Reformáció

Jubileumi év - Így készülünk

Elsősorban magunkban kell ünnepelnünk és nem magunkat. Egyszerűen csak el kell ismernünk: ennyire futotta. Ezt pedig a magunk módján szeretnénk megtenni.
Tovább olvasom ...

 

Programjaink

  • Január - Újévkezdő túra Pallagra (2017.01.06.)
  • Július - Családi tábor Salgóbányán(2017.07.24.-27.)
  • Október -  Reformációi alkalom
  • November  - Áldásos Istentisztelet/Advent 1. vasárnapján
  • December - Gyermek karácsony
  • December - Bowling kupa
  • December - Óévbúcsúztató túra

Eseménynaptár

Január 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Ki van itt?

Oldalainkat 35 vendég és 0 tag böngészi

2017-10-22

Szolgálattévők: 

Igét hirdet: Dr. Ormóshegyi Zoltán lelkipásztor
Bibliát olvas: Szilágyiné Asztalos Éva
Imádkozik: Veres Jánosné lelkipásztor
Orgonál: Fejszés Dániel kántor

Hogy tudjunk közös dolgainkról - 2017-10-22

Meghallgatható: Itt!

LUTHER MÁRTON

Lekció: Zsolt 46; Textus: Róm 1,14-17

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves testvéreket. Isten úgy látta jónak, hogy folytassuk a Római levél tanulmányozását. Azért, mert ezen a vasárnapon Luther Mártonról emlékezünk meg. Ezt pedig csak úgy tehetjük meg, ha először Isten igéjéről, az evangéliumról szólunk. Arról az evangéliumról, ami megváltoztatta Luther Márton életét, az én életemet és meg tudja változtatni a te életedet is. Egyes szerzők szerint Luther életében két fordulóponttal találkozunk.

„Az első a kolostorba való belépése, 22 évesen. Merész szakítás volt egész addigi életével egyetlen célt tűzött ki maga elé, hogy megtalálja a kegyetlen korban, kegyetlen emberek között a kegyelmes Istent.
A második fordulópont harminc éves korában akkor történik, amikor ez a kegyelmes Isten rátalál a textusként felolvasott igeszakaszban. „Úgy éreztem, mintha tökéletesen újjászülettem volna, és nyitott kapun át magába a paradicsomba léptem volna.” Mindjárt egészen más képet mutatott az egész Szentírás. Felnyílt előtte a Római levél 1,17 szavainak az értelme: „Az evangéliumban Istennek igazsága jelentetik ki, amint meg van írva: az igaz ember pedig hitből él.” „Amennyire irtóztam ettől a szótól: Isten igazsága, olyan szeretettel magasztaltam most föl ezt a mindennél édesebb szót. Így hát valósággal a paradicsom kapuja volt ez számomra. Ezt a tudományt csak maga a Szentlélek adta belém.”1

Milyen gyümölcsök születtek ebből a megragadott életből? I. Evangélium hirdetése. II. Evangélium megélése.

I. „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Azért ami rajtam áll, kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok az evangéliumot hirdetni.”

Pál apostol – éppúgy, mint Luther is – a Krisztussal való találkozás után azt írja, hogy ő minden ember adósa. Tartozik a másik embernek. Micsoda boldog ember! A boldogtalan ember úgy érzi, hogy az egész világ neki tartozik. Pál azt mondja, hogy mindenkinek tartozom azzal, hogy hirdetem az evangéliumot. Luther is ezt tette. Az egyetemi katedrán, világi- egyházi elöljárók előtt, asztali beszélgetéseiben. Mindenkinek adósa vagyok az evangélium hirdetésével. Miért?

„Mert Istennek hatalma az.” Az evangéliumban erő van. Arról szól az evangélium, hogy mit tett érted és értem az Isten Jézus Krisztusban.

  • Jézus feltámasztása jelenik meg benne. (1Kor 6,14; Róma 6,4; 2Kor 13,4; Fil 3,10)

  • Mert a keresztről való beszéd az evangélium, ami az 1 Kor 1,18 szerint: Istennek ereje.
    A megfeszített Krisztusról szóló igehirdetés is az.

  • Azért Isten ereje, mert üdvösséget adó tényekről szól. (1Kor 1,18, 21.)

