célt szolgálta a salamoni templom, meg az utána következő minden templom a mai napig.

De nem a templom, hanem benne a gyülekezet tartja az istentiszteletét. Ebben az értelemben mondja Pál apostol, hogy ti – mármint a gyülekezet – Isten temploma vagytok. Hiszen templom nélkül is tarthat a gyülekezet istentiszteletet. A templom meg gyülekezet nélkül egy üres épület.

Mózes szent látomásban azt látta, hogy a templom mennyei formájában hogyan dicsőítse Istent az Ő népe. Az újszövetségi népnek is van mennyei kijelentése arra, hogy hogyan gyakorolja a ma Egyháza Isten dicsőítését, magasztalását, egy szóval hogyan végezze istentiszteletét, hogy milyen legyen az Egyház. Ez a mennyei kijelentés a Szentírás.

Vasárnapról-vasárnapra hangzik gyülekezetünkben az Ige. Belőle megtudhatjuk, hogy milyen legyen a „Templom”, azaz milyen legyen a gyülekezet, milyen legyen az Egyház, és milyenek legyünk mi benne egyen-egyenként. Az Ige fényében mindig meg kell látni, hogy miben térünk el a mennyei mintától. Meg kell látni bűneinket, vétkeinket, gyarlóságainkat és kérni kell imádságban az Úr Jézust, hogy Szentlelkének erejével segítsen bennünket elhagyni ezeket, és szüntelenül formálódjunk (reformálódjunk) a mennyei mintára. Olyanok legyünk, olyan legyen gyülekezetünk, hogy a mennyei mintának, az Ige kijelentésének, mennyei Atyánk akaratának megfeleljünk.

Ugye, most már értjük, hogy mit jelent a szüntelen reformáció.

Templomunk megszépült. Sokan megcsodálják. De csak kevesen tudják, hogy az eredeti mintára újították fel. Ugyanis a lelkészi hivatalban megtalálható a templom eredeti tervrajza /Tóásó Pál/, de nemcsak a templomunknak, hanem a gyülekezetünknek, egész egyházunknak meg nekünk magunknak is meg kell újulni a mennyei mérce szerint. Sok példát említhetnénk erre vonatkozóan a Bibliából. Most csak két „mércére” figyeljünk, amit Jézus Krisztus ad elénk.

Hogyan viszonyuljunk egymáshoz a gyülekezetben? Urunk mondotta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” /Jn13,34/.

És ha mégis megbántunk valakit? Akkor a Péternek adott válasz a mérce: „Ekkor Péter odament hozzá és azt mondotta: Uram, hányszor vétkezhetik az én atyámfia énellenem és hányszor kell megbocsátanom néki? Még hétszer is? Jézus azt mondta: Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer is” /Mt 18,21/.

Földi életünkben a mennyei tökéletességet, a bűn nélküliséget soha nem érjük el. De az Ige megmutatja, hogy miben vagyunk még „testiek”, és Isten Szentlelkének segítségével szüntelenül törekszünk, hogy egyre jobban hasonlítsunk arra a mennyei formára, amilyennek teremtett bennünket a mi Mennyei Atyánk. Amilyenek voltunk a bűneset előtt, s amilyenek leszünk az új teremtésben, amikor megérkezünk az Ígéret Földjére, az örökkévaló hazába, amelyről így tudósít János apostol a Jelenések Könyvében:

„És hallottam hatalmas szózatot, amely ezt mondta a királyi székből: Ime az Isten sátora az emberek között van, és ő velük lakozik, és azok az ő népei lesznek. Maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet az ő szemükről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert ezek az előbbi dolgok elmúltak” /Jel 21,3-4/.

Ámen

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!