  • Azért Isten ereje, mert benne a teremtő és újjáteremtő Lélek ereje munkálkodik, amely a halottakat feltámasztja, és a nem létezőket, mint létezőket előhívja. (Róma 4, 17, 1 Kor 15,45). Nem emberi bölcsességnek a meggyőző ereje.2

Ezt az üzenetet nem lehet szégyelleni. Ezt hirdetni, megvallani, erről bizonyságot kell tenni alkalmas és alkalmatlan időben. Ezt tette Luther az 1521-es Wormsi birodalmi gyűlésen. Barátai óvták: „Ne menj oda, meg fognak ölni.” Luther ezt mondta: „Az irgalmas Krisztus óvjon meg bennünket attól, hogy gyávának bizonyuljunk és amazok győzedelmeskedjenek. Még ha akkora tüzet raknának is Worms és Wittenberg között, hogy lángjai az eget nyaldosnák, akkor is megjelennék az én Uramnak nevében. Belépek a Behemót nagy szájába, vallást teszek Krisztusról és reá hagyatkozom.”3

II. „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.”

Az evangéliumot hirdetni és élni kell. Hogyan élhetjük az evangéliumot? Úgy ha a feltámadás öröme átjár bennünket és hitből élünk. Mit jelent hitből élni? Ez egy életformát, életstílust jelent. Azt jelenti, hogy a hívő embert a Krisztussal való személyes, bensőséges kapcsolat formálja, és azt szeretné, ha élete nem válna szét vasárnapra és hétköznapokra. Hitbeli és világi dolgokra. A hit nem csupán egy rovat az életében, hanem átjárja az egész életét és ezáltal családja életét is. Jozsué elmondhatta: „Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.”

Luther is elmondhatta ezt, hiszen Isten olyan kegyelmes volt Lutherhez, hogy Bora Katalin személyében megajándékozta egy derék asszonnyal. Justus Jonas ekképen ír erről: "Luther feleségül vette Katharina von Bórát. Tegnap jelen voltam, és láttam a házaspárt a nászágyon feküdni. E látványra nem tudtam visszafojtani könnyeimet.

Katalin átvette Luthertől a nászajándékul kapott volt Ágostonos kolostor irányítását. Rendbe hozta a háztartást, bebiztosította a családi kasszát, kosztosokat fogadott, földet bérelt, sört főzött. 1526. június 7-én megszületett legidősebb fiuk Márton, majd Katalin, és János (Johannes). 1527. december 10-én született meg lányuk, Erzsébet, aki 8 hónap múlva meghalt. 1529. május 4-én született Magdaléna, aki 13 éves korában halt meg. 1531-ben született fia Pál, 1534-ben pedig leánya Margit.”4

Egy ilyen asszonyban bízik az Ő férje. „Erő és ékesség az ő ruhája és nevet a következő napnak.”(Péld 31,25)

De ezt látjuk Luther Márton életében is. Kiformálódott benne a krisztusi jellem. Ezért volt nyílt, önzetlen, alázatos, bátor és szenvedélyes.

Luther egy nagyon félénk gyermek volt. De miután az evangélium betöltötte akkor ezt mondta: „Most nem annak az ideje van itt, hogy féljünk, hanem hogy hangosan kiáltsunk, amikor a mi Urunkat, Jézus Krisztust kifosztják, kárhoztatják és ócsárolják.”5 Nem félt, még az ördögtől sem.

„Ha éjszaka felkeres engem az ördög, hogy gyötörjön, azt felelem neki: Ördög nekem most aludnom kell, mert az az Isten rendelése, hogy nappal dolgozunk, éjjel pedig aludjunk. Ha erre nem szűnik meg engem gyötörni és szememre hányja, bűneimet ezt felelem neki: Kedves ördög, hallottam a lajstromot, de követtem el én még több bűnt is, ami nincs is benne a lajstromodban. Ha még erre sem hagyja abba, hogy engem bűneim miatt vádoljon, akkor megvetéssel ezt mondom: Szentséges ördög, könyörög érettem, mert te sohasem cselekedtél gonoszt, és csak te vagy szent. Ha te akarsz engem kegyessé tenni, akkor azt mondom néked: orvos gyógyítsd meg magad.” Sokszor hangsúlyozta: „Mi urak vagyunk, még az égitestek fölött is.”6

Mennél inkább meg akarták félemlíteni és el akarták csüggeszteni elkeseredett ellenállásukkal és erőszakos intézkedéseikkel, annál bizodalmasabban dacolt velük: „Ebben az ügyben nekem kell győznöm, mert ügyem az Isten ügye. ezért hát keményen dacolok. És ebben senki sem tesz túl rajtam, amíg élek, ha Isten úgy akarja. Az életemet is föltettem rá, és kész vagyok meghalni érte. aki tehát ellenem támad, annak darabokra kell zúzódnia, ha egyáltalán van Isten.”7

„Luther tehát pesszimista volt, mihelyt önmagára tekintett és a világra, de optimista volt, mihelyt Istenre és Krisztusra fordította tekintetét. Jogos pesszimizmusa megóvta őt minden alaptalan rajongó optimizmustól, de mégis mindig optimizmusáé volt az utolsó szó. Ezért a legsötétebb napokban sem jutott sohasem eszébe, hogy harci lobogóját bevonja, hanem utolsó leheletéig a diadal bizonyosságával küzdött lelke egész szenvedélyével az Úr ügyéért.”8

Ha pedig eszébe jutott a visszavonulás, akkor ott volt mellette Bora Katalin, aki egy alkalommal feketébe öltözött. Luther megkérdezte tőle, gyászolsz valakit. Katalin azt válaszolta: meghalt az Isten. Luthernak ennyi elég volt, hogy felbátorodjon és megvigasztalódjon és tovább folytassa az evangélium hirdetését és élését.

Az evangélimot hirdetni és élni kell. Agustinus ezt így fogalmazza meg:

„Hirdesd az evangéliumot, és ha szükséges, használj szavakat is!”

„A hívő ember számára épp úgy nem léteznek, csak anyagi dolgok, mint csak lelki dolgok. a hívő ember épp úgy nem spiritulalista, mint ahogy nem materialista. A hívő ember nem gép, de nem is vértelen angyal.
A hívő ember egyszerűen Isten embere, azaz olyan ember, akit Isten megváltott, lefoglalt a maga számára, Isten foglya és egyúttal Isten felszabadítottja, – olyan ember, aki tetőtől talpig Isten rendelkezésére áll! Olyan ember, aki kéri, akarja, hogy Isten őt a Krisztusban önmagához igazítsa és mindent megtesz, hogy ő maga is a Krisztusban Istenhez igazodjék. Az igaz ember hitből él: ez a nagy kiváltságunk nekünk, akik Krisztus Jézusban ismertük meg Istent, és ez a nagy feladtunk is nekünk, akik Jézus Krisztusban is megismerjük az Istent.”9

Kedves testvéreim! A mai napi ige arról tanított, hogy mindenkinek tartozunk azzal, hogy a Jézus Krisztusról szóló üzenetet, az evangéliumot hirdessük, és ne szégyelljük, mert Istennek az ereje, amely ma is üdvösséget munkál. Éljük is az emberek elé. Élni pedig akkor tudjuk, ha hitben élünk. Erre tanított bennünket Luther Márton, aki így magyarázza az igeszakaszunkat:

„Krisztusnak nincs pénze, sem erszénye, se földi birodalma. Mindezt egészen a földi királyoknak engedte át. Egyet azonban magának tartott fenn. Valamit, amit sem ember, sem angyal nem tud. Ő az, aki legyőzi a bűnt, halált, ördögöt és poklot. A halálban is meg tudja tartani azokat, akik igéjével benne hisznek.

Ha reá merjük bízni magunkat, semmiképpen el nem ejt. Testünk, életünk rajta nyugszik: vele mi is megmaradunk. Rajta kívül nincs hely, ahol dacolhatnánk az ellenséggel. az élő Krisztus jól tudja, hogy mi mindent teszünk és szenvedünk érte- prédikálással, tanítással és írással. Mint ahogy e világ is tudja, s tudjuk mi is. Ha merünk benne bízni, ő megsegít. Nem is árthat nekünk az ellenség.”10

„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először, meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.”(Róma 1, 16-17)

1Walther Wilmos, Luther Jelleme,(Ford: Ifj. Victor János), Bik Könyvkiadó, Budapest, 2007, 18.

2Bolyki János, A Római levél válogatott részeinek magyarázata, Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 1994, 20.

3Pálfy Miklós(Ford.), Krisztus Tanúja, Luther élete, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1993, 36-37.

4http://www.luther.hu/bora0.html Letöltve: 2017. október 16.

5Walther, I.M., 117.

6Walther, I.M., 128-129.

7Walther, I.M., 138.

8Walther, I.M., 141.

9Joó Sándor, Megragadott a Krisztus, Ajtony Artur, Budapest, 1999, 141.

10Luther Márton, Jer örvendjünk keresztyének, (Ford: Szabó József), Luther Kiadó, Budapest, 2011, 106.

 

 

 

A hírcsatorna nem található.

Magunkról

Közösségünkben fontosnak tartjuk a tudásban való gazdagodást, a hitben való elmélyülést, és az egyre jellemesebb életet. A hála megnyilvánulásait a mi Urunk iránt, valamint a hitünk látható módon való felkínálását másoknak.

Milyen jelek követnek?

A hívő keresztyén ember életét jelek követik [...] Beszéljünk arról, hogy téged milyen jelek követnek? Jel az is, ha olvasod a Bibliát a gyülekezetedben, ha megtanulsz szabadon imádkozni, de jel az is amikor imádságban gyógyítasz másokat, ha segítesz valakinek. Jel az is, ha rendszeresen az Úr asztala elé járulsz. És jel az is, ha megváltozol. De, micsoda egy jel az